A szocializmus alatt a politikai viccek fontos szerepet játszottak a mindennapokban, merthogy kisemberek számára lehetőséget adtak, hogy a feszültséget és a csalódottságot humorral oldják fel.
Aztán a rendszerváltás után lehetségessé vált a nyílt politikai kritika, így eltűntek az ilyen jellegű viccek.
Éppen ezért figyelemre méltó, hogy ismét felbukkantak a „népköltészet” ezen alkotásai.
Most például egy Putyin-viccbe futottunk bele
Putyin meghal és a pokolra jut. Egyszer egy napi kimenőt kap a földre. Úgy dönt, bemegy egy moszkvai kocsmába. Megszólítja a felszolgálót:
- Miénk a Krím-félsziget?
- Igen
- És Donbász?
- Az is miénk
- Kijev?
- Miénk
Putyin elmosolyodik és feláll, hogy visszainduljon a pokolba. A pénztárgépnél állva megkérdezi:
- Mennyivel tartozom?
- Öt euró lesz.
Csak a nosztalgia kedvéért idézzünk fel egy klasszikus politikai viccet a hetvenes évekből:
Két férfi suttogva beszélget:
- Szerinted hallgatnak minket?
- Nem hiszem, túl nagy a távolság.
A falból egy hang: - Nem, nem olyan nagy.
