Körmenden gyerekorvos, Molnaszecsődön a magánrendelőjében különleges módszerével gyógyít és Körmenden a kétévenkénti Szudáni Napok megálmodója.
Akit én még évekkel ezelőtt “Hameed doktor bácsinak” hívtam és mindenki ismer a környéken, most egy napsütéses pénteki napon körmendi házának kanapéján beszélget velem, mert úgy éreztem, a Hameed-jelenséget érdemes bemutatni.
Milyen érzés volt Szudánból megérkezni Magyarországra?
1971-ben jöttem ide, azt sem tudtam, hol van ez az ország. Szudánban lehetett pályázni külföldi egyetemi tanulásra, mondták nekem, hogy mehetek Magyarországra.
Mondtam nekik: “Magyarország? Hát nem tudom, hogy hol van!”
Amikor megérkeztem, az előkészítő intézetben kezdtem nyelvtanulással. Ez volt az első megálló, ami öt évig tartott. Aztán az orvosira jelentkeztem és sikerült. A Pécsi Tudományegyetemen kezdtem az egyetemi éveim.
És belevetette magát a közösségi életbe is, hiszen említette, hogy rádióműsort is készített. Erről tudna mesélni?
A barátaimmal csináltunk egy kollégiumi rádióprogramot. Mindegyik szobában volt egy hangfal és ezen minden hétfőn leadtunk egy adást. Voltak zenei műsorok, szórakoztatóak és én vezettem egy olyat is, ami a külföldi állampolgárokról szólt. Az egyetemen tanuló diákok nemzetiségnek a szokásairól, a zenéiről beszéltem, azokat lejátszottam és ez érdekes volt. Közben készítettem riportokat, például az egyetemi vezetőségi tagokkal is. A mai napig megvan szalagon ez az “Interradar” című műsor.
Ön elég kalandos életet élt. Mikor végzett az egyetemen, visszament Szudánba, aztán sorra járt más országokat. Miért, tán kalandvágyból?
Nem tudom, lehet, hogy az egész életem egy nagy kaland volt. Magyarországra jöttem, az is az volt, mert miért nem maradtam Szudánban, ott tanulni az egyetemen? Miért jöttem ide? És ezen kívül minden, hogy befejeztem a tanulmányaimat és utána visszamentem, majd utána dolgoztam Jemenben és Líbiában.
A végén, 1988-ban úgy döntöttem, hogy most a vándorlásból elég és megkértem a magyar nagykövetséget Líbiában, hogy adják meg a letelepedési engedélyt. Idejöttem, azóta pedig magyar állampolgár vagyok. Így végül is, a legnagyobb kalandom az egész életem volt.
A nagy vándorlás után mégis egy kisvárosra, Körmendre esett a választása, ami nem a legismertebb település az országban. Miért?
Mivel a feleségem, aki szintén orvos, körmendi származású és szerettünk volna a szülei mellett maradni.
És milyen volt ideköltözni?
A Vida János utcán vettünk egy kis lakást, ami 35 négyzetméteres volt. Volt egy kis szoba, kis konyha, egy fürdőszoba. Nagyon drága volt, de itt kezdtük az életünket.
Jelenleg viszont Molnaszecsődön lakik, ami egy még kisebb település! Miért lépett tovább?
Véletlen volt. Egyszer mondtam a feleségemnek, hogy én szeretném a szabadot, a mozgást és a lehetőséget. Ekkor kezdtem keresni, hogy milyen faluba tudok innen elmenni.
Molnaszecsődön találtam egy parasztházat, ami most már 205 éves. Öt évvel ezelőtt még a magazinok is írtak róla! Megvettem, feljavítottam és így kerültem a faluba.
Körmenden praktizál gyermekorvosként, még én is önhöz jártam régebben, mindig teli torokból ordítottam, hogy: Szia, Hameed doktor bácsi. Hogyan lett ez a fő szakiránya?
Véletlenül történt. Az egyetem után dolgoznod kell egy neves kórháznál és utána teheted le szakvizsgát. Nekem így sikerült, azóta mint gyerek-szakorvos dolgozom. Amellett még mást is csinálok.
Ebbe a szecsődi magánrendelője is beletartozik, ahol többek közt természetgyógyászattal és akupunktúrával is foglalkozik. Miért pont egy ilyen különleges rendelőt alakított ki?
A parasztház felújítása kb. két évig tartott. Utána gondoltam, hogy csinálok egy rendelőt, de milyet? Akkor az akupunktúra, a kínai gyógymód mellett döntöttem. Meg is kaptam az engedélyt arra, hogy megnyithassam, nem csak mint akupunktúrás, hanem mint gyermekgyógyászati, általános orvoslási és természetgyógyászati rendelő.
