Kijelölt gyalogátkelőhelyet, köznyelven zebrát kapott Szombathelyen a 11-es Huszár út - Élmunkás utca - Damjanich utca kereszteződés. Nem is akármilyet, hiszen villogó lámpák is felhívják a figyelmet a gyalogátkelőhelyre. A kialakítása azonban meglehetősen „magyarosra” sikeredett.
Először felvonult az állítólag az ország távolabbi részéből érkezett cég, amelyik kialakította a gyalogátkelő környékét. Betonozás, aszfaltozás, szegélykövezés, buszváró öböl, tereprendezés. Még szombat-vasárnap is dolgoztak, hogy tudják tartani a határidőt. Nagy ügybuzgalmukban azonban nem vették észre, hogy olyan részen is betonoztak és aszfaltoztak, ahol nem kellett volna.
Jött a következő távoli cég, amelyik meglepve tapasztalta, hogy a villogó lámpák egyik oszlopának a vendéglő felőli oldalon nem hagytak ki helyet, szépen leaszfaltozták azt a részt is.
Nos, semmi gond, jöhet a fúrás. Fel kellet törni egy négyzet alakú részen a betont, az aszfaltot. Mint az egyik munkástól megtudtuk, a tervben – ahogy a másik oldalon lévő oszlopnál - itt is zöldterület volt jelezve, azaz földes területen kellett volna az oszlopot felállítani.
A munka elvégeztetett, a lámpaoszlop körül el kellet végezni az azt rögzítő betonozási munkálatot is, s már villognak is lámpák. Igaz, dupla munkával, dupla idővel, és minden valószínűség szerint dupla pénzzel.
Bagatell – mondhatnánk, ahhoz képest, hogy Szombathelyen rövid idén belül több utat is többször felbontottak már ilyen-olyan közműmunkálatok miatt. Felbontás – helyreállítás, felbontás –helyreállítás. Arany János. „Toldi” című versének két sora jut eszembe, persze kissé átköltve: Repül a sok-sok pénz: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
