Sokan elbizonytalanodtak a szombat reggeli eső miatt, vajon érdemes-e kimenni Velembe, a gesztenyeünnepre? A látottak alapján azonban rengetegen döntöttek az igen mellett. Útban Velembe már Kőszegdoroszlón is sok kipakolt asztalkát láttunk, ahol szőlőt, almát, gesztenyét mézet és egyéb terményeket kínáltak az arra járóknak, ügyesen felismerve a kirándulóáradatban rejlő lehetőségeket. Egy asszonytól azt is megtudtuk, hogy olyan árakat adtak, ami miatt érdemes megállni és a vásárló azonnal az autójába is teheti a portékát, míg Velemben azt cipelnie kell a parkolóig.
Kőszegszerdahelyen még több árust láttunk és ott már az út szélén sütögették a gesztenyét a helyiek. A faluban rendőrök terelték a forgalmat egy mellékútra, ami egy szántóföldön kijelölt, ingyenes parkolóhoz vitt. (A hektáronkénti autók száma nagyon magas volt.) Itt futottunk bele egy táblába, ami fizető parkolóba invitálta az autósokat. A parkolójegyenkénti 500 forintot a velemi tűzoltók támogatására fordítják (amiről egyébként nyugtát is kaptunk). Mivel jó ötletnek találtuk, ezért náluk álltunk meg, igaz, így háromszáz méterrel többet baktathattunk. Sebaj.
Drukkerek, osztrákok, egyenruhások
A Velem táblánál turisták fotózkodtak és sokan voltak kíváncsiak a Fekete István Állatvédő Egyesület örökbe fogadható ebeire. A fizetőkapun áthaladva komoly tömegbe csöppentünk. Az egyik villanyoszlopon friss matricát találtunk, amit a felirat alapján vélhetően debreceni fociszurkoló ragaszthatott ki. Német szó is sokszor ütötte meg a fülünket, így vélelmezzük, hogy jócskán akadtak messziről érkezett turisták. A tömegben a NAV egyenruhás munkatársait is felfedeztük.
Hosszú sétánk során nagyon sok finomságot találtunk, amit érdemes lett volna megkóstolni, hogy aztán az út végétől már úgy guruljunk vissza a parkolóig. Sok csemegét megörökítettünk, ezt külön galériában találják Olvasóink. Tetszettek a gyerekek által árult étkek is, ráadásul itt lehetett a legolcsóbban jóllakni. Zsíros kenyér 100, saját készítésű süti 150-200 forintba került. Több helyen a szúrós kupacsban rejtőző gesztenyét is árulták, darabonként 100 forintért. Talán azon városiak lehettek a célközönség, akik életükben nem látták még, mi fán terem a gesztenye. De az ötlet jó, főleg ha van rá vevő is.
Apropó, fa. Több vásárlót láttunk 2-3 méteres szelídgesztenye facsemetével közlekedni. Egyikőjük Tatabányára vitte a fácskát. Szurkolunk neki, hogy megmaradjon a növény. Most is sláger még a csavart burgonya, de itt lejjebb ment az ár. Egy szem hurkapálcára "felspirálozott" és megsütött krumpliért most 450 forintot kérnek, ami még mindig remek kilónkénti árat jelent. Az eladónak, természetesen. A gyerekek azonban zabálják. Na jó, a felnőttek is.
Valami, ami nem gesztenyés
A bozsoki cukrászda pultjánál ismét remek sütiket láttunk, köztük egy kakukktojást is, aminek azt a nevet adták, hogy "Valami, ami nem gesztenyés". Nem is fogyott úgy, mint a többiek. De a gesztenyés somlóinak pl. nagy sikere volt. Máshol láttuk a gesztenyés kaptárt, ami annyiban újítás a gesztenyeszívhez képest, hogy kaptár alakúra nyomják ki a masszát és ráteszik egy háztartási kekszre. Jól nézett ki és ötletes is.
És ha már kaptár, Velemben nagyon kelendő a méz is. A bejárat közelében helyi termelőt idegesítettünk fel azzal, hogy megkérdeztük, mennyi a kínai méz az üvegben, de megnyugtatott minket, hogy a kilónkénti 1200 forintért szigorúan helyi virágmézet kapunk. A vásáron beljebb haladva már emelkedett a méz ára, de ettől függetlenül érdemes volt körülnézni és kóstolni más hazai méhészeknél is, hiszen sokan kínáltak kuriózumokat.
A helyi gesztenyesütőknél érdeklődve azt a következtetést szűrhettük le, hogy bár az idei termés édes és jó minőségű, de az aszály miatt kisebb és kevesebb, mint a korai években. És bár az embertömeg is megvan az utcákon, vásárlóból mégis jóval kevesebb akad az idén. Ennek ellenére nem panaszkodtak az általunk megkérdezettek, hanem várják a vasárnapot, hátha...
