Kedden este teltház előtt mutatták be Szombathelyen is Enyedi Ildikó Arany Medvével jutalmazott filmjét, a Testről és Lélekről című alkotást. Az író-rendező éppen csak beköszönt a közönségnek, majd a film vetítése közben, a közönségtalálkozó előtt a rendelkezésünkre állt, hogy beszélgessünk.
Ma délelőtt volt szerencsém megnézni a filmet. Élvezet volt látni, hogy érezhetően izzadság nélkül, egy mozdulatból született meg az egész.
Sok forgatókönyvemet évekig írom, vissza-visszatérek rá. Most pedig szinte két hónap alatt megvoltam ennek a filmnek a könyvével. Azt persze nem lehetett tudni, hogy ez teljesen így fog-e elsülni. Mindenesetre a szándékunk az volt, hogy ne egy ilyen túl fontoskodó, szózatszerű filmet készítsünk. Bár elsőre senkinek nem a humor jut eszébe erről a történetről, mi mégis igyekeztünk belecsempészni poénokat. A legnagyobb izgalom az volt, hogy ezek működjenek.
Hát, amikor Mácsai Pál azzal az arckifejezéssel csak annyit mond, hogy "finom volt a husi", abban benne van minden, ami Kelet-Európa.
Igen, ezt a jelenetet a két színész is nagyon szerette. De miután ez a film nem egy ilyen tortadobálós vígjáték, hanem van benne dráma és zárkózottság, ezért félő volt, hogy a nézők veszik-e egyáltalán a humort, mernek-e nevetni. Szalai Károly vágóval ennek a finomhangolásán sokat dolgoztunk. Az igazi nagy áttörést a berlini vetítés hozta, ahol ott ült 1600 néző és ráadásul felirattal nézték a filmet. És bejött minden mozzanat, és nevettek. Mi pedig nagyon megkönnyebbültünk.
A filmben rengeteg réteg van, sokuk pedig nem fél közhelyes lenni.
Örülök, hogy mondja ezt a közhelyet. Nekem pár éve kattant be, hogy életünk legmeghatározóbb emlékei mind olyan élmények, amik egyben a legközhelyesebbek is. Szóval ezeken át valahogy tudunk osztozni az emberiséggel, mert valamilyen módon mindenki élt már át hasonlót. Ez a kettősség foglalkoztatott végig. Hiszen itt van ez a két igen furcsa ember, akik mégis valami olyasmit élnek át, amit minden kamasz átélt már: a félelmet a másik nemtől. Ezek nagyon egyszerű és alapvető érzések.
Tényleg az a kapcsolódási pont a két szereplő között, hogy személyekként és nem tárgyakként gondolnak a marhákra a vágóhídi munka közben, vagy ez már inkább belemagyarázás a részemről?
Mária autisztikus vonásokkal rendelkező személyiségének könnyebb kapcsolódnia az állatokhoz, mint a mindenféle ironikus, áttételes megjegyzésekkel kommunikáló emberhez. Számára az állat érthetőbb, egyszerűbb, őszintébb. Ami pedig Endrének a marhákat megszemélyesítő mondatát illeti, ez valóban így van egy vágóhídon. Ha valaki nem érez részvétet az állatok iránt, hanem csak mint tárgyakat kezeli őket, akkor napokon, heteken belül elállatiasodik. Ezzel a munkával ugyanis, az öléssel, vagyis annak tabudöntésével olyan túlterhelést kap a lélek, hogy erre ugyanaz a válasz jöhet, mint háború idején, vagy a munkatáborokban. Vagy, hogy egy klasszikust mondjak, a Legyek urában. Ha nincs ott a részvét, akkor szinte minden megengedett.
A marha feldolgozását végigkísérő jelenetsornál egyébként betanított színészek dolgoztak, vagy akiket látunk, ők az üzemben dolgozó hentesek?
Mi egyáltalán nem avatkoztunk bele ebbe a munkába, csupán dokumentáltunk azt. Annyit tettünk csupán, hogy a fénycsöveket kicseréltük olyan színhőmérsékletű csövekre, amik nekünk kellettek, de a helyüket sem változtattuk. A képeket aztán két kamerával rögzítettük. Azon viszont már szerkesztettünk, hogy a feldolgozás folyamatából mit mutatunk meg. Mert azért nem volt mindegy, hogy mi az, ami együttérzést, és mi az, ami undort kelt a nézőkben.
Volt kockázatvállalás ebben a filmben? Állatokkal mindig nehéz forgatni, és ott volt Morcsányi Géza, a főszereplő, akinek ez volt az első filmje.
Én tudtam, hogy a Géza működni fog. Egy főszerepre nem kérek úgy fel valakit, hogy nem tudom, képes-e megcsinálni azt. Igazam is lett. Az szarvasokkal kapcsolatban pedig hadd meséljek el egy esetet! Az egyik nap végén, már végeztünk a munkával, a hím szarvasunkat, Góliátot be akartuk tenni a szállítókocsijába. Valamiért megmakacsolta magát, és ingerült lett. Addig szinte el is felejtettük, hogy az a közel húsz kilós agancs, ami a fején van, akár egy suhintással képes végezni egy emberrel. Akkor azonban egy pillanat alatt megfagyott a levegő. Az állatkoordinátoruk, Horkai Zoltán mindenkit kiküldött a Góliát közeléből, hogy mást ne veszélyeztessen, és egymaga kezdett neki az állat megnyugtatásának. Baj végül nem történt, de jól példázza, hogy mennyi munka, rizikó van egy állatokkal történő forgatás során.
Mennyire indítja be az ember egy olyan elismerés, mint az Arany Medve?
Ó, hát engem nagyon. De már Berlin előtt is megtette. Júniusban kész volt a film, és júliusban megkaptuk a meghívást, csak ezt nem lehetett addig elmondani, amíg ezt hivatalosan is be nem jelentik. Nagyon sajátos volt az a bő fél év, amíg ezt titkolni kellett. Ezalatt új munkával kötöttem le magam.
Újabb szerelmes film?
[ ianswer] A Füst Milán-féle a Feleségem történetének egy adaptációja. A húszas években játszódó sztoriról van szó, egy nagyívű történetről. Jó drága film lesz, úgyhogy keressük már a társproducereket az egész világon, és van is rá érdeklődés.
