„Forgatunk a trébe egy gettó seggszagú klipet” - borsodi rapperek a művészmoziban

A Larry egy tisztességes magyar dráma, ami nem a köldöknézegető értelmiséget szólítja meg.

De hát senki nem hiszi el mindazt, amit egy regényben olvas – magyaráztam. - Dehogyisnem! A nyugatiak mindent el fognak hinni magának!

Ez a párbeszéd a Nobel-díjas Orhan Pamuk „Hó” című regénye végén hanzgik el, mikor is az író utólag elbizonytalanítja az olvasót, hogy mennyire hihető mindaz Törökországról, amit az előző 700 oldalon olvastak.

Ez jut eszembe, amikor az egyik budapesti művészmoziban a film után felkapcsolják a lámpákat.

A vetítőteremben ülők tudják, hogy egy mesét láttak, de azt nem, hogy a mese elemei közül melyik lehet ma valóság azon a „másik Magyarország”-on, amelyről olyan keveset tudunk.

A Larry egy nagyon szerethető és nagyon tisztességes magyar film.

Főhőse Ádám (Vilmányi Benett) birkapásztorként dolgozik Borsod megyében. Nincs a társadalom legalján, apja rendőr, még saját szobája is van. Viszont nagyon dadog, feltehetően édesapja (Thuróczy Szabolcs) korábbi bántalmazásai miatt. Most együtt élnek, az apa alkoholista lett az anya halála után, de már évek óta nem iszik, lelki békét talált egy vallási gyülekezetben és a fiával közös birkatartásban látja a jövőt.

Ádám (Vilmányi Benett) és édesapja (Thuróczy Szabolcs)
Mozinet.hu

A sérült, zárkózott Ádám egyik menedéke, hogy rapszövegeket ír, amiket az erdei hídnál elő is ad magának. Aztán a szöveggel megkeresi Csala Dót (Onofer László), a műfaj és a környék „befutott” előadóját, aki felismeri a tehetségét és egészen az A38-ig egyengeti az útját. Már ha egyengetésnek lehet nevezni azt, ahogy a dolgok történnek ebben a műfajban.

Larry története valójában többrétegű, amelyek egymást átszövik és erősítik.

A felszínen nyilván ott van a „népmesei főhős”, akinek különböző akadályokat kell legyőznie, hogy elnyerje jutalmát, aztán ott van az apa-fiú viszony, ott van a szocio-jelentés a leszakadt Kelet-Magyarországról, a rapzene társadalmi beágyazottságáról, de ha kicsit hunyorítunk, a film akár a művészi alkotás folyamatának szimbóluma is lehet.

Nem hibátlan film, Larry néha túlzásba viszi a dadogást, írhatna több számot, az események pedig olykor elvesztik a lendületüket.

De a formai mérleg másik serpenyőjében sokkal több van. Nagyon erős a rendező (Bernáth Szilárd) karakterteremtő képessége, sokszor egy-egy röpke jelenet elég ahhoz, hogy a szereplőket elhelyezzük a történetben és a társadalomban (a juhokba hajtó suzukis nő, a tiszteletes a gyülekezetben, a cigány srácok az autókereskedésben). Larry mostohaanyjának (Szandtner Anna) a tetovált szemöldöke és a lakásbelsője azt üzeni, az alkotók jól ismerik a világot, amit megfilmesítettek.

Több mint meggyőző, szinte dokumentumfilmszerű a saját magát alakító Csala Do játéka, a borsodi valóságot közel hozó, természetes karaktere, ahogy azt mondja önironikusan, hogy

„forgatunk a trébe egy gettó seggszagú klipet”.

És nagyon eltalált a cigánytelepen felvett fékeveszett esti parti.

Tetszenek a kikacsintások (Puzsér Róbert, mint zsűritag), a humor, ami oldja a drámát, és tetszik a befejezés, ahogy a zárójelenetben a népmese földet érve beleolvad a Keleti pályaudvar – és Magyarország – valóságába.

Értékelés: 8/10

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra