Kedden este gyülekeztek a helyi média képviselői a Zanati úti hajléktalanszállón, hogy Puskás Tivadar polgármesterrel, Szakály Gáborral, a Szociális Bizottság elnökével és néhány hajléktalannal eltöltsenek közösen egy estét. A hajléktalanok ellátása címmel futó túra során felkerestünk több, az utcán élő embert. Mindjárt az elején kaptunk néhány fontos adatot: a nappali melegedőben negyven embert tudnak fogadni, az éjjeli menedékhelyen 45-öt, és az átmeneti szálláson további 78 férőhely van (ez utóbbinál az első harminc nap ingyenes, utána jövedelem arányában kell a szállásért fizetni).
Bujtás Edit, a Savaria Rehab-Team ügyvezetője elmondta, hogy jelenleg 250 hajléktalan él Szombathelyen, de a városban nagyon jó a szociális rendszer, mivel az önkormányzat rendesen támogatja, pedig az állam nagyon kevés pénzt fordít rájuk.
Zárkózott hajléktalan a könyvtárban
Munkára fel!
- mondta Puskás Tivadar, és indult a kis brigád a rövid körútra, először a Berzsenyi Dániel Könyvtárhoz, ahol a földszinten több hajléktalan is melegedni szokott (olyanok, akik egy-egy sarokban ücsörögve olvasnak, nem zavarnak senkit sem). A bent lévő asszony zárkózott, nem engedte közel a fotósokat, újságírókat. A polgármester hiába győzködte, az asszony nem akar bemenni a szállásra, inkább kint alszik. Azt is megtudjuk, hogy „gondok vannak a fejében”, ezt egy orvos-szakértő állapította meg, civilben, mert máshogy nem lehetett vele beszélni. Gondnokság alá helyezték, de a rendszer sajátossága, hogy nem kényszeríthetnek senkit sem arra, hogy beköltözzön a szállóra, ő „klasszikus utcai” hajléktalan, aki buszmegállókban vagy egyéb helyeken tölti az éjszakát.
Körülbelül harmincan vannak az utcán, akik nem akarnak a szállón aludni, nem akarják a szabályokat, a több emberrel való egy szobában alvást. Még a hideg idő ellenére sem – meséli Macoun Andrea, utcai szolgálatos szociális munkás, miközben a következő helyszínre tartottunk. Több hajléktalan is van, akiknek csak nagyon lassan sikerült a bizalmukba férkőzni a szociális munkásoknak, ezért sem mehetnek a kamerák közel, ha nem akarnak nyilatkozni.
Sok hajléktalan még azt sem árulja el, hogy hol húzza meg magát, így csak tippelni lehet, hogy az itt-ott kéregető-kukázó emberek hol hajtják álomra fejüket. A mínuszokban most többen bejöttek a szállóra, ma már 2,5 fok van, ezért nem jönnek be – mondja el Andrea. Közben meg is érkeztünk a Paragvári úton lévő kocsmához. Itt is szoktak melegedni egy-egy pohár mellett pár órát.
A kocsma, mint melegedő
Két férfit csalogattak elő a kocsma homályából, János és Róbert meglepődött a sok kamera láttán, de János azért elárult egy-két dolgot magáról.
A nagy hidegben bementem a szállóra, de napközben inkább másfelé jár az ember. Tavaly nyáron lettem hajléktalan, de már korábban is koldultam
– mondta, s később megtudtuk, hogy valamiféle járadékot is kap, de a beosztással vannak igazán gondok, ezért a kukázást sem veti meg a férfi. A csendesebbik úr, Róbert az anyjával él, akik néha kiteszi otthonról, ilyenkor a hajléktalanszálláson alszik.
A polgármester itt is elmondta, hogy ha segítségre van szükségük, akkor bátran jelezzék azt a szociális munkásoknak, hiszen azért vannak. Puskás Tivadar hangsúlyozta, hogy az utca helyett inkább válasszák a hajléktalanszállót éjszakára.
Példás gazdi: ha a kutya nem mehet, akkor marad a parkerdőben
Innen a Parkerdő felé vettük az irányt, Borikához. Az idősebb hölgyet már sokan ismerhetik a városban arcról, s nem arról, hogy erőszakosan koldulna. Borika lakott már a szálláson és más helyeken is, jelenleg Frédivel él a parkerdőben, mert őt nem hozhatja be a szállásra, ezért inkább ott gondoskodik róla. Frédi egy kutya.
Borika egy kalyibában lakik, afféle kis házban, kályhával fűt, sparhelten tud főzni és vizet melegíteni a mosdáshoz. Van szociális járadéka, de kukázásból él. Egy időben rossz körökbe keveredett, elvették a pénzét is, de segítettek rajta, így újra önálló lehet. A kivilágítatlan lak mellett egy ideig szólongatták, majd bekopogtak hozzá s egy-két perccel később mosolyogva jött ki az utcára a polgármesterrel.
Minden nap besétálok a városba, Frédinek és nekem is találok elég finomságot, hogy egyikünk se legyen éhes
– mondta el az idősebb asszony, aki csak kutyája miatt nem költözik be a szállóra.Nincs hideg, egy nagyobb kuglit teszek a tűzre és reggelig szinte forróság van odabent
– mondta, s ezt a polgármester is megerősítette. Borika szerencsésnek érzi magát, hogy nem beteg, és van egy jó barátja, Frédi.Elköszönés után még váltunk pár szót a szociális munkásokkal, akik szerint sokan makacsok, sokan furán gondolkodnak. A nappali melegedőben lehet étkezni, a belvárosi menzáról szállítják az ételt, a minőségre nem lehet panasz. Lett volna olyan is, akinek a jövedelme alapján 1500 forintért adtak volna a hónap minden napján meleg ételt, de ő azt mondta, hogy erre már nem jut. Vannak makacs emberek, de mi mindenkivel foglalkozunk – mondták, majd autóba ültek és indultak tovább, mert csak a sajtó munkatársai számára ért véget az esti túra, nekik még sok helyre el kell menniük, megnézni, hogy mindenki rendben van-e. Ez a megmozdulás ugyan nem oldotta meg a hajléktalanok problémáit, viszont vitt egy kis színt az életükbe: mindegyikük meghatódott, hogy személyesen találkozhattak a polgármesterrel.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
