Az olimpiai felkészülés utolsó szakaszába érkezett Hatos Gábor, a Haladas VSE szabadfogású birkózója. A szombathelyi versenyző a 74 kilogrammosok kategóriájában méretteti meg magát az olimpiai játékokon.
– Hosszú felkészülésnek érünk a végére – kezdte Hatos Gábor, szabadfogású birkózó. – Először a Csorba-tónál volt egy alapozás, ahol magaslati terhelést kaptunk. A legfontosabb állomás mindenképpen az ezt követő oroszországi edzőtábor volt, ahol nagyon jó ellenfelekkel készülhettem. Az oroszok a legerősebbek ebben a sportágban, és rajtuk kívül is nagyon sok, különböző stílusú ellenfél ellen léphettem küzdőtérre, ami azért itthon nem adatik meg számomra.
Zárásként pedig Madridban voltunk egy nemzetközi versenyen. Itt is jó ellenfelekkel találkoztam, például az iráni versenyzővel egy nagyon jó meccsem volt. A torna végén felállhattam a dobogóra. Az elmúlt három hétben pedig már Tatán készültünk, oda megyek vissza az indulás előtti héten is. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, ilyen például a súlyigazítás vagy a technikai elemek finomítása, csiszolása.
– Melyik edzőtábor, illetve időszak viselte meg leginkább a felkészülés során?
– A legnehezebb rész a kvalifikációs időszak volt. Amíg nem volt a zsebemben a kvóta, addig nem csak a fizikai, de a pszichés terheléssel is meg kellett küzdenem. Úgy volt korábban, hogy az EB-t is kihagyjuk az olimpiai felkészülés érdekében, azonban végül ott részt vettünk, amit nem bántuk meg, hiszen bronzérmet szereztem a kontinensviadalon. Ezután volt egy egyhónapos könnyebb időszak, majd jött a már említett kvalifikációs versenyek sora.
Az első versenyen, Szófiában nem sikerült bejutnom a döntőbe, így ott még nem szereztem kvótát. Utána jött a pekingi verseny, amelyet mind a távolság, mind a rossz emlékek miatt – a 2008-as pekingi sérülésem, mely miatt ki kellett hagynom az olimpiát – felfokozott állapotban vártam. A szófiai és a pekingi verseny között, ha az utazási időt nem számolom bele, nem egészen egy napot pihenhettem. Szerencsére mind fejben, mind fizikálisan bírtam ezt a terhelést, és sikerült döntőbe jutnom, amivel megszereztem az olimpiai indulási jogot.
– Így aztán Ön is ott lesz a londoni játékokon. A nyitóünnepség már megvolt, Ön viszont még itthon edz. Mikor indulnak a versenyre?
– Augusztus hetedikén utazunk, addig napi egy, néha két edzéssel készülünk. De, mint mondtam, most már a súlyigazításon van a hangsúly, az edzések könnyebbek, mint az elmúlt hetekben. Kilencedikén lesz a mérlegelés, illetve a sorsolás, tizedikén pedig kezdődik a 74 kilogrammosok versenye. Jó lenne nagyot alkotni.
– A sorsoláskor is izgul?
– Jó lenne, ha az elején egy picit segítene a sors, a szerencse. Olyan nincs, hogy valaki minden erős ellenfelet elkerül, előbb-utóbb úgyis meg kell küzdenem a legjobbakkal is, ha sikerrel veszem az első meccseket. Azt is hozzá kell tennem, hogy az olimpiai mezőnyben már nincs nagyon könnyű ellenfél. Ha csak a tavalyi VB-t nézzük, például a venezuelai versenyző megverte az oroszt. Sűrűsödik a mezőny, már nincs nagy differencia a legjobbak és a papíron gyengébbek között. Nincs már olyan, mint régen, mikor az volt a mondás: jöhet bárki, csak az orosszal ne kerüljek össze!
– A család, barátok közül kíséri valaki, vagy itthonról szurkolnak Önnek a szerettei?
– Az EB-re jöttek velem kísérők, jó érzés is volt, hogy nem vagyok egyedül. De az olimpia egy nagyon komoly verseny, csak erre akarok koncentrálni. Most jobb lesz nekem, ha a szeretteim itthon szorítanak értem. Úgy tudom, hogy ingyenes telefonálási lehetőséget és internetszobákat is biztosítanak majd a sportolóknak, így a kapcsolattartással nem lesz gond. Bár, véