Mi is írtunk az anyukája énekére dalra fakadó babáról, csorogtak is a lájkok százasával, de nem csak nálunk: a ma már több mint 25 milliós megtekintést elért videó szerte a világban óriási figyelmet váltott ki, aki leközölt róla valamit, az biztos lehetett benne, hogy aznap az lesz az egyik (ha nem a) legolvasottabb cikke. Ami persze nem csoda, hiszen egy radikálisan cuki felvételről van szó - vagyis biztos, hogy arról? Hiszen már az eredeti videó alatt is nagy számban gyűltek a kommentek, később meg mindenhol máshol is, hogy a gyermek szeme nem a dal miatt lábad könnybe, hanem mert megretten a harsány énektől, riadalmat okoz neki. Esetleg egyenesen túl hangosnak találja.
A National Geographic meg sem állt dr. Laurel Trainorig, akinek pontosan ez a szakterülete, vagyis - többek között - a csecsemők hangérzékelése, reakciója a zenére és a beszédre. Fel is tettek neki jól néhány kérdést, például rögtön azt, hogy a videós baba most akkor tényleg érzi-e az átütő erejű emóciókat a felcsendülő dalban.
Nem tudhatjuk biztosan, de másvalamit biztosan tudunk
Nem lehetünk biztosak benne, hogy ebben a videóban a csecsemő az ének érzelmi töltetére reagál, az anya arckifejezéseire, esetleg valamilyen más ingerre. Nehéz megválaszolni a kérdést, hogy a babák tényleg mélyen átérzik-e ezeket a meghatározott érzelmeket a zenében. Amit tudunk, az az, hogy a csecsemők bizonyos zenei hangokat, dallamokat jobban szeretnek a többinél
- mondta ő.Hogy milyen éneket szeretnek akkor a csecsemők? A gondozók, bébiszitterek világszerte tudják, hogy azt a típusút, ami inkább hasonlít egyfajta társalgáshoz, sok ismétléssel, magas hangtartományban, lassú tempóban, és amolyan "szerető" hanghordozásban. Ez alapján lehet hogy tényleg nem a felnőttes Rod Stewart ballada lehet a nyerő, mint a 25 milliós videóban.
Beszélni még nem tudnak, de a disszonáns hangokat felismerik
A kutató szerint egyébként a legkisebb csemetéknek, mivel fülük már születéskor "érett", ha két hangot egyszerre játszunk le, akkor inkább a harmonikusan egybecsengő párosnak örülnek, mint a disszonánsnak - éppúgy, mint mi, felnőttek. Ezen túl a csecsemők képesek felismerni egy zenét akkor is, ha más-más tempóban hallják, sőt, észreveszik, ha hangmagasságot váltunk az adott dalban, duplasőt: kiszúrják azt is, ha egy melódiában elrontunk egy hangot.
Tudnak különbséget tenni továbbá a dúr és moll hangsorok között, de azt a terület kutatói sem tudják, mikor kezdenek a dúr hangsornak tiszta, vidám, pozitív érzéseket tulajdonítani, ellentétben a mollal, ami tipikusan a komorabb, szomorúbb, gyászosabb dalok sajátja.
A klasszikus zene jobban segíti az agy fejlődését?
Erre az általános vélekedésre is rákérdeztek a NatGeósok, amire az a válasz érkezett: nincs bizonyíték arra, hogy a klasszikus komolyzene hallgatása több előnnyel járna, mint bármilyen más zene hallgatása. De az biztos, hogy bármilyen, érzékelésen alapuló tapasztalat hatással van az agyi fejlődésre, és ez alól a zene sem kivétel. Mi több: a születés előtti utolsó hónapokban, az anyaméh tompa falai között hallott zenét a kisbabák később az etetőszékből simán felismerik.
