Nagyjából hetven fő gyűlt össze az egyetem aulájában tartott Hallgatói Fórumon, amelyet az országos diáktüntetések/fórumok miatt hirdetett meg a Hallgatói Önkormányzat. A sorokban voltak egyetemisták, középiskolások, tanárok, de ott ült Gadányi Károly elnök rektorhelyettes, továbbá a Magyar Szolidaritási Mozgalom képviselői, és láttuk Horváth Zoltán LMP-s, illetve Nemény András MSZP-s képviselőt is.
Hurtik Péter HÖK-elnök egyből a tárgyra tért: Helyzet van. Össze kell fogni a jövőnkért. A keretszámok csökkentése miatt kevesebb egyetemista lesz, az intézmény fenntartása veszélybe kerül.
A bezárás szele fenyeget bennünket
- adta fel ezzel a magas labdát a hallgatóságnak, akik közül többen is felszólaltak. Nem értenek egyet a keretszámokkal, a röghöz kötéssel, a tandíjjal, és azzal, hogy az a kormány, amely harcoltat a hitelek ellen, a helyzet megoldására a Diákhitel kettőt javasolja. Beszéde végén Hurtik feltette a kérdést, hogy ki ért egyet a hallottakkal, és azzal, hogy egy kiáltványt állítsanak össze, amelyen felkereshetik a város vezetőit vagy a kormányhivatalt. Mindenki feltette a kezét, még a rektorhelyettes is.
A diákok elvárják, hogy az állam többet költsön oktatásra és ne csak az tanulhasson, akinek pénze van.
Akinek van pénze, tovább tanul, akinek nincs pénze, hiába van esze, nem jut el az egyetemig
- emlegették fel Orbán Viktor pár évvel ezelőtti nyilatkozatát. A hallgatók szerint a 10480 fős keretszám kevés, s persze ettől függetlenül jó tanulmányi eredményekkel be lehet jutni, de itt is érvényesül, hogy aki szegényebb családból származik, annak kevesebb esélye van. Egyszerű példa a nyelvvizsga, ami plusz pontot jelent a felvételin. Sajnos a magyar általános és középiskolai nyelvoktatás szintje kevés egy nyelvvizsgához, ahhoz plusz órákat kell venni magántanárnál, amire sokaknak már nem jut a számlák mellett. Tehát a szegényebb családok gyermekei ponthátránnyal szállnak versenybe a tízezer fős "elittel"."Körbenézve csak heréket látok, ne csak üljetek és nézelődjetek!"
Mondta ezt egy másodéves műszaki menedzser hallgató, aki szerint a röghöz kötés nem működő dolog, hiszen az oktatás díja pár havi külföldi fizetésből le is van törlesztve, ezzel nem lehet marasztalni. Nem fenyegetni kell, hanem normális fizetést, vagy legalább állást adni.
Ki akar hitellel kezdeni egy életet?
- tette fel a kérdést, majd hozzátette, hogy oktatásért felelős államtitkárnak nem szabadna ilyet mondania, ajánlania. Aki az egyetemen végez és elhelyezkedik, a lakást vagy az autót akarja majd törleszteni, s nem a képzéséért felvett öt-hatszázezret. Szombathely attól is vonzó, hogy egyetemi város, és ha itt nem lesz, vagy csak fizetős felsőoktatás marad, akkor nem lesz miért ide jönni, hiszen minek? Ugyanezt mondta el Gadányi Károly is.
Ennek az országnak továbbra is a kiművelt főkre van szüksége. Egy külföldi konferencián nemrégiben arról tartottak előadást, hogy azok az országok, amelyek sok pénzt fektetnek a felsőoktatásba, miért fognak hamarabb kikerülni a nehéz gazdasági helyzetből. Gadányi hozzátette, hogy a keretszámok meghúzása nem megoldás semmire sem, ha a működéshez szükséges létszám nem jön majd egyszer össze, akkor vége mindennek. Ha nincs jól működő felsőoktatás a régióban, akkor gazdaságilag is visszaesik, később pedig mindez népességen is látszani fog.
"Nem azért gürcöltem, hogy Hoffmann Rózsa elvegye az álmaim!"
Több gimnazista is jelen volt fórumon, egyikük elmondta, hogy ő azért tanult s gürcölt négy éven át, hogy majd egyetemre mehessen, ez volt az álma. Hoffmann Rózsa pedig elintézte, hogy ne legyenek álmai. A fizetős képzésre nincs pénze a családnak. Attól fél, hogy a fizetős képzés valami nagyon rossznak a kezdete.
