Hát nem gondoltam volna, hogy a szombat este legnagyobb show-ját épp egy operaénekes hozza, aki külsőre leginkább egy közép-európai kisállam kakaskodó miniszterelnökére hajaz, ám kortesbeszéd helyett olyan fergeteges táncparádéval fejelte meg a Kis hableányos Rák dalát, amit Gyurcsány Ferenc is megirigyelhetett volna. De ne keverjük a szezont a fazonnal, ez itt egy családi, kifejezetten gyerekekre koncentráló este, amiben Szvétek László operaénekes mert tényleg a kölyköknek játszani.
Alapnak a szombathelyi szimfonikusok – ez az egész estére igaz - megtartották a felnőtt Hollywood Classics
Hollywood kinőtte a Bartók Termet 2013. October 12. 18:17 bevált receptjét. Volt vörös szőnyeg (bár a gyerekek nem mertek rálépni), olyan sztárénekesek, mint Auth Csilla, Koós Réka vagy Miller Zoltán, neves konferanszié, Varga Izabella (partnere Czirók Tamás ugyanolyan profin és kedvesen csinálta), a legvégén tisztességesen megkomponált hosszú tűzijáték, no és thomasos lufi, szünetben pedig Pocahontas itala. Csak a tér lett nagyobb, az MSH hodálya.
Indokolt is ez a helyszínváltás, mert a tényleg majdnem teltháznyi sereglet nem fért volna be a Bartók Terembe. Az más kérdés, hogy ez a tömeget a szünetben, két gyerekkel már kihívás volt elviselni. Feladtuk a vécé előtti sorban állást, mi anyák visítva, egymást taposva tolongtunk az ingyen lufiért és a málnaszörpért, de kibírtuk a szent ügyért.
A fiam, hatéves öntudattal, előzetesen azért lefitymálta a filmlistát, hogy ez lányos buli lesz, mert túl sok a csajos rajzfilm. A kis hableány, a Hófehérke, a Hamupipőke, A szépség és a szörnyeteg jórészt persze tényleg rózsaszínbe csomagolt tündérmesék, de neki az Aladdin sem elég fiús mese. Hát látni kellett volna Pókember-rajongó kis harcos arcát, ahogy tátott szájjal élvezte végig az összes csicsergős melódiát. A lányomnak egyszerűbb dolga volt, neki nem kellett megküzdenie a habos-babos előítéletekkel, ő már a bejáratnál fotózkodni akart az összes jelmezes tündérhercegnővel. (Ez az ötlet, na és külön a Dzsinn már megér egy nagy piros pontot!)
Nekem kicsit sok volt az andalító melódiából, de tudtam hova jövök, ezek a hercegnős Disney-rajzfilmek már csak ilyenek, egyik hercegnő olyan mint a másik, jórészt egy kaptafára készültek a melódiák is. De akadnak üdítő kivételek: az Oroszlánkirály dalai, az Aladdin vagy a Notre Dame-i toronyőr, vagy a Ringat a víz… anno engem is megérintettek.
Ráadásul a szimfonikusokat, Pejcsik Péter vezényletével most is csak dicsérni lehet, az átiratok professzionálisan működtek, a kórus szinte úgy szólt, mintha a zene nem is élőben, hanem hangfelvételről menne. Hibátlannak éreztem, igaz a filmrészletek miatt a legkevésbé rájuk fókuszáltunk.
Az énekesek közt akadt ugyan egy-két nagyobb név (Auth Csilla, Koós Réka vagy Miller Zoltán), mégsem ők, hanem például Haffner Anikó lett a lányom és a fiam nagy kedvence. Amikor angyali hangon például Hófehérkét énekelt, megelevenedett a színpad, egy idő után azon kaptam magam, nem is a kivetített jeleneteket nézem, hanem a színpadon azt a törékeny szőke nőt. Ugyanez lett igaz Szvétek Lászlóra és Nyári Zoltánra is, ők sem pusztán elénekelték, hanem el is játszották a dalokat. Volt helyi felfedezett is, egy szombathelyi, sminkesként dolgozó lány, Gáspár Eszter, aki meghazudtolva 21 évét, profin állta a sarat, és énekelt Oroszlánkirályt.
Szóval, nem kell nagy jóstehetség, hogy megmondjuk: jövőre ugyanitt, új dalokkal jelentkezik majd a gyermek Hollywood Classics. Már csak egy kérés, a többi maradhat ugyanígy: legyen Shrek! (Vagy Pókember.)