Tudja, hogy miért kértem interjút?
A Krím-félsziget miatt, nem?
Akkor felolvasok valamit:
Mint egykori diák időnként belenézek a most ELTE Savaria Egyetemi Központként működő intézmény fb-oldala. Legutóbb találkoztam egy olyan bejegyzéssel, amitől olyan érzésem volt, mintha egy orosz propaganda oldal került volna a kezembe. Röviddel november 4-e után különösen érdekes olvasmány, gondolom az akkori orosz sajtó hasonló szellemben arról, hogy milyen vidám az élet a megszállt Magyarországon. Ha figyelemre méltónak találják, érdemes lenne foglalkozni vele. Engem legalább is feldühített.
Ezt a levelet egy olvasótól kaptuk, a Krím-félszigetről szóló egyetemi előadásának a Facebookon megjelent összefoglalója kapcsán. Mit szól hozzá?
Hogy amíg valamit nem nézünk meg valamit személyesen, addig nem érdemes véleményt mondani. Én először 1981-ben, gyermekként szüleimmel jártam Oroszországban (akkor még Szovjetunióban), utána még számos alkalommal utaztam különböző területekre, idén például kétszer is. Nekem szimpatikus az orosz kultúra, amely színes keveréke Európának és Ázsiának, a különböző népeknek. Útjaim során nagyon sok szeretetet kaptam az ott élőktől. Ha az ember nem megy el egy országba, és sok rosszat hall róla a médiában, akkor hajlamos azt hinni, hogy ez tényleg úgy van. Hogy elnyomás van, az ott lakók félnek és rosszul érzik magukat. Én nem ezt tapasztaltam. Oroszország egy gyorsan, dinamikusan fejlődő ország. A negatív véleményeket azok mondják, akiknek ez szúrja a szemét vagy soha nem jártak ott. Nekem is voltak előítéleteim bizonyos országokkal, népekkel szemben, amelyek rendszerint addig tartottak, amíg el nem mentem oda és meg nem győződtem az ellenkezőjéről. Minden erőmmel küzdök az előítéletek ellen.
Hallottuk, nem volt könnyű eljutni a Krímbe.
Próbálják megakadályozni a turisták beutazását. A Booking.com-on például először nem tudtam foglalni szállást, mondván azt a szankciók miatt csak üzleti célból lehet, de aztán megoldódott. Moszkvából repültünk - Ukrajnát megkerülve - Szimferopol vadonatúj repterére. Nyolc napot töltöttem ott, három napra autót béreltem, hogy minél több helyre tudjak menni, a többin a helyi tömegközlekedést használtam.
És most a Krím-félsziget fizikailag is levált Ukrajnáról? Úgy értem, van kerítés, határellenőrzés stb.?
Hogy kerítés van-e, azt nem tudom, de a Krímet jelenleg szárazföldi és tengeri határ, illetve határátkelők választják el Ukrajnától.
Milyen benyomások érik az oda utazót?
Oroszországgal kezdeném. Amikor ott vagyunk, az az érzésünk, hogy egy, hatalmas, de jól szervezett országban vagyunk, az erős állam jelenléte érezhető mindenütt, a közlekedés szervezésétől kezdve az közigazgatásig. Az emberek még közelebb vannak egymáshoz, törődnek a másikkal, tapintható az összetartozás, a hazaszeretet. Bevallom, nekem ez tetszik. Mindez a Krím-félszigetre is igaz, de a terület fejlettségben elmarad az anyaországtól. Én ezt - minden politikai felhang nélkül - annak tudom be, hogy korábban Ukrajnához, annak is a perifériás részéhez tartozott. Tapasztalatom szerint az oroszok sikeresebben számolták fel azt a politikai bűnözést, ami lerabolja a saját országát, és ami Ukrajnában egészen az utóbbi időkig jelen volt. Úgy láttam, elkezdődött a Krím-félsziget fejlesztése, építik az infrastruktúrát, az autópályától kezdve a hidakig, aminek a helyiek persze örülnek.
Hogy éli meg a helyi ukrán kisebbség, hogy egyik napról a másikra egy másik országhoz tartozik, hogy a többségből egyszer csak kisebbség lett?
Ehhez nem igazán tudok hozzászólni. Idősekkel beszéltem, akik a nyugdíjukat eddig Ukrajnától kapták, és most az oroszoktól. Az összeg sokkal kevesebb, mert hogy oda nem fizettek járadékot. De ezt is elfogadják, mondván, most ez van. Tudjuk, ők sok mindent átvészeltek már a történelem során, nem sopánkodnak sokat ilyeneken. Vannak szemetesebb, elhanyagolt városok, városrészek, de az emberek élnek, dolgoznak, semmilyen feszültség nem érezhető, oroszok, ukránok, tatárok, keresztények és muszlimok békében megvannak egymás mellett.
Jalta mint üdülőváros hogy tartja magát?
Szépen karban van tartva, olyan, mintha a Földközi-tenger egyik üdülőparadicsoma lenne, de tegyük hozzá, a város több szempontból is sajátos helyzetben van.
Az elhangzottakból az derült ki, hogy a Krím-félsziget “tulajdonosváltása” visszafordíthatatlannak tűnik.
Igen, és is azt hiszem. De tekintettel a jelenlegi stabilitásra és Ukrajna bizonytalan helyzetére, szerintem nem jártak rosszul az ott lakók. Tudom, hogy nem népszerű, amit mondok, de én ezt láttam, ezek voltak a benyomásaim.
Sorra látogatom Oroszország vidékeit, legutóbb a Távol-Keleten voltam, Vlagyivosztok környékén. A Krím-félszigetre is mint természetföldrajzos mentem, hogy segítsek kiszínezni a fehér foltokat. De emellett érdekel a második világháború története, felkeresem azokat a területeket, ahol a fontosabb események zajlottak, mint például Szevasztopol, ami a hősiességnek, az önfeláldozásnak egyik markáns példája. Bevallom, tudni szerettem volna azt is, mi az igazság a Krím körül, vagy legalábbis mi van az érem másik oldalán. Mindig izgattak a “rosszhírű országok”, szeretem saját szemmel látni, mi az igazság.