És mindezek mellett még egyéb tevékenységeket is folytat, a város közismert személyisége, mindenki felismeri az utcán. Ezekről tudna mesélni?
Persze. A mai nap például meghívtak egy fotókiállításra és van kapcsolatom a város különböző szerveivel. Vezetőségi tagja vagyok a Finn Baráti Társaságnak. Polgárőr vagyok most már huszonöt éve, kaptam is elismerést érte kétszer.
Igyekeztem sokrétű lenni a városban, például az iskolaorvoslást is én csinálom a gimnáziumban és az általános iskolában, a Kölcseyben (ma Boldog Batthyány). Ott szerveztem a gyógyúszást, gyógytornát is a különböző gyerekeknek akiknek gerincferdülése vagy bármilyen testi deformitása van, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Nagyon hatásos volt és ma is működik, de most már nem alapítvány formájában.
A város egyik legismertebb eseményét, a Szudáni Napokat is ön álmodta meg. Honnan jött az ötlet ehhez a rendezvényhez?
2000-ben volt egy világkiállítás Hannoverben, Németországban, ahol megnéztük a szudáni részleget a barátaimmal. Akkor mondtam nekik, hogy ez annyira szép és jó, hogy mi is tudunk ilyet csinálni. Hol csináljuk? Mondtam nekik: Magyarországon. És azon belül? Körmenden.
Innen indult ez a nap és nem csak a Magyarországon lévő szudániaknak, hanem az Európában lévő szudániaknak. Eddig hasonló rendezvény nem volt sehol a kontinensen. Se a németeknél, se az osztrákoknál, se Franciaországban, pedig ezekben az országokban sokan vannak szudániak, de mégsem sikerült nekik egy olyan rendezvényt szervezni, mint amilyet nekünk Körmenden.
Milyen érzés önnek, hogy ezt az eseményt immáron tizedszerre rendezték meg és a város elengedhetetlen hagyománya lett?
2001-ben volt az első és utána kétévente megismételtük. Volt aki a kiállításra volt kíváncsi, volt aki a zenére stb. Egy idő után nagyon nagy volt az érdeklődés. Ebben az évben újra megcsináltuk és ismét sikeres volt.
A sikeressége nem csak a kiállítás, nem csak a zene, hanem maga az emberek.
A színház tele volt, majdnem négyszáz ember volt benn és a képek mutatják, hogy mennyire nagy az érdeklődés az esemény iránt.Fontos, hogy megmutatjuk a körmendieknek, a Vas megyeieknek és az országnak, hogy más kultúrák is vannak és ezek találkozása fontos az életben. Jó dolog az, ha az emberek megismerik egymást, másik világok szokásait és jellegzetességeit, kulturális dolgait. Ezért szeretném megköszönni a körmendi városnak, a polgármesternek, Bebes Istvánnak és a kulturális háznak, hogy segítettek.
Kétévente Szudán eljön önhöz, de ön milyen gyakran jár vissza?
Általában évente vagy kétévente. A lehetőségtől függ.
A gyerekei mennyire vannak kapcsolatban az ön szülőhazájával?
Nagyon. A fiam, Hameed Dávid és a lányom, Hameed Nóra Szudánban is voltak és gyakran mentünk együtt meglátogatni a fekete rokonokat. Tudják, hogy van egy másik ország, ahonnan az apukájuk származik. Ezért nem zártuk azt ki, hogy hazalátogassunk. Mindig a lehetőségtől függ. Egyszer az egész család ott volt, most is tervezzük, hogy megint meglátogatjuk a másik hazánk. De melyik az első? Szudán vagy Magyarország?
Jó kérdés, hadd tegyem fel én is! Szudán vagy Magyarország?
A válasz az, hogy amikor itt vagyok azt mondom, megyek haza. Amikor Szudánban vagyok azt mondom, megyek haza. Itt van egy házunk, illetve Szudánban is van egy és amikor odamegyek azt mondom, hogy megyek haza. És ott azt mondom nekik, hogy meguntalak titeket, most megyek haza és akkor ide jövök. Az emberben benne van, hogy neki két helye van.
A sok tevékenysége és utazásai mellet még egy ideig önkormányzati képviselő is volt Szecsődön. Miért hagyta abba?
