Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Megfaragott évszázadok – Fabútor kiállítás a Vitalitas Galériában

Valódi otthonná vált a Vitalitas Scheiber Katalin és Pais-Horváth Péter közös fabútor kiállításának megnyitójára - ami egyben a galéria születésnapi ünnepsége is volt. És jöttek a „családtagok”, annyian, hogy kicsi lett a „lakás”...
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Pár deszka, fogantyúk... – szétterítve valószínűleg nem több, mint négy-öt négyzetméternyi anyag, értő kezek alatt azonban asztallá áll össze. Íróasztallá, fésülködőasztallá, étkezővé... Tárgyakká, amikre pakolunk, dolgokká, amiket kerülgetünk (és amikbe bizony néha bele is ütközünk válogatott cifraságokat mormolva), olyasvalamikké, amikre rá lehet borulni, ha sírni kell, máskor meg kacaghatunk felettük, s tervezhetjük a szebb jövőt.

Tárgyakká átlényegült évszázadok

Scheiber Katalin és Pais-Horváth Péter
Scheiber Katalin és Pais-Horváth Péter
Rába Adrienn
Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

Asztal, szekrény, könyvespolc... Bútoraink (jó esetben) hosszú évekre, évtizedekre lakásunk, életünk részévé válnak. Mindent tudnak rólunk - írhatnám, ha a líra felé akarnám elvinni ezt a beszámolót. De nem akarom. Bőven elég volt ennyi emelkedettség. Lényeg, hogy ha már minden nap nézegetnünk kell őket, legyenek szerethetők, tetszetősek, amellett persze, hogy praktikusak és kényelmesek. A Vitalitas Galériát néhány napja csupa ilyen bútorcsoda teszi valódi otthonná. Ráadásul évtizedes (esetenként évszázados) dió-, juhar- és cseresznyefák élnek tovább bennük az ember szolgálatában, használati tárggyá átlényegülve.

A két helyiség kiállított tárgyait a galéria építész-belsőépítész tulajdonosa, Scheiber Katalin álmodta meg. Megvalósításukban Pais-Horváth Péter segített. A tervező személyes világa tükröződik vissza a furcsa tárlatból, amibe, ha belép a látogató, bizony erős kényszert érez, hogy illedelmesen levegye a cipőjét...

A szép mindig kelendő...

Ami körülvesz minket, abban az a legszebb, hogy minőségi tömörfa és kézműves munka

– meséli Scheiber Katalin. Bizony, becsülni kell ezt, hiszen sajnálatosan ritka manapság, a

Konfekció-világban

... Modern, organikus bútorok ezek, ennyi tudható, de konkrétabban stílusirányzathoz sorolni nem engedi őket a tervező. Mert nem lehet. Ha mégis muszáj lenne megtenni, hát a kategória címkéjén ennek kéne állnia:

Scheiber Katalin, és ami neki tetszik...

Rendben van ez így. Ettől egyedi és különleges, amit látunk.

A két terem bútorainak értékét még nem becsülték fel, de ha valaki küldene egy kamiont, hogy nosza, bele, egyben elviszi, akkor bizony milliós nagyságrendben kellene gondolkodnia. Van erre kereslet a recesszió idejében és országában? – az általános alaphangulat diktálta kérdés legalább annyira természetes, mint a bútorok. A válasz meglepő: van. Rétegigény, de létező. A szép mindig kelendő... Nem komplett berendezést visz a magyarok többsége, hanem először csak egy tárgyat, majd egy másikat, mert milyen jól illene az előzőhöz... - így alakul át apránként a hétköznapi lakás igényes, hangulatos otthonná. Olyanná, amilyen Scheiber Kataliné lehet, aki magatervezte bútorai között él.

Eldobható világ

?

Nem mindenkivel van ez így, aki bútorokkal, lakberendezéssel foglalkozik. A Pais-Horváth lakás terét például örökölt, sokféle stílusjegyet hordozó, olykor tömeggyártásban készült bútorok szűkítik le. Ezeket kerülgeti a faműves, ha épp nem a műhelyében dolgozik saját örömére – hogy munkája aztán valaki más öröme is legyen. (Már tudniillik azé, aki otthonába fogadja az elkészült szekrényt, ágyat, egyebet.) Hogy miért nem cseréli le őket? A dolog anyagi vonzata mellett elsősorban azért, mert nem híve az

eldobható világnak

. Miért kellene felaprítani, elégetni egy öreg bútort, ha jó, ha megfelel a célnak, amire szolgál?! - kérdezi.

A Fabútor-kiállítás megnyitója
Dr. Patai Péter a megnyitón
Rába Adrienn

- A hatvan vagy akár száz évig növő fából egyszerűen vétek olyan bútort készíteni, amit aztán néhány év múlva kidobhat az ember - mondja Pais-Horváth Péter. - Az elődeink tudták, és én is ezt vallom. Masszív berendezési tárgyakat tervezek, építek ezen a tájékon őshonos fákból, természetes eszközöket, évszázados technikákat alkalmazva, ám figyelembe véve a kor speciális igényeit. Nem tízévre, nem is húszra készülnek ezek a bútorok, anyaguk és stílusuk egyaránt lehetővé teszi, hogy sokáig együtt élhessen velük, akihez kerülnek. Faragással csak ritkán díszítem őket, viszont szívesen játszom a fatörzs erezetének íveivel. Sokszor a mintázat kialakításához szükséges anyag megtalálása a legnehezebb – így volt ez az itt kiállított két asztalom esetében is...

Mi köze Katalinnak a

Sztálin-orgonához

?

A Vitalitas Galéria ezzel a tandem-tárlattal ünnepelte megnyitásának hetedik évfordulóját. A bútorok között, mellett és felett Pál Sándor tűzzománc-művész alkotásai járultak hozzá a berendezési tárgyak formája, színvilága, valamint a találóan sejtelmes világítás adta különleges hangulathoz. A tárlatnyitó és egyben születésnapi ünnepségen Tanai Erzsébet énekelt.

Dalai között Scheiber Katalin férje, a galéria tulajdonos-ügyvezetője, dr. Patai Árpád mesélt múltjukról, a remélt jövőről, a hetes szám misztériumáról és (nyilvános szerelmi vallomásnak is beillőn) a világtörténelem nagy Katalinjairól, Katicáiról, elszálló Katalinkáiról, majd a szűkössé vált fogadótérben szorongó sok-sok ember derültségére vázolta elméletét a Katalinok szoros összefonódásáról a katapulttal és a

Sztálin orgonával

, vagyis a

Katyusával

...

Teltház a Vitalitas Galériában
Teltház az előtérben (is...)
Rába Adrienn

Kicsi otthon, nagy család

A hosszúra nyúlt (bár kétségkívül szórakoztató) bevezető titkát a kiállítás megnyitására felkért Kapiller Sarolta , a megyei önkormányzat művelődési titkárságának vezetője árulta el nemsokára: a két Patai-Scheiber fiúra vártunk, akik hosszú utat tettek meg, hogy jelen lehessenek édesanyjuk ünneplésén. (Megérkeztek közben.) Ők így egy család, de van itt még egy, egy nagyobb család, amivé a hét év alatt a Vitalitas visszajáró közönsége vált – hangsúlyozta Kapiller Sarolta.

A megnyitó emberek száma per négyzetméter-arányának tanulsága szerint lassan már akkora ez a

család

, hogy a nagyobb közös ünnepségeket két turnusban lesz célszerű megrendezni. Egyszerre ugyanis el sem férnek

otthonukban

, a galériában...

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés