Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a múlt héten a budapesti Syma-csarnokban rendezték meg a hagyományos Sportcsillagok Gálaestje díjátadó rendezvényt, amelyen jutalmazták 2013 legjobb sportolóit, csapatait, szövetségi kapitányait és edzőit. A Magyar Sportújságírók Szövetségének tagjai az idén 56. alkalommal szavazták meg, kik voltak az esztendő legjobbjai. Az eseményt a Duna Televízió élőben közvetítette.
A gálaműsorral egybekötött ünnepségen a legjobb csapat kategóriában második lett a fogyatékosoknál a februári, dél-koreai speciális olimpiagyőztes padlóhoki válogatott, melynek nyolc sportolója és két felkészítője is kőszegi.
- Ez egy kellemes meglepetés volt, bár sajnos azt kell, hogy mondjam, keserű szájíz párosult a második hely mellé - mesélte a Nyugatnak csalódottan Pintér István, edző. - A kategóriák első helyezettjeit felhívták a színpadra, és átadták nekik az emlékplakettet. A többiekről viszont mindössze annyi említést tettek, hogy felolvasták a neveiket. Az egészségeseknél meg is szólaltatták őket egy-egy mondat erejéig. Nekünk mindössze annyi jutott, hogy az esemény után volt egy fogadás, és ott az étteremben az asztalunkhoz odajött egy úr, aki átadta a sportolóknak a díjukat.
Pintér szerint ez a fogyatékosság diszkriminációja volt.
- Ez elkeserítő. Én már 40 éve a szakmában dolgozom, a fogyatékos ügy elhivatottja vagyok, de ilyet még nem tapasztaltam. Ez szerintem a fogyatékosság diszkriminációja volt. A játékosokon kívül természetesen ott voltak szülők, edzők, hozzátartozók, akik hozzánk hasonlóan 250 kilométert utaztak ezért, és miután egy esti rendezvény volt, nem jöttünk már haza, hanem szállást kellett bérelnünk. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem csak rólunk van szó, hanem ez az összes többi kategóriában ez így történt.
Hat perc hiányzott. Pintér szerint ezt könnyen meg lehetett volna spórolni, főleg azért, mert ez a sportolóknak az életüket jelentette volna.
Az énekesek szívták el a reflektorfényt a sportolók elől?
- Ott volt Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért és ifjúságért felelős államtitkára és Novotny Zoltán sportújságíró is. Mindkettejüknél panaszt tettem ez ügyben - ahogy hallottam nem én voltam az egyetlen -, de senki nem tudott erre érdemben mit mondani. Arra hivatkoztak, hogy a két órás tévés műsoridőbe nem fértünk volna bele. Pedig kiszámítottuk, hogy ez körülbelül hat perc plusz lett volna. Ezt a hat percet meg lehetett volna spórolni, ha az általam nagyra tisztelt Király Viktor művészúr és Cserpes Laura művésznő, vagy az Ének iskolája győztes fiatalember nem hármat énekel, hanem csak kettőt, akkor jutott volna idő a sportolókra is, akikért tulajdonképpen volt ez az este.
Az edző úgy véli, nekik az életük lett volna ez a hat perc, könnyen lehet, hogy már soha nem fognak ilyen szituációba kerülni. Ráadásul telekürtölték Kőszeget azzal a céllal, hogy minél többen nézzék a tévét, aztán jöttek utána a csalódott telefonok, hogy nem szerepeltek.
