Az, hogy végtelenül polarizált a magyar társadalom, azt eddig is tudtam, arra viszont most eszméltem rá, hogy ez a politikai megosztottság egyre jobban befurakodik a szellemi, művészeti életbe is.
Az Orbán-érában már régóta készülnek kurzusfilmek (Aranybulla, Elk*rtuk, Most vagy soha! stb.), és az is a rendszer velejárója, hogy politikai számításból támogatnak amúgy értelmezhetetlen zenei produkciókat (Mándoki László, Tóth Gabi stb.), de újabban a kormány által szabadon hagyott szellemi tér magát szűkíti le: nem azért szeretünk előadókat vagy műveket, mert azok a magas művészi színvonalat képviselnek, hanem mert kormánykritikusak.
Ez jutott eszembe a Fekete pont és a Futni mentem megtekintése után.
Mindkét film tavaly készült, annak idején meg akartam nézni őket, de nem jött össze, így most örültem, hogy bepótolhattam a mulasztást, ráadásul ingyen.Merthogy a Fekete pont már valamivel korábban felkerült az HBO Maxra, a Futni mentem pedig két napja elérhető a Netflixen.
Bevallom, mindkét film némi csalódást okozott. Nem jelentőset, de azért szóra érdemeset. Ebben biztos szerepet játszott, hogy az én elvárásaim voltak irreálisan magasak, amihez hozzájárultak a nagyon pozitív szakmai kritikák csakúgy, mint ismerőseim lelkendező közösségi-média bejegyzései is.
Fekete pont
Gyorsan szegezzük, le, hogy Szimler Bálint filmje, a Fekete pont nem kormánykritikus film, illetve csak áttétellel az. A magyar oktatási rendszert kritizálja, a jobbítás szándékával, szerethető attitűddel.
A napjaink (?) Budapestjén játszódó történetnek két főszereplője van, Palkó, a Németországból hazatelepült család ötödikes fiúgyermeke (Paul Mátis) és Juci néni, a fiatal és lelkes tanárnő (Mészöly Anna).
Palkó azért lóg ki a sorból és válik kegyvesztetté a társai körében, mert nem tud alkalmazkodni az értelmetlen rendszerhez, Juci néni abban hisz, hogy jobban, emberibben is lehet ezt csinálni, mint ahogy kollégái teszik.
Mindketten elbuknak, de valójában persze a magyar közoktatás bukik el.
A film részletei arra utalnak, hogy az alkotók ismerik ezt a közeget, tudják és értik a problémákat, van, amikor fején is találják a szöget, ugyanakkor zavaróan hatnak a setesuta párbeszédek (Juci néni és az igazgató között), az erőltetett szituációk (a szülői értekezlet) és az zavaróan hosszúra nyúló iskolai előadás.
Nyilván minden tanári karban vannak alkalmatlan pedagógusok, de ennyi egészen biztosan nem, és a filmen bemutatott igazgató sem tekinthető tipikusnak, mert ennél – tessék elhinni - jobb a helyzet, a tanárok és az igazgatók túlnyomó többsége jól és sokat dolgozik, és - kimondani is tabú – valószínűleg ugyanez a helyzet a tankerületekben.
Ha persze mindezt elvont szimbólumként, stilizált abszurdként és nem általános igazságként, ellenségkeresésként fogjuk fel, akkor elmegy. De még így sem túl szerencsés.
Értékelés 6/10
Erről jut eszembe, nemrég néztem meg a nagyon hasonló témájú „Tanári szoba” című német filmet. Erős. Tetszett. A 2023-ben készült alkotás fent van a Cinegón.Futni mentem
Herendi Gábor vígjátékát már több mint 700 ezer mozinéző látta, ami egyben azt is jelenti, az utóbbi 35 év legsikeresebb magyar filmjéről van szó.
És a Futni mentem valóban igen szép munka.
Herendi nagyon tudja, hogyan kell filmet készíteni, hogyan kell a filmes „flowt” és a karaktereket megteremteni, minden apróságot simára csiszolni, nem kockáztatni sem a tartalommal, sem a formával.
És tud színészeket válogatni, merthogy a film egészéhez nagyon sokat tesznek hozzá a főszereplők (Udvaros Dorottya, Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix, Csányi Sándor) stb., de a kisebb szerepekben is nagyot alakítanak a színészek (például Gálffi László mint ügyvédi iroda vezető).
A sztorit nem írom le, mert szinte mindenki magától fújja (azt kevesen tudják, hogy egy cseh film remakjéről van szó), azt viszont nem tagadom, hogy hiába élveztem az egészet, az a bizonyos várva várt élmény elmaradt.
Persze elhúztam gyakran a számat, de nem folytak szemből a könnyek, pergők és szellemesek a párbeszédek, de félek, hogy egyikre sem fogok emlékezni, nemhogy kívülről fújni őket, mert néhány más vígjáték esetében.
Ha a Fekete pont nem kormányellenes film, akkor a „Futni mentem” végképp nem az. A politika kereken nulla benne, de már azzal politikai térbe került, hogy állami támogatás nélkül készült, és még azt is el tudom képzelni, hogy sokan ezért, dacból, nézték meg.
Nem jól van ez így.
Értékelés: 7/10
