Karácsonyfa, bejgli, halászlé, ajándékok a Jézuskától - három napos eszem-iszom a családdal. Mi magyarok, többek közt így ünnepeljük a karácsonyt. A saját kulturális kontextusában pedig minden szokás természetesnek tűnik, de kívülről nézve egészen furcsák is lehetnek. Összegyűjtöttünk néhány országot, ahol egy kicsit máshogy vagy a mi szemünkkel nézve nagyon furán ünneplik a karácsonyt és az adventi időszakot.
Angliában a gyerekek nem szenteste, hanem december 25-én reggel kapják meg az ajándékokat a Télapótól, aki a kéményen keresztül érkezik. Ennek a napnak elmaradhatatlan eseménye Erzsébet királynő ünnepi beszéde, majd jön a pudingevés, hogy valóra váljanak az álmaik.
Az Amerikai Egyesült Államok Mikulása nagyon hasonlít a brithez. A különbség az, hogy az amerikai szánnal érkezik. Az 1600-as években náluk még nem is volt karácsony, de a német és holland bevándorlóknak köszönhetően ők is elkezdték ünnepelni.
A rossz gyerekek ünnepekkor való ijesztgetése szép karácsonyi szokás szinte mindenhol, de a németek ebben is simán lepipáltak mindenkit. December 6-án nem csak a Mikulás jön, hanem Knech Ruchpert is. Knecht egy démon, aki egy favesszővel fenyegeti a rosszul viselkedő gyerekeket. Délen és Ausztriában ugyanezt, a már ismerősebb nevű, Krampus csinálja. December 6-án Krampusnak öltözött emberek ijesztgetik a békés német és osztrák polgárokat.
Indiában a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak 3 százaléka keresztény. December 24-től egészen január 1-ig tart az ünnepség, ha pedig nem tudnak fenyőfát szerezni, akkor mangó- vagy banánfával helyettesítik.
Svédországban a karácsony december 13-án, Luca napján kezdődik. Ilyenkor a gyerekek ágyba viszik a reggelit szüleiknek. 24-én felbontják ajándékaikat, amit a manó hozott, majd elmennek szaunázni. De van egy sokkal menőbb ajándékosztójuk is, mint a Mikulás. Julbocken, a karácsonyi kecske. A szalmából készült másolatát az egész országban megtalálni, a leghíresebb a Gävle-i kecske, ami tizenhárom méter magas. Alapvető karácsonyi törvény: ami gyúlékony az le is ég. A Gävle-i kecske pedig az esetek 77%-ban le is égett.
Norvégiában a Julanissen viszi az ajándékot a gyerekeknek. Egyik fő szokás a körözés a karácsonyfa körül, ami annyit jelent, hogy járnak körbe, és felvesznek egy-egy ajándékot, amit átadnak a címzettnek, tart ez addig, amíg el nem fogy az ajándék a fa alól.
Finnországban már december 23-án ünnepi ételeket esznek, azaz rakott krumplit, sonkát, lazacot. December 24-én fahéjas tejberizst reggeliznek, amibe egy szem mazsolát rejtenek el, ugyanis aki azt megtalálja, a következő évben szerencsés lesz. Ezen a napon megvendégelik még az állatokat is. És persze elmaradhatatlan a szaunázás.
Hollandiában a Mikulás segítője Zwarte Piet, azaz Fekete Péter. A funkciója egészen egyszerű, vicces és különböző édességeket ad gyerekeknek. Van azonban egy apró probléma. Fekete Péter ugyanis fekete. Ezzel önmagában még nem lenne semmi baj, de, amikor egy olyan gyarmatosító múlttal rendelkező ország, mint Hollandia fehér lakosai cipőpasztával mázolják feketére a képüket, na az nem igazán stimmel. Amúgy erre egy egész krimi épül ebben az évben, tiltakozókkal és a Fekete Péterek közé beépült rendőrökkel.
Olaszországban vízkeresztkor adják át az ajándékokat.
Portugáliában szintén a kéményen keresztül érkezik a Mikulás. Itt csak karácsony első napja, azaz december 25-e számít karácsonynak.
Venezuelában csak azért zárják le az utakat, hogy az emberek görkorcsolyával tudjanak templomba menni.
Ukrajnában műpókkal és műpókhálóval díszítik a karácsonyfát, ugyanis a hiedelem szerint, aki pókot talál a karácsonyfán, annak szerencséje lesz.
Ausztráliában van olyan település, ahová a Mikulás szörfön érkezik, mivel a legtöbb ember a tengerparton tölti a karácsonyt. A hagyomány szerint a Mikulás szánját nyolc kenguru húzza.
Katalóniában az adventi időszakban az emberek egy farönköt etetnek. Úgy hívják: Tió de Nadal. Ez szó szerint annyit tesz: karácsonyi rönk. Mosolygós arcot készítenek Tiónak, lábakat raknak rá, valamint egy vörös sipkát és egy takarót. 25-én a katalán gyerekek botokkal ütögetik Tiót és dalokat énekelnek neki, hogy az egy hónapnyi kajáért cserébe legyen szíves édességet adni. A legnépszerűbb kb. így hangzik: „Üríts, Tió, üríts mandulát és nugátot. Ne szarj nekünk heringet, túl sós. Szarj inkább nugátot, az jobb. Ha nem szarsz nekünk, megverünk egy bottal.” Mondjuk lehet, hogy ez katalánul jobban szól.
