Már többször hallottam a Szupergaz létezéséről, de úgy voltam vele, hogy ez is csak egy városi legenda. Legenda, mint a Mártírok terén járó parkolóőr, aki sosem büntet, vagy az autószerelő abban a kis utcában, aki olcsón, gyorsan és jól dolgozik. Sokat hallunk róluk, de sosem találkozott még velük senki sem.
Nemrég egy fotót posztolt valaki a közösségi folyamban a Szupergazról, ami legalább annyira elmosódott volt, mint amikkel a nagylábú vagy a Loch Ness-i szörny létezését próbálták bizonyítani. Viszont most megadták a helyszínt is, így újságírói kötelességemnek éreztem, hogy odamenjek s pontot tegyek az ügy végére. Ha tényleg létezik, akkor ez lehet a mi új látványosságunk, ami mellett még a karnevái is elhalványul,
ez lehet Szombathely jetije.
Reggel indultam felkutatni a Szupergazt, az ajtóban még utoljára megcsókoltam kedvesem, nem tudván milyen veszélyeket rejt majd az expedíció. Elolvastam az összes szakirodalmat a témában, amelyet felbőszült gazellenes olvasók hagytak a szerkesztőségi levesládában és neves szakértők véleményét is meghallgattam, mint például a mindig napbarnított Tiborét, aki öt évig nyírta a város közterületein kistraktorral a gyomot és a füvet.
A megadott koordináták szerint a Sólyom utcában látták, itt kezdtem keresni a gyomot. Viszontagságos utam során sok hasonló szerzettel találkoztam és már majdnem fel is adtam, amikor az egyik sarkon végre megpillantottam. Ott állt, ügyet sem vetett rám, mint valami békésen legelésző bölény, úgy hajolt a kis parcella fölé. A fényképezőgép exponálógombját lenyomva éreztem, hogy abban a pillanatban kortörténeti dokumentumot készítettem a világ és az utókor számára.
Közelebbről szemügyre véve felcsaptam a kis növényhatározót, hogy megfejtsem melyik osztályba tartozik ez a tüskés szerzet, és már David Attenborough hangja csendült fel fülemben, amikor a növény belémszúrt, egyféle védekezésképp. Biztos azért, hogy ne taperáljam. Szúrós tekintettel nézett rám miközben megvizsgáltam reflexeit, majd a mérőszalag kihúzásakor kiderült, hogy
ez itt kérem a helyi gaztársadalom Godzillája
Oké lehet, hogy pár centit tévedtem és nem volt kint közjegyző meg Guinness-biztos, de Szupergaz egyik csápja 270 centiméteres magasságra nyúlik, ami azért már jelentős magasság, hiszen magam is csak két méter körüli levegőt szívok.
Hiába faggattam, csendesen tűrte a vizsgálódásom, nem árulta el, hogy miért pont itt eresztett gyökeret és miért nem valami trópusi őserdőben. Miután alaposan dokumentáltam megálltam vele szemben s próbáltam megérteni, meghallani gondolatait. Ráhangolódtam rezgéseire, megértettem a gyomi lét ezen magasságos és háborítatlan növényi formáját, a gazság, mint életforma üvegházi kitaszítottságát és szinte megfékezhetetlen terjedését, uralmát.
Szupergaz, a leganda létezik, Madame Tussaud jöhet mintát venni, helyezzék fölé a karneváli diadalívet, az aktuális városvezetés pedig adja át minden héten szalagvágással és kisünnepéllyel!
UPDATE: Mint megtudtuk, a hatalmas gaz nem közterületen van, hanem vasúti földön, az önkormányzatot tehát ne tessék a kommentekben ide keverni, mivel a MÁV vagy a GYSEV a gyom gyámja.
