Az őrségi Szalafő felé vezető főútnál kell lekanyarodni ahhoz a farkasfai erdős területhez, ahol a „Fekete Tó Tanya” található. Behajtok az erdő mélyébe, s a munkagépek által kijárt, zötyögős erdei úton már vissza is fordulnék, ha egyáltalán lenne, hol megfordulnom. Aztán hirtelen traktor, házikó, állatok, lakókocsi, sátor villan meg a fák között.
Kezdek megnyugodni, hogy jó irányba indultam. A napsütéses késő őszi délutánon mintha nem is a Nyugat-Dunántúlon, hanem egy alföldi tanyavilágban járnék. Beszélgető, szorgoskodó, gumicsizmás férfiak és nők, futkározó libák, kacsák, tyúkok, kakasok, szamarak, a karámban békésen mekegő kecskék. A természet idillje.
„Termék Védjegyes” kecskesajt is készül
Tóth Mariannt – akitől állítólag a tanya elnevezése származik, és nagyrészt ő szervezi a tanyasi életet – éppen a kecskéknél találom. Beinvitál egy kívülről gazdasági épületnek kinéző házba, s mindjárt meg is mutatja az általa készített, az Őrségi Nemzeti Park „Termék Védjegyét” kiérdemlő tökmagos kecskesajtját. Mint mondja, a sajtkészítés nem itt történik, hanem a közelben lévő őrségi Szalafőn, egy ismerőse konyháján. A tanyán nem adottak hozzá a feltételek. A kecskeállomány azonban itt van, innen hordja a tejet Szalafőre.
Elmeséli, hogy szarvasi származású, de Budapesten élt csaknem nyolc évig. Ott ismerkedett meg ennek a tanyának a gazdájával, aki felajánlotta, hogy ide költözhet, ebbe a csendes, nyugodt, erdős környezetbe. Felmenői is közel álltak a gazdálkodáshoz, dédnagymamája például házilag készített tejtermékeket. Ez a tanya egy ideig üresen állt, aztán fokozatosan népesült be.
Igaz, csak fél évre terveztem az ittlétet, de elvarázsolt a hely, s már három év lett belőle. Ez a tanya egyébként az „Egy csobbanásnyi hang az élet” közhasznú alapítványnak a telephelye. Az alapítvány az életmódváltáshoz ad lakóhelyet, és ösztönző támogatást a munkakereséshez. A tanyát együtt működtetjük az itt élőkkel, az állatok nagy része közös, mi szerezzük be, készítjük el a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, osztozunk a költségeken. Mindenkinek megvan a saját munkája, teendője. Nemcsak sajtot készítünk, több más terméket is, mint például lekvárt, száraz tésztát, mártást
– tudom meg a fiatal hölgytől.Zimankós időben is a szabadban fürdenek
Azt is elárulja, hogy jelenleg 12 kecskét nevel, ebből 11 az anya és egy, ami a fejhető. Naponta maximum 6-8 liter kecsketejhez jut, nagy részét sajtnak dolgozza fel. A tejfelesleget elfogyasztják, vagy értékesítik. Nem készít minden nap sajtot, a tejet nem hűtőben tartalékolja másnapra, hanem leereszti az ásott kútba, a jéghideg vízbe. A sajtkészítés rejtelmeibe egy alföldi ismerőse vezette be, túrót azonban már korábban is készített. A tanyáról távozóban megakad a szemem egy nagy üstön, amiben éppen forr a víz. Kissé távolabb tőle egy műanyag dézsát pillantok meg. Egészen ledöbbenek, amikor megtudom, hogy a fürdéshez készül a víz. A hűvös, cúgos őszi estén is a szabadban fürdenek.
Mariann még elmondja, hogy a takarmányozást is együtt oldják meg, s osztoznak a bevételeken is. Tervezik, hogy eladnak néhány szamarat, s akkor tudnának még venni két-három anyakecskét. Az erdei útig egy zöldes színű ház mellett haladunk el. Úgy néz ki, akár egy kempingben kiadó faház. Lényegében ez az otthona. A napi fárasztó munka után itt hajtja álomra a fejét.
Ami pedig a karácsonyi ünnepeket illeti, Mariann szerint legalább ketten a tanyán töltik a karácsonyt, de az is lehet, hogy többen is, s talán érkeznek vendégek is. Lehet, hogy jönnek Szarvasról családtagok, barátok, ismerősök. Ez a vágya. Amúgy az ünnepnapok is munkával telnek, s örülnek, ha szenteste korán nyugovóra térhetnek. Persze készülnek valami finom vacsorával is, mondjuk ünnepi libasülttel. Tavaly is így indultak az ünnepek, aztán meglepetésre megjelent egy idős szomszéd bácsi - aki favágóként dolgozott, és gyakran jár át hozzájuk - egy környéken kivágott fenyőfával. A szeretet ünnepéhez méltóan együtt díszítették fel.