Az elmúlt időszakban országos és helyi szinten is nagy visszhangot kapott az a büntetőügy, amelyben egy vasi bokszedző ellen indult eljárás. A vádak között szerepelt kiskorú veszélyeztetése, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés, valamint a számvitel rendjének megsértése.
A bíróság a legsúlyosabb vádak – a kiskorú veszélyeztetése és a testi sértés – esetében nem találta bizonyítottnak a bűncselekmény elkövetését, ezért március végén első fokon felmentő ítéletet hirdetett. A számvitel rendjének megsértése miatt ugyanakkor pénzbüntetést szabott ki. Az ügyészség fellebbezett.
Az ügyről több sajtóorgánum is beszámolt, gyakran hangsúlyos, figyelemfelkeltő címekkel. Az elsőfokú döntést követően azonban megkereste szerkesztőségünket az érintett bokszedző, aki eddig ügyvédje tanácsára nem nyilatkozott.
Úgy véli, a médiában eddig egyoldalúan jelentek meg az események, ezért most szeretné, ha az ő álláspontja is nyilvánosságot kapna. Mint hangsúlyozta, fontos számára, hogy ne csak az egyik fél verziója jusson el a nyilvánossághoz.
A bokszedző szerkesztőségünkhöz elküldött nyilatkozatát változtatás nélkül közöljük:
Húsz év munka, kimagasló eredmények, több száz gyermek és felnőtt részvétele – mégis ellentmondásos vádak egy volt munkatárshoz köthetően
"Az elsőfokú bíróság a majd négy évig tartó eljárást követően, amely során számos, egymásnak ellentmondó állítás hangzott el velem kapcsolatban, felmentett a legsúlyosabb vádak alól, mert azok nem nyertek bizonyítást.
Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar igazságszolgáltatás ilyen súlyú ügyekben nem feltételezések alapján hoz döntést. A bíróság a vallomások ellentmondásossága, a bizonyítékok hiánya és az állítások alátámasztatlansága alapján jutott arra a következtetésre, hogy azok az események nem bizonyítottak.
Ennek ellenére a nyilvánosságban olyan kép jelent meg rólam, amely nem felel meg a valóságnak. Úgy érzem, a teljes történet és az összefüggések megismerése a közvélemény számára is fontos.
Tudni kell, hogy a feljelentés hátterében egy volt egyesületi munkatárs áll akivel 2021-ben minden kapcsolatot megszüntettem, valamint az a szülő, aki ezt megelőzően jelzést tett felém a saját, gyermekét érintő privát Viber-üzenetek miatt.
A jelzés szerint ez a volt munkatárs gyermekének privátban furcsa és félreérthető üzeneteket irt, egy táborozást követően. A jelzés következményeként további, később dokumentált körülmények is felszínre kerültek, más tanuk által, miszerint ugyanez a volt munkatárs a tábor alkalmával gyermekeknek alkoholt és cigarettát adott, továbbá — akkor már negyvenes éveiben járó felnőttként — a 13 éves, kortársaival elszállásolt gyermeket arra kérte, hogy aludjon nála, majd a gyermek az éjszakát ténylegesen nála töltötte.
Később az is tudomásomra jutott, hogy egy külön csoport lett telefonon létrehozva, amelynek tagjai négy sportoló gyermek és a szóban forgó akkori munkatárs voltak. Saját elmondása alapján tudatosan ellenem hangolta a gyermekeket.
A jelzést felelősen kezeltem, a szülőt a hatóságokhoz irányítottam, és a volt munkatárssal minden kapcsolatot megszakítottam. Döntésemet a mai napig nem bánom, annak ellenére, hogy meghurcoltatásom ez után kezdődött el.
Először nem értettem, hogy ezek után az a szülő, aki eredetileg éppen a volt munkatárs magatartása miatt keresett meg engem, később mégis vele azonos oldalon jelent meg később az ellenem tett feljelentésben.
A tárgyalás során kaptam meg a válaszokat miértjeimre, ahol az is kiderült, hogy a két személy között a kapcsolat ezek után fennmaradt, még a szülő szabadságvesztése ideje alatt is. Ez az időrend és a későbbi kapcsolattartás álláspontunk szerint komoly kérdéseket vet fel az előzetes egyeztetés lehetősége és az állítások hitelessége kapcsán.
Az egyesületünk több mint húsz éve működik. Ez idő alatt több száz gyermek és család fordult meg nálunk, mégsem érkezett egyetlen olyan bejelentés sem ténylegesen érintett, létező személy részéről, akinek a gyermeke az edzéseken, táborokban vagy kirándulásokon részt vett volna, és aki a nyilvánosságban megjelent súlyos állításokat alátámasztotta volna.
A feljelentések kizárólag a munkakapcsolat megszüntetését követően jelentek meg, visszamenőleg, évekkel korábbi időszakokat kiemelve, olyan állításokkal, amelyek a bírósági eljárás során nem állták meg a helyüket.
Az eljárás során a vádakat alátámasztani próbáló négy tanú – akik közül három személyt rossz magaviselet miatt már jóval korábban eltanácsoltam a klubtól –, valamint a két feljelentő vallomása több ponton egymásnak is ellentmondott. Nemcsak egymásnak, hanem saját korábbi nyilatkozataiknak is.
