„Nagyon meggyőző volt, még jó, hogy volt annyi eszem, hogy nemet mondtam” – mondta lapunknak az az idős szombathelyi asszony, aki elmesélte, hogyan járt a minap a belvárosban.
Nem minden olvasói történettel foglalkozunk, de ezt most megosztjuk, mert jó eséllyel nem egyedi esetről van szó.
A már jócskán nyugdíjas éveiben járó hölgy az egyik belvárosi szupermarketben volt vásárolni, amikor megállította egy középkorú asszony a Fő tér déli részén.
Gyors beszéddel közölte, hogy nemsokára utazik vissza Erdélybe, de sok csomagjuk van, nem tudják elvinni mind a vonaton, így szívesen odaadják a táskában lévő ágyneműhuzatokat és evőeszközöket.
Mindezekért pénzt sem kér.
Olvasónk visszautasította az ajánlatot, mondván, neki momentán nincs szüksége ilyesmire, de az ismeretlen nő nem tágított, tovább beszélt, és végül kibökte, hogy mégiscsak jó lenne egy kis pénz, hogy az úton a gyerekeknek legyen mit enniük.
Erre olvasónk odaadott egy ötszázforintost, de ennek az „erdélyi” hölgy nem örült maradéktalanul, talán azért, mert a pénztárcában közben meglátta a bankkártyát.
Így visszaadta az ötszázast, és az javasolta, hogy menjenek el együtt egy közeli bankautomatához, onnan majd többet lehet levenni.
Olvasónk, aki eddig is bizalmatlan volt, itt lett biztos benne, hogy valami nem stimmel, így elköszönt alkalmi ismerősétől és elindult hazafelé.
De a történetnek itt még nincs vége.
Alig tett meg néhány métert a bevásárlószatyrával, egy idősebb, jól öltözött férfi szólította meg, és arról érdeklődött, hogy mit történt pár pillanattal ezelőtt. Majd válaszra sem várva elmondta, hogy szerinte hogyan zajlott le a találkozás.
Látva olvasónk csodálkozását elmondta, hogy korábban rendőr volt, és most azért figyeli az eseményeket, hogy jelentse azt a rendőrségnek. Közölte azt is, olvasónk jól tette, hogy otthagyta az „erdélyi” asszonyt, mert valószínűleg a PIN-kód beütése után kikapták volna a kezéből a bankkártyáját. De olyan is van, hogy átadják az ágyneműt és az evőeszközöket, majd megvádolják az áldozatot, hogy ellopta.
Olvasónk nem fordult a rendőrséghez, mondván nem érte kár, és idős korára nem szeretne magának tortúrát. Viszont elmesélte, mert nem szeretné, ha mások pórul járnának. Ez utóbbi azért is képzelhető el, mert a minden bizonnyal csaló asszony meglehetősen meggyőzően adta elő a mutatványát.
Kérdéseinkkel megkerestük a Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányságot, ahonnan Cser Zsófia sajtóreferens azt a választ küldte, hogy:
„A megkeresés tárgyával kapcsolatban a Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányságra sem bejelentés, sem feljelentés nem érkezett.”
Ugyanakkor szerkesztőségünknek az alábbi közleményt juttatta el:
Kérjük, hogy az áldozattá válás megelőzése érdekében fogadják meg a Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság preventív tanácsait!
