Rumos gesztenyeleves a házi oltáron

Vitriolos tollú publicistánk ezúttal a konyhában talál menedéket, hogy édes karácsonyi fogást készítsen.

Füst Milán azt írja hetvenévesen a naplójában, hogy neki még mindig akkor ünnepi egy nap, ha jóllakik. Én pedig egyre többet gondolok a karácsonyi vacsorára. Azt én csinálom. Ez a jó szó, mert ez nemcsak sütést, főzést jelent, hanem mindent, amitől az asztal fenséges lesz, különleges. Legtöbbször egy metszőollóval rohangálok a kertben, hogy megfagyott zöldeket rekviráljak a fenyőről, vagy négykézláb túrok gyertyákat keresve, tehát van benne stressz, de azt mindig kipihenem a gesztenyeleves készítése közben. Ehhoz kell legalább egy-két deci jó minőségű rum, de hál istennek csak hét decis változatát kínálják a boltok, vagyis a maradék jár a munkásnak.

Amikor még volt pénzem, nem főztem-sütöttem. Rosensteintől hoztam a halászlét, és a szárnyasokkal, malaccal gazdagon rakott tálakat. Újesztendőre meg libát. Ő többször nyerte el Budapest legjobb étterme címét, én is csak irtózatos protekcióval léphettem a vendégei közé. Én tudom csak igazán, milyen jó ember is a Presszer Pici bácsi. De beütött a krach, Rosenstein a vendéglője mellett nyitott egy kifőzdét is, én meg, nem volt mit tenni, felkötöttem magam elé egy darabolós sorozatgyilkos műanyag köpenyét, és meggyújtottam a földgázt házi oltáromon.

Bakács nemrég a forraltbor-főzés rejtelmeibe is beavatott minket
Garai Antal Atom

Szeresd az édeset, szeresd magadat, Jézus szeret

Többféle irány létezik a karácsonyi vacsorában. Én ritkán eszem a tradicionálist, ami mindig vajas bableves, hal, a végén mákos guba. Szegények eszik, hogy gazdag legyen az évük. Ha jól csinálják, akkor minden szerénysége ellenére is benne van az angyali tökéletesség. Itt az a lényeg, hogy lehetőleg keresztény kóser legyen a vacsora, vagyis a véres hús inkább feltámadáskor szokás. De gasztróban (is) rossz keresztény vagyok, még a disznót sem vetem meg, amire a következő részben mondok példát, de előbb a gesztenyés levest ígértem. Miért? Mert nekem karácsony nem a sósról, keserűről, savanyúról, hanem az édesről szól, annak minden árnyalatában. Aki nem szereti az édeset, az magát se nagyon, holott Jézus szerint ez minden szeretet alapja. Emiatt mondom is a receptet.

A gesztenyét már a rómaiak is lájkolták, ők vitték szét mindenfelé a világban. A legjobb, persze, ha veszünk valódi gesztenyét, amit ha megsütöttünk, meghámoztunk, belepréseltünk a trutyinkba, utána soha nem értjük meg, hogy lehet a boltival megelégedni. Én tudom: lustaságból. Magam is veszem, most is jó lesz, csak Istenre kérek mindenkit, nehogy a rumozottat vegyék, mert akkor vége, bebuktuk a levest, még a Knor kocka is jobb megoldás lett volna! A valódi rum ízét ugyanis nem lehet hamisítani, ebben a levesben pedig a rum a szex. Vagyis e leves borzasztó drága, de hát karácsony van. Aki ügyes, kap 4-5 ezerért olyasmit, ami a hajósokat életben tartotta a tengereken. Kubai, Puerto Ricói, Jamaicai Rum, mindegy, de a Captain Morgan a csúcs.

A kép illusztráció (Fotó: glassjarsoupcompany.com)
glassjarsoupcompany.com

A többi megy, mint a karikacsapás. Kell hozzá egy liter tej, egy narancs héja, vanília, egy csomag vanília pudingpor vagy két evőkanál keményítő, tíz deka mazsola (én az aranyat szeretem), fahéj, gesztenyemassza, és persze a pia. Vagyis érdemes előre kitölteni egy tálkába, és beleáztatni a mazsolát egy napra, mert akkor kisebb az esély, hogy mind megisszuk. Ha jó sokáig ázik a rumban a mazsola, akkor nehéz lesz, lenn marad a tányér alján, ami mindig kedves meglepetés a vendégünk, de még magunk számára is.

A végén a jó hír, amikor elfogyott a leves édes tömege, még ott van az esszencia. Az íz a szívedig hatol, és érzed, hogy az élet szép és izgalmas... na de folytatom. A tejet felmelegítem, beleteszem a vaníliát, meg a lereszelt narancshéjat. Pici cukor. Félreteszem, hadd járja át a cucc egymást. A másik fél literbe, amit felforraltam, belenyomom a gesztenyét, és a botmixeremmel bemutatok egy tornádót, ami akkor jó, ha eláll a forgás, a tökéletes simaság csöndjét halljuk. Beleöntöm a rumot (amiben áztak szőlőszemnek álcázott titkos ügynökeim), meg a narancsos vaníliás tejet is hozzálöttyintem.

Az állatok nem isszák le magukat

Összemelegszenek az ízek, addig én hideg tejben feloldom a keményítőt, és elkeverem benne, majd a levesben, de csak fokozatosan csinálom, mert könnyen massza, vagy medúza lesz belőle. Akkor már csak dobálni jó. A tetejére aztán nem árt némi fahéjat reszelni. A mazsolákat a tányér aljára teszem, és mindig lopok belőle.

Nekem az a karácsony is emlékezetes, amikor mindent megfőztem, megterítettem, elmentünk a templomba, és mire hazaértünk, Zsömle nevű magyar vizslám lényegében végzett a húsárúval. A garnírungba éppen hogy csak beletúrt, örült az oladalasnak is, de a gesztenyelevest nem szlopálta be. Na ja, a rum igazi volt. Az állatok meg nem isszák le magukat, mint egy állat. (Folytatás következik: aszalt szilvás oldalas almapürével.)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kapcsolódó cikkeink

Tormát a forralt borba!

Gasztropuccsot hajtott végre Éles István és Bakács Tibor, amikor a Nyugat Rádió reggeli műsora az Élesztő arra kérte őket, hogy készítsenek forralt bort.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Életmód