Az időközben kiérkező hozzátartozók segítségért fordultak a helyszínen tartózkodó tudósítókhoz, kérve, hogy számoljunk be az áldozat kutyájáról, ami ijedtében elszaladt a helyszínről. Mojo-t, a havanese kutyust a helyszín közelében is hívogatták, sikertelenül.
Mi élő bejelentkezésben is kértük olvasóinkat, nézőinket, hogy ha valaki látja az ebet, akkor jelentkezzenek, vagy próbálják megfogni a rémült kutyát, hogy visszakerülhessen a családjához. Később képet is közzétettünk Mojo testvéréről.
Nagyon hálásak vagyunk olvasóinknak, hiszen sokan próbáltak segíteni megosztásokkal, vagy a hozzájuk eljutott információk közlésével. Több hívást is kaptunk, amit még a helyszínen próbáltunk ellenőrizni. Ezek tévesnek bizonyultak, de a hívók időt, energiát áldoztak a kutya megtalálására.
Közben besötétedett, mi pedig még egy kört tettünk volna Vasvárig, keresőlámpával megvilágítva az út melletti erdős, vagy mezőgazdasági területet, hátha felvillan Mojo szeme, vagy meglátjuk valahol a rémülten kuporgó kutyust.
A halálos baleset helyszínéhez közeledve aztán megláttunk egy mozdulatlan kis testet az úton. Közelebb érve kiderült, hogy Mojó-t találtuk meg. Már nem élt. Méterre pontosan ott ütötte el egy autó, ahol a gazdája autója árokba csapódott és ahol próbálták megmenteni az asszony életét.
Mojó-nak sem volt esélye a túlélésre, a fejét ért sérülés miatt. Jármű nem hajtott át a kistermetű kutyán. Még meleg volt, amikor betettük az autónkba. Pár percet „késhettünk”.
Felvettük a kapcsolatot az asszonnyal, aki segítséget kért tőlünk néhány órával korábban és a kutyus élettelen testét átadtuk az elhunyt hozzátartozóinak.
A keresést lezárjuk és még egyszer nagyon köszönjük mindenkinek a segítséget. A szomorú végkifejlet ellenére jó tudni, hogy sokan vannak, akik próbálnak tenni is valamit. Most nem sikerült, de nem rajtunk múlt.
