Bevallom, nem sok jóra számítottam, pláne, hogy az Iseumi Szabadtéri Játékok második bemutatójának próbáiról kiszivárogott folyosói pletykák nem éppen a dicséret hangján szóltak. Hallottam olyan véleményeket, miszerint ez az Evita zavaros, nehezen nyomon követhető a dramaturgiája, Koós Réka hangjára is akadt panasz, nem beszélve a statisztériáról. Ehhez képest a kedd esti premier - várakozásomon felül - jó nyári munka lett, nem mellékesen elsöprő közönségsikert hozott. (Túlzás nélkül, percekig szűnni nem akaró tapssal.)
Nem mintha kételkedtem volna, de Isis szentélyének oszlopcsarnoka – immár a harmadik bemutató után – tényleg bizonyított, univerzálisan felhasználható szabadtéri díszletelem. A negyvenes-ötvenes évek Argentínájához elég volt csupán egy-két emelvényt (köztük az ominózus erkélyt) pluszban beállítani. Nincs különösebb díszletezés, fényekkel-videóbejátszásokkal játszanak, egy-két jelzésértékű bútor, például egy ágy és egy tükör hivatott a helyszínváltozást jelezni.
Aki nem ismeri a filmet, vagy soha sem rágta bele magát a peroni kormányzás sokéves történetébe, az lehet, bajban lesz, amikor az életrajzi elemekből összevágott darabból próbálja kihámozni a lényeget. – Ennyiben tényleg nehezen nyomon követhető, ha valaki nem ismeri…
A dramaturgia amúgy pontról pontra megegyezik Alan Parker 1996-os legendás filmével (Madonnával és Antonio Banderassal a főszerepben). A kivetítőn pergő részletek (film és valós fotók, helyszíni élő közvetítés vegyesen) is nagy segítség, árnyalja és színesíti a játékot.
A sztori itt is egy moziban kezdődik, a filmvetítést megakasztja egy szolgálati közlemény: amelyben bejelentik Eva Peron halálát. Majd a temetésen járunk. (Csak a koporsó nincs üvegből.) A kulcsjelenetek sorra követi egymást, vázlatosan láthatjuk, miként lesz a tinédzser prostiból elnök-feleség, Argentína szivárványa, Evita. Csupán egy-két filmbéli momentum hiányzik: például Peron börtön-jelenete, Evita fals színészi karrierje is csak említés szintjén jön át.
Bár a darab dramaturgiája szinte megegyezik a filmével, Gajdos József rendező-koreográfus gondoskodik róla, hogy időről-időre feldobja valami meglepetéssel. (Szándékosan nem lövöm le őket, tessék figyelni!) A katonák táncát viszont nem hagyhatom szó nélkül, külön kis műremek, annak ellenére, hogy a katonák hangja például nem nyűgözött le.
Gajdos József dicséretére legyen mondva (látszik, nem először rendez Evitát), ügyesen fűzi egymásba a szálakat, különböző helyszíneket és egymástól független eseményeket mesterien köt össze.
Mert hangsúlyozom, a darab nem könnyű vígjáték, inkább egy vázlatosan megírt életrajzi dráma (ami elnagyolt-hamis képet fest Peronról és Evitáról, de legyen ez egy másik dolgozat témája), színezve egy izgalmas figurával, Evita lelkiismeretével, Che-vel.
Ami az Evitában jó, az Andrew Lloyd Webber zenéje: ráadásul a mostani előadás az eredeti Broadway hangszereléssel készült. A korábbi rockos stílust latin, piazzolás, tangós változat váltotta. Pörgős és szenvedélyes lett, jók a zenészek is, remekül működik a színészekkel az összhang.
Miller Zoltán Che-je nem Banderas utánzat, nem is öltözik folyton, mint a filmbéli forradalmár-kritikus, itt Evita férfiénje elegáns „barát” (a Che jelentése: „Hé”,egy kiáltás, amit Guevara gyakran használt, és amúgy kubai bajtársaitól kapta ezt a becenevet.) Miller Zoltán lazán és magabiztosan, egyenletes jó teljesítménnyel viszi a hátán a produkciót. Ahogy Peron figurája is profi, igazi meglepetés lenyűgöző hangjával Egyházi Géza.
Külön szereposztásban láthatjuk a tinédzser Evitát (Burai-Kovács Anikó), aki férfiról férfira tornássza fel magát a társadalmi ranglétrán, és külön színész játssza az érett nagyasszonyt. Koós Réka hangja szintén ámultba ejtett (egy-két kibicsaklás belefért), de a játéka nem mindig győzött meg, nem éreztem abban az ominózus jelenetben például azt a melegséget és tüzet, amivel képes meghódítani Peront. Érett asszonyként, szenvedő betegként viszont már a helyén volt figurája.
Annyi látszik, egy-két összpróba még jól jött volna, de a táncosokban így is van spiritusz, az énekesek közt is találni még gyöngyszemeket…
A körítésről
A szombathelyi lelátókon 1500 ember szorongott, egy gombostűnyi hely sem akadt, a szünetben finom volt a sajtos perec, és a fabodegákban jóféle az ital-felhozatal… Ráadásul potyázni is lehetett, jó páran a Képtár folyosójáról leskelődtek. És aminek én momentán (kezdés előtt) a legjobban örültem, hogy a múlt heti Figaróval
Figaró is az Iseumban házasodna 2012. August 08. 17:40 ellentétben, előadás közben eszembe sem jutott a csillagokat kémlelni, merthogy ezúttal nem csak hallhattam, hanem (szabad szemmel) láthattam is az előadást.
Aki szereti tehát a műfajt, és szombaton ráér, ki ne hagyja…- hangsúlyozom itt a legvégén is, mert még bejuthat az utolsó előadásra..
.Evita az Iseumi Szabadtéri Játékokon
2012. augusztus 16. (esőnap 17.)
2012. augusztus 18. (esőnap 19.)
Eva Peron: Koós Réka
Che Guevara: Miller Zoltán
Perón ezredes: Egyházi Géza
Lány: Baranya Ági
Kis Evia: Burai-Kovács Anikó
Magaldi: Varró Gábor
Tábornokok: Homonai István, Kriszt László, Ullmann Ottó
Közreműködik.Savaria TSE és a
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Várkonyi Mátyás
Rendező: Gajdos József
Díszlettervező: Hazsega Miklós
Jelmez: Horváth Kata