Voltak konfliktusok a polgármesterrel, mert állandóan piszkált és akkor mondtam, hogy belépek az önkormányzat képviselőtestületébe. Jelöltem magamat és sikeres voltam, nagyon sokan szavaztak rám. A négyéves ciklus után újraválasztottak. Ez idő alatt őszintén mondom, hogy meguntam, mert minden hónapban volt egy gyűlés, ami abból állt, hogy jöttünk, leültünk, beszéltünk arról, hogy Juliska néninek adjunk-e támogatást vagy ne adjunk támogatást, majd a szavazás után a többiek elmentek a kocsmába, hogy ott folytassák a politizálást. Lényeges dolgokról nem esett szó.
Hiába volt ötletem, hiába volt gondolatom, mindig amikor megmondtam, akkor lenyomták. Azt mondták, hogy: "Ki ez a fekete ember?" Idejött és ötleteket akar adni! Az én ötletem, ha jó volt, akkor is ellene szavaztak. Diktatúra volt, polgármesteri diktatúra, nem demokratikus rendszer, hogy most szavazzunk arról, ami a falunak jó, hanem azt szavazzuk meg, ami a polgármesternek a fejében van.
Ha ellene szavazol, akkor te vagy a rossz gyerek.
Ezért kiszálltam az egészből, és mondtam nekik, hogy kész, köszönöm szépen, inkább pihenek.Ha már politika. 2015 környékén kezdődött el a kormányzati narratíva az afrikai, arab és egyéb menekültek ellen. Mi a véleménye erről?
Ez tulajdonképpen egy kormányhatározat, hogy kit engednek be, kit nem. Amikor itt volt Körmenden a tábor, akkor én voltam az az orvos, aki a bevándorlókkal foglalkozott. Mindegyik államnak meg van határozva, hogy kit fogad be, kit nem fogad be és ez tulajdonképpen jogos és jó.
Olyan országokból jönnek az emberek, ahol a gazdasági és politikai helyzet, illetve a háború miatt menekülniük kell, de az nem jelenti azt, hogy most menekülök és akkor csak úgy céltalan jövök, hanem vannak bizonyos szabályok, amiknek meg kell felelni annak, aki bejön egy másik országba. Nem úgy van, hogy nyitott határ, mint egy nyitott ház, amibe mindenki bejön és akkor velem akar élni, mert van plusz egy szoba és akkor betelepedik.
A környéken a zebramintás Trabantját is megismerik. Az megvan még?
Igen, mint hétvégi autóm. Ezzel megyek szombat, vasárnap mert ez érdekes és ezért az emberek is megállnak, hogy megnézzék. Hiába a másik kocsiba ülök, azt nem nézik. De a zebrás Trabantot igen, erre fordítják a fejüket, ha elmegy mellettük. Ezért érdekes és szeretem.
Nemrég hirdették meg a ponthatárokat az egyetemeken. Mit üzen a jövő orvoshallgatóinak?
Ez a pálya hosszú. Hiába jelentkezik, meglesz, felveszik az egyetemre, ez nagyon jó. Az egyetem hosszú, hat év, hosszabb mint a többi, mondjuk közgazdász vagy mérnöki, ami négy-öt év. Az orvosi az hat. Ez egy hosszú út és utána jön még egy hosszabb, a szakvizsgák, hogy milyen szakterületen szeretne elhelyezkedni a végző orvos, hol dolgozik tovább. Szóval ezért mondom, hogy ez a pálya, az orvosi pálya a leghosszabb, de egyben a legszebb is, hogy ha valaki tényleg ezt szeretné csinálni.
Doktor úr, a maga szíve sose fáj?
Általában az embernek az élete sokágú, de a végeredmény úgy született bennem, hogy mégis itt Körmenden telepedek le ez véletlenül alakult így. Miért nem maradtam Líbiában? Miért nem maradtam Szudánban? Miért nem maradtam Jemenben? Ott is voltak a lehetőségek. Mégis azt mondom, hogy a szív, a szerelem, az asszony ide hozott. Az asszony idehozott! Igen, ez volt a legveszélyesebb, a legjobb és a legrosszabb indok.
Miért? Van egy nagy kérdőjel. Nincs válasz, hanem a folyamat, az élet így hozta. Ha muszáj valamit mondanom, akkor a szerelem és a Körmend iránt érzett szeretetem.
Szerelmes lettem Körmendbe!
Ezért itt maradtam. Ha valahol van az ember és egy idő után nem érzi jól magát, azt mondja, ez a hely nem jó és elmegy tovább. Elmegy Szegedre, Szegedről elmegy máshova. Én meg Körmendre jöttem és itt is maradtam. Ez azt jelenti, hogy tetszik ez a hely. Ezért nincs menekvés, be vagyok zárva, mint egy rabszolga.Hameed doktor nevet egyet a viccén, majd kifelé menet kezet fogunk és a kapu előtt elbúcsúzunk egymástól.
