Fázósan botorkálok kifelé a kőszegi éjszakába, Ottlik egykor volt határ-menti katonaiskolájából, a jelenlegi Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézményből. Tanácstalan vagyok, mert erről az előadásról semmi eget rázó okosság nem jut eszembe, csak annyi, kár érte, hogy nem rázták jobban gatyába. Persze jókat röhögtem, de nem perzselt meg, a legvégén pedig katarzis helyett hiányérzettel küzdöttem. A szürreális szatírát az ex-krétakörös Mucsi-Scherer-Tasnádi tengely alkotta, hozzájuk csatlakozott a Pintér Béla társulatban megszeretett, Szkénéből megismert Thuróczy Szabolcs, valamint a szombathelyi színház tavaly eltávozott művészeti vezetője, a filmrendező Dömötör Tamás. Ez volt A fajok eredete című előadás, amelyet a Nézőművészeti Nonprofit Kft. hozott létre.
Hajléktalanság és az evolúció megkérdőjelezése
Van ez emberi faj: a színpadi térben a legelső snittben három nejlonzacskókkal körbevett, szivacsokon fekvő emberzsákot látunk. Némajáték veszi kezdetét, a National Geographic stílusában narrációt hallhatunk az evolúcióról és az ember egyedfejlődéséről, miközben a hajléktalanforma fazonok ébredeznek. A párhuzamos montázs zseniális… A társadalom száműzöttjei felegyenesednek, megreggeliznek, csomagolják motyóikat, majd indulnak kéregetni. A hajléktalan-szál csúcsa a Vacsoracsata, igazi fekete szatíra, kifordul a gyomor, ahogy jóízűen eszik a kukából feltálalt ételeket. Mucsi, Scherer és Thuróczy abszolút realistán adják a Darwin tanait demonstráló hajléktalanokat. Nekem nagyon bejön a kéregetős, nézőzaklató zenés produkció is.
A másik szál is zseniális, adva van egy kísérleti filmes, aki megkapja élete legnagyobb megbízatását: megrendezheti élete nagy moziját, a Fajok Eredetét. Csakhogy tudjuk, manapság már senki sem jár moziba, a művészfilm nem embereknek, hanem a farmokon nevelt brojler csirkéknek készül. Merthogy tudományos tény és állattenyésztési tapasztalat, hogyha a ketreces csirkéknek plazmatévén bizonyos filmeket vetítenek, akkor kevésbé agresszívek és jobban híznak. 24 milliárd csirke van a világon, ez tehát a legnagyobb felvevőpiac. Nekik kell filmeket készíteni. Látjuk a forgatás nehézségeit, tetézve egy élő tyúkkal és IQ-bajnok gondozójával. – Valahol itt zökkenünk ki, az élőtyúkos és a beöltözős tyúkos jelenet már túl hosszú.
Pedig nem rossz ez
Csak egy hajszál választja el attól, hogy szuperlatívuszokban meséljek róla. Mert Mucsi-Scherer-Tasnádi-Döme ötletsziporkáiban, mint ama őstojásban, benne van minden lehetőség. Csak még dolgozni kéne rajta, húzni egy feszes dramaturgiai ívet, kigyomlálni a modorosabb részeket, és a színvonalat egyenletesebbé gyalulni. És a korrektség kedvéért jegyezzük meg, így is messze több van benne, mint egy átlagos honi előadásban.
Fotó: Sirály / Puskel Zsol / Kőszegi Várszínház