Súlyos, rendszeres bántalmazásokról beszéltek, engem vádolva, miközben ezeket az állításokat sem orvosi dokumentáció, sem független tanú, sem egyéb bizonyíték nem támasztotta alá a közel négy év alatt.
Ezzel szemben számos olyan gyermek és felnőtt, akik az egész szóban forgó időszakban jelen voltak az edzéseinken, rendezvényeinken és edzőtáborainkban – és közülük sokan a mai napig is jelen vannak –, nem erősítették meg a vád állításait.
Az egyesület, valamint annak munkatársai, segítői és önkéntesei által szervezett programok soha nem zárt környezetben zajlottak. Ezeken rendszeresen részt vettek szülők, felnőttek és felügyelők is – többek között a fent említett volt munkatárs is.
Különösen súlyosnak tartom, hogy a nyilvánosságban – többek között televíziós híradásokban – olyan állítások is megjelentek, amelyek szerint több gyermeket bántalmaztam. A bírósági döntést nem lehet úgy kezelni, mintha az csupán egy vélemény lenne. Egy bírói döntés vallomások, bizonyítékok, ellentmondások és jogi mérlegelés alapján születik. Ha az elsőfokú bíróság a legsúlyosabb vádak alól felmentett, akkor a nyilvánosságban sem lehet úgy tenni, mintha ezek a vádak bizonyított tények lennének.
Ugyancsak félrevezető az a megjelenítés, amely szerint a kiszabott pénzbüntetés a fenti súlyos vádakkal összefüggésben született volna. A szankció egy külön, adminisztratív jellegű mulasztásból és figyelmetlenségből ered, pénzügyi és adózási területet érintve. Ebben az ügyben szintén ez a volt munkatárs tett feljelentést, aki hosszú éveken keresztül megállapodásunk alapján kezelte ezeket az ügyeket, de a hivatalosan betöltött pozíciómnál fogva engem terhelt a mulasztás felelőssége.
Nem a sajtó szerepét vitatom, hanem azt tartom elfogadhatatlannak, ha súlyos, emberi sorsokat és közösségeket érintő állítások úgy kerülnek nyilvánosságra, hogy azok nem tükrözik a bíróság által megállapított tényeket, illetve a teljes ügy összefüggéseit. A nem megfelelően ellenőrzött, valótlan vagy megtévesztő közléseknek azonban jogi következményei lehetnek.
Éppen ezért a média megjelenések kapcsán különösen fontos kérdés, hogy az információk honnan származtak, kik adták azokat tovább, és fennállhatott-e olyan személyes, családi, érdekbeli vagy más kapcsolat a források, az ügyben érintett személyek és egyes médiaszereplők között, amely a tárgyilagos tájékoztatást befolyásolhatta. Ez nem mellékes körülmény, hanem a hitelesség és az elfogulatlanság szempontjából tisztázandó kérdés. Ezeket a körülményeket jogi csapatunk már vizsgálja.
Az edzések és a fejlesztő munkák mindvégig zajlottak, működnek ma is, eredmények születnek, és azok, akik nap mint nap jelen vannak, saját tapasztalatuk alapján alkotnak véleményt.
Ennek alapján a kérdés egyszerű:
- hogyan értelmezhető az, hogy több mint húsz év működés és több száz érintett után a vádak kizárólag a munkakapcsolat megszűnését követően jelennek meg, visszamenőlegesen, olyan személyek tanúvallomásaival alátámasztva, akik azt megelőzően hosszú; bizonyítottan kiemelkedő eredményekben és sikerekben gazdag 6–10 évet töltöttek el közösségünkben, edzéseinken, versenyeinken, rendezvényeinken és edzőtáborainkban, majd később vagy általam lettek menesztve az egyesületünk berkeiből, vagy hosszú évek óta már nem voltak annak tagjai, és nem is látogatták azt?
A másodfokú döntést nyugodtan várom. Nincs mit titkolnom; a hallgatás nem jelent beleegyezést, a türelem nem jelent gyengeséget, és a tények nem veszítik el az erejüket attól, hogy valaki zajjal próbálja elfedni őket.
Aki épít, annak múltja van, munkája van, közössége van, eredményeket és sikereket tud felmutatni. Aki rombol, az többnyire homályból, sejtetésekből és ellentmondásokból dolgozik.
Én az előbbit képviselem, ezután is a tények útján maradok, és továbbra is minden jogi eszközzel megvédem a becsületemet, a munkámat és azt a közösséget, amelyet több mint húsz éve építünk többedmagunkkal. Ennek érdekében megtesszük a szükséges lépéseket; minden valótlan, megtévesztő, provokatív vagy jogsértő megnyilvánulást dokumentálunk, és a megfelelő jogi úton, valamint szükség esetén a nyilvánosság előtt is kezelünk.
Köszönöm jómagam és az egyesületet mai napig rendszeresen látogató gyerekek, szülők, családok és sportolók nevében mindazoknak, akik nyitottan, előítéletek nélkül olvasták végig ezt az írást, és egy pillanatra elgondolkodtak: biztosan azt láttam eddig, ami valóban történt?
Mert egy ember hírnevét könnyű lerombolni, de az igazság nem attól lesz igaz, hogy hangosan ismételgetik az ellenkezőjét."
