A szocializmus hagyatéka több helyen feszül rá a szombathelyi városképre. Az egyik ilyen hely a Fő tér szomszédságában fekvő Mártírok tere, ahol a Kőszegi utca, Savaria Filmszínház és a Savaria Szálló által határolt területen anno egy parkolót alakítottak ki. Szóval aszfalt van dögivel, de fa, vagy bármi zöld, az már nincs, így aztán nyaranta egy izzó katlanná válik ez a terület is, ahogy egyébként sok más pontja a városnak, így például az előbb már említett Fő tér, vagy a szintén közelben található Berzsenyi tér, ahová mi is rendszeresen ki szoktunk látogatni nyaranta hőmérőzni.
De vissza a Mártírok terére: nemrég a Szombathelyi Belvárosért Egyesület tett egy kísérletet, és levendulát ültetett a parkolót körbeölelő szegélyeknél. Azóta többször pótolni kellett a növényeket, mert nehezen viselték a megpróbáltatásokat. Mi pedig a Szombathelyi Parkfenntartási Kft. (Szompark) igazgatóját, Izer Gábort kérdeztük, hogy mi lehet az oka annak, hogy az áhított levendulaliget még mindig eléggé csenevész állapotú, így a tér talán egy fokkal még elkeserítőbb lett, mint amilyen korábban volt.
Kérdésünkre, hogy mi lenne a levendula természetes közege, Izer elmondta: „A valódi vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) a Földközi-tenger partvidékén és a mediterránumban őshonos. Szárazságtűrő, fény és melegkedvelő növény, tehát ezeket a feltételeket kell biztosítani neki a megfelelő fejlődéshez. Jó vízáteresztő, nem túl kötött talajba kell ültetni, de általában erre nem szoktak figyelni az ültetéskor. Legnagyobb ellensége a túl sok víz.”
Ebből az látszik, hogy első ránézésre a Mártírok tere még alkalmas is lehetne a levendulatermesztésre. A fő problémát a talaj kötöttsége okozhatja, amitől időről időre megáll a víz a területen, amit a levendula nem igazán kedvel. A helyzetet pedig tovább rontja, hogy az ott parkoló autósok és a gyalogosok nem csak a kikavicsozott átjárókat használják, hanem a növények között is átjárnak, ezzel tovább tömörítve a földet, letiporva a virágokat. Ottjártunkkor a levendulaágyásban keréknyomot is találtunk; jól láthatóan valakinek gondot okozott a párhuzamos parkolás.
A terület adottságait figyelembe véve túl sok opciója nem marad azoknak, akik zöldebbé szeretnék tenni Szombathely ezen részét, hiszen az öntözés nincs kiépítve, így elsősorban az olyan szárazságtűrő növények jöhetnek csak szóba, mint a kasvirág, a macskamenta, az izsópfű, a sétányrózsa, a paprikavirág, a sudárzsálya, a kaliforniai mák és cikkünk alanya, a levendula.
De bármit is akarjunk ott ültetni, ezeknek a növényeknek mindenképp jó vízáteresztő, nem túl kötött talajt kellene biztosítani. A mostanában jellemző, hirtelen lehulló nagymennyiségű esővíz hamar iszaposítja a jelenlegi földet, a tartós nedvességet viszont a levendula nem szereti. Ahogy azt sem, ha cipő- és bakancstalpak taposnak rajta. Ahogy Izer Gábor megjegyezte; fontos lenne a növények „fizikai” (letaposás elleni) védelmének biztosítása is, vagyis kisebb kerítésekkel kellene az embereket a kikavicsozott átjárók felé terelni. Utóbbiakból pedig lehetne több is, hogy mindenki megtalálhassa a maga útját.
Összegezve, ha a szombathelyi Mártírok terére levendulást akarunk álmodni, akkor ahhoz teljes talajcserére lenne szükség, illetve a parkoló vízelvezetését is rendbe kellene tenni. A korábban kitaposott ösvényeket is be kellene iktatni a kikavicsozott átjárók közé. Ezek után jöhetnének vissza a levendulák, és az azokat védő, térdmagasságú kerítések, amelyekre jó eséllyel csak addig lenne szükség, amíg a növények kellően megbokrosodnak, és már amúgy se lenne kedve senkinek keresztülgázolni szerencsétleneken.
Amíg ezek nem történnek meg, addig gyakorlatilag a tér jó részén csak szenvedésre és pusztulásra lesznek ítélve a levendulák. Ettől függetlenül a város zöldebbé tételének kiemelt feladatnak kell lennie, mert a nyarak egyre forróbbak lesznek, a csapadék pedig egyre koncentráltabb, vagyis rövid idő alatt nagy mennyiségben kapjuk majd. Szóval, az irány jó, csak kell még némi extra erőfeszítést tenni. Ha ez túl költséges megoldás, akkor még mindig oda lehet menni hetente két-három alkalommal kapálni.
