Kiss Barnáról, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójáról sokan tudják, hogy óriási sportrajongó, rendszeresen felbukkan a Haladás és a Falco meccsein.
Most nem egy szombathelyi csapatot, hanem a magyar válogatottat buzdította feleségével, Vincze Eszter fuvolaművésszel a marseille-i ünnepen a Vélodrome-ban. Elmondásuk szerint meseszerűen indult az egész.
Az első körben nem jutottak jegyhez, már le is mondtak az élő Eb lehetőségéről, amikor idősebbik fiúk, Marci ( Kiss Márton, zongoraművész 
Marseille-ben is szólt a Nélküled: egy szál zongorán játszotta a szombathelyi zongoraművész 2016. June 22. 12:40 ) meglepte őket egy üzenettel:
már annyi mindent tettetek értem, szeretném viszonozni egy kis aprósággal!
Az üzenet végén pedig ott volt két jegy fényképe.
Már februárban megtervezték az utazást, autóval indultak Olaszországon át:
onnan autóztunk Roquebrune-Cap-Martinba, ahol Le Corbusier tengerparti menedékhelye, valamint a híres Villa E-1027 található, és egy ezeréves olívafa. De mi a Márton-évforduló miatt néztük meg elsősorban Cap-Martint!
Monacóban találkoztak séi ismerőseikkel és Marci fiúkkal, ezután Éze városa következett. Ez azért érdekes - amellett hogy csodaszép -, mert a városka Isis Istennőről kapta a nevét! Állítólag itt töltött egy éjszakát.
Négy óra forgalmi dugó után (sok-sok magyarral együtt mi sem kedveltük meg Nizzát) kissé elgyötörve, étlen-szomjan érkeztünk Saint-Raphaelbe, ahol már nem volt nyitva semmi. Szállásunkon, ami inkább volt étterem, mint hotel, épp születésnapot tartottak. A tulajdonos megszánt bennünket, készítettek vacsorát, adtak bort. Egyszer csak magyar szó érkezett hozzánk: kiderült, hogy a születésnapos veje magyar, ráadásul celldömölki! Eddig is meseszerű volt minden, de ezután már hittünk is benne. Tárczy Szilárd, ezúton is köszönünk mindent!
Aztán elérkezett a meccs napja...
Mindenfelé magyarok, autókkal, kisbuszokkal! Zászlók a tükrökön, ablakokban, mindenki mosolyog, integet, előreenged, udvarias, köszön... Vállveregetések a benzinkútnál,az utcán... Soha nem tapasztaltunk ekkora összetartozást, fantasztikus érzés volt!
- mesélik Kiss Barnáék.
Marseille-ben aztán minden piros az utcán magyarok százai, aztán ezrei vidáman ünnepeltek, barátkoztak, együtt énekeltek az írekkel, lengyelekkel, pacsiztak az izlandiakkal. A Kiss-család a menet elejére került, de annyian voltak, hogy a végét nem látták. Éneklés, tapsolás, dobolás, az ablakokból integettek, mosolyogtak ránk, senki nem volt türelmetlen a várakozás miatt. A rendőrök segítettek, barátságosak voltak, a petárdázás ellenére. Talán két óra alatt értünk a régi kikötőtől a Vélodrome-ig.
Útközben Eszter talált egy centet, remélték, hogy szerencsét hozhat.
Élőben a Vélodrome-ban
A stadion hatalmas, gyönyörű belülről is, Barna és Eszter jegye a felezővonalnál, a felső sorokba szólt.
Tisztán láttuk, nem volt tizenegyes! Mellettünk izlandiak, angolok, franciák. És rengeteg magyar! A hangulatot nem lehet leírni, és nem adtuk fel! A fiúk támadtak, mi szurkoltunk.
Az egycentes a második félidőben végig Eszter kezében volt, dédelgette, beszélt hozzá.Barnáék elmondása szerint a meccs után is fantasztikus volt az ünneplés. Az izlandiaktól barátságban váltak el:
Reméljük, ez az egymás iránti szeretet, jóindulat, mosolygás megmarad!
