Tisztelt Szerkesztőség!
Régóta olvasom a lapjukat, többnyire elégedetten.A minap olvastam egy írást 
Vadászat bevásárlókocsira 2012. November 12. 09:37 , amelynek a szemlélete elszomorít. Úgy gondolom, többet érdemel, mint egy felháborodott hozzászólást a kommentek között.
Előre bocsátom, hogy nem a szociális szférában dolgozom, nyugdíjas gépészmérnök vagyok, nem a szakmai, hanem az emberi oldala érintett meg a cikknek.
Lehet számolgatni, mennyit keres egy kolduló ember a boltok parkolóiban. Az azonban olcsó hangulatkeltés, hogy 2012. Magyarországán szóvá tesszük, hogy egy hajléktalan adómentesen keresi meg a napi 1-2 ezer forintját. Elhiszem, hogy a cikk autora hazánkban egyedülálló módon minden jövedelme után adózik. Azt azonban nem hinném, hogy ez „könnyű munka”, és azt sem, hogy ezt a jövedelmet irigyelni kellene.
A cikket jegyző újságíró bizonyára nagyon fiatal, és elszeparált környezetben él, ha azt gondolja, a hajléktalan létformát, vagy egyszerűen a mélységes szegénységet „szárazon” túl lehet élni. Bizony, a hajléktalanok többsége alkoholfüggő. Beteg. És jobb terápia híján köll neki inni, különben zavarttá, kiszámíthatatlanná, ne adj’ isten agresszívvé válik. Ne dugjuk a homokba a fejünket: ha már nem tudjuk rávezetni a helyzetéből kifelé vezető útra, ne tegyük, hogy testi-lelki kínlódást okozva elvesszük tőle az italt. És nézzünk szembe vele, igenis, először italt, dohányt vesz, csak utána gondol evésre, családra, stb.
És igen, biztosan fifikásak ezek a koldusok. Ahogy fifikásak a gépészmérnökök, az újságírók, az orvosok, a tanárok és a filozófusok is. Fifikásak vagyunk, mert ez kell a megélhetésünkhöz.
Bár lehet, olybá tűnik, a tényekkel akarok kötözködni, igazából az bosszant, hogy a cikk, és sajnos ez divatos a bulvársajtóban, hangulatot akar kelteni az elesettekkel szemben. A helyett, hogy megoldást keresne a problémára, hatásvadász módszerekkel ellenséget csinál a perifériára szorultakból. Amúgy is elegen bántják őket, a politika is bűnbakként bánik velük. Örülnék, ha a kedvenc internetes portálom nem állna be ebbe a sorba.
Üdvözlettel, szomorú olvasójuk:
Braun József
mérnök