Egy lebutított népet könnyebb uralni. Ha gyerekem lesz egyszer, akkor ne legyen már az általános első osztály is fizetős. Bár ez abszurd, viszont az is az volt tíz éve, hogy ennyire kevesen tanulhassanak egyetemen
- zárta szavait a gimnazista diák.
Később a Magyar Szolidaritási mozgalom képviselője elmondta, hogy mindenben az egyetemisták mellett vannak, segítenek szórólapokat osztani, ha kell, elmennek demonstrációkra és hasonlók. A mozgalom már a szénszünetet is aggasztónak tartja, a keretszámok bevezetésével pedig nagyon sok tanár kerülhet utcára, ha csökken a hallgatók száma. A diákhitel esetleges nulla százalékosságáról pedig az a véleményük, hogy még nem láttak országot, még nem láttak bankot, aki ingyen adná a kölcsönt.
Attól nem lesz több szakmunkás, hogy fizetős az egyetem
Kéri Péter, a HÖK korábbi elnöke elmondta, hogy attól nem lesz több kőműves vagy asztalos, mert fizetős az egyetem. Ez nem segíti elő a kormány efféle törekvéseit.
Mi nem tudunk javasolni egy olyan koncepciót, ami mindenre jó. Az a kormányzat dolga, hogy olyan oktatási rendszert alakítson ki, ami az általános iskolától az egyetemig perspektívát ad.
A diákhitelhez hozzátette, hogy sokan utazásra, albérlethez vették fel, ha most az egészet tandíjra költik, akkor a többi dologra nem marad. Kéri mellesleg várja már azt is, hogy mikor emelik fel a középiskolák a hangjukat, hiszen az ő diákjaikat érinti közvetlenül a jelenlegi szabályozás.
A HÖK a fórum végén felhívta a figyelmet, hogy holnap reggel nyolckor gyülekeznek a C épület előtt és onnan vonulnak majd el "valahova". Nem balhéznak, csak kinyilvánítják a véleményüket. A fórum végén egyébként több rendőr is feltűnt, két autóval vonultak ki a helyszínre körbenézni.
Egy dakota közmondás
Mosolyogtam, amikor az egyik harmadéves hallgató egy "indián közmondást" említett: "Az a jó vezető, aki ad, s nem az, aki elvesz." - mosolyom mögött azért ott volt némi keserűség is, hiszen egyre csak azt veszem észre én is, hogy innen is elveszünk egy kicsit, meg onnan is elveszünk egy kicsit, meg amonnan is. Válság van, tudom én, meg tengernyi tennivaló, tervek, unortodoxizmus, meg kokik, meg összefogás, meg gyarapodás, csak épp az a sok kicsi sokra megy és már bocsánat, de idén télre nem tudtam venni új cipőt. Persze jó lesz a tavalyi is, már megragasztattam, s még hagytam 50 forint borravalót is a cipésznél, abból majd futja a tranzakciós adóra, szegény öreg az árakon úgysem emel.
Én is jártam egyetemre, s bár lehet, hogy megoldottuk volna a tandíjat, de árvaként igen csak nehezen ment volna le az a pár év. És most itt vannak az újak, s mennyien fognak így lemorzsolódni, akik majd állnak egy szál érettségivel, hogy akkor most gyorsan kell valami szakmát választani alibiből, hogy ne kelljen sietni valamelyik gyártósorra. És igen, ha nincs érdemi változás, akkor utcára mennek, mert menni kell, intelligens módon. Sokan már így sem mennek, mert közömbösek, arra várnak, hogy majd valaki megoldja, és nem is gondolnak bele, hogy ők is valakik. Mert úgysem változik semmi, lemegy a tüntetés békésen, a kormány pedig nem reagál. Ha pedig agresszív törés-zúzás van? Akkor meg csőcselék lesz a tüntetőkből, azért nem hallgatnak rájuk. Sajnos a diákok kezében nincs akkora fegyver, mint például egy vasutasnak. Mert ő legalább azt mondja, hogy gyerekek, itten most kérem szépen nem megy a vonat, majd kulcsolja karját és mosolyogva hátradől. A diákot meg kirúgják, ha nem tanul. Nehéz helyzet az biztos, kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás. Engedékenység, vagy csak pár koki, meg egy alsós szintűre kreált dakota közmondás...
