Talán joggal adódik a kérdés, hogy most, amikor Kínában 15 nap alatt felhúznak egy 30 emeletes földrengésbiztos szállodát, miért tart két éve egy 600 fős kézilabdacsarnok építése. Nem csak bennünk fogalmazódott meg ez a kérdés, hanem a legtöbb szentgotthárdiban is. Az ő városukban zajlik ugyanis a „hogyan csesszünk el egy ígéretes projektet” játék valószínűleg díjnyertes etapja. Amikor meghallottuk, hogy két éve kezdték el építeni a csarnokot, és még mindig nem adtak át, sőt már a 90 százalékban kész épület őrzésére sincs pénz, tudtuk, hogy valami finomságra bukkanunk. De ekkora dilettantizmusra még mi sem számítottunk.
Csarnok egymilliárdért
Az alaptörténet szerint, az Opel a Tao-keretéből (sportra fordítható adó) egymilliárd forintot ad egy 600 fős csarnokra, amelyet a helyi kézilabda klub építtet meg. Az ehhez tartozó telket az önkormányzat biztosítja. Ez a placc a két focipálya mellett, a nemrég felújított öltözők helyén van, amelyeket így értelemszerűen el kell bontani.
Amikor megérkezünk a csarnokhoz, messziről látszik, hogy egy ideje senki sem dolgozott már a környékén, a kerítés mellett egy jobb napokat megélt kis kunyhó áll, amelyből egy idő után egy idős úr jön elő. Ő nem beszélhet semmiről, mondja, nem is engedhet be, de épp érkezik a telken lévő kocsma tulajdonosa, vele beszéljünk. Így is teszünk, Schwarcz József szívesen fogad, annak ellenére, hogy ezt az egész ügyet ő szívta meg a legjobban. Beinvitál minket az amúgy pofás kis vadnyugati stílusú sörözőjébe, amely egybeépült a helyi tekepályával, de már jó ideje üresen áll.
Ez az építkezés egy vicc
Ez az ország legelcseszettebb építkezése, az egész egy vicc! Én az önkormányzattól bérelem a helyet, de kinyitni nem tudok, mert mikor elkezdtek építkezni, elbontották a vécét. Mellékhelyiség nélkül meg ugye nem fogadhatok vendégeket. Azt mondják, parkoló lesz a helyén. A saját pénzemből sok milliót költve felépítettem itt ezt kinti helyiséget, berendeztem, de most a bontás miatt ázik az egész, penészesek a padok, a falak. Ezt ki fogja nekem kifizetni? Azt, hogy vendégeket nem tudok fogadni, ki fogja nekem kifizetni?
A hely tehát lényegében üresen kong, csak az amúgy országosan is magasan jegyzett NB1-es tekecsapat meccsein telik meg élettel. Schwarcz, aki maga is játszott, de ma már inkább csak szurkoló, azt ígéri, hamarosan ideér a klub szakosztályvezetője, Tróbert József, ő majd elmeséli a klub kálváriáját.
Senki sem illetékes
Azt is megtudjuk idő közben, hogy egy hete már senki sincs az építkezésen, az alvállalkozóknak rengeteg pénzzel tartoznak, így nem dolgoznak tovább. Sőt, már az őrző-védő cég is lelépett. Gondoltuk, jó ötlet felhívni a polgármestert, de hamar rájövünk, Huszár Gábornak vagy fogalma sincs, mi történik a városában, vagy csak titkolózik. Mindegy melyik a jó megoldás, egyik sem elfogadható. Azt mondja, ő nem illetékes az ügyben, keressük Soltész Róbertet, a kézilabda klub elnökét.
Már hívjuk is, az elnök úr nagyon készséges, ám tőle is azt a választ kapjuk, ő nem tud semmiről, a Magyar Kézilabda Szövetségnél van a pénz, ott érdeklődjünk, bár azt elismeri, hogy több hónapos elmaradások vannak a kifizetésekben. Na és mit gondolnak, mi történt, mikor a kézilabda szövetségnél felvették a telefont? Így van, jól sejtik, ők nem illetékesek az ügyben, keressük az Emberi Erőforrások Minisztériumának Sportért Felelős Államtitkárságát, ők majd nyilatkoznak. Ott úgy néz ki azonban, mindenkinek ég a keze alatt a munka, hiszen senkinek sem jutott ideje arra, hogy felvegye a telefont, de az e-mailben küldött kérdéseinkre sem kaptunk választ eddig.
Leég a képünkről a bőr
Mindeközben befutott a Thermalpark Szentgotthárdi VSE szakosztályvezetője, Tróbert József is, aki azonnal belevág.
Tarthatatlan állapot, hogy a pálya mögött lévő konténereket kell használnunk öltözőnek. Itt szinte mocsár van, ha esik az eső, ott kell végigsétálnunk, átöltöznünk, majd visszajönni kezünkben a cipőnkkel, amit csak itt tudunk felvenni. Leég a képünkről a bőr, amikor elmagyarázzuk a vendégjátékosainak, hogy mi a szitu. Miközben itt lenne az öltözőnk az épülethez csapva, építési engedély is van rá, de a négy falon kívül semmi sincs kész. Én hajtottam ki az engedélyeket, de egy éve csak a hitegetés megy, viszont mi nem is tudunk mit csinálni. A Schwarcz Józsi a bérlő, mi itt igazából csak megtűrt személyek vagyunk. Pedig most talán éreznénk, hogy a város büszke erre a csapatra, hiszen hamarosan felújítják a pályánkat. Már csak az a kérdés, hol fogunk öltözni.
Az egyébiránt még érdekes kérdés lehet, hogy ha már eltűntek az alvállalkozók, aztán a területet őrző cég, vajon meddig maradnak a konténerekben kialakított öltözők, amelyeket nem csak a tekések, de a focicsapat is használ hétről hétre. Szerettük volna erre is választ kapni, de a fővállalkozót, a Nyugat-Magyarországi Mérnökirodát nem sikerült elérnünk, a küldött e-mailre sem kaptunk választ, csakúgy, mint a kérdéses alvállalkozóktól. De amint megtudunk valamit, ígérjük, közzé fogjuk tenni.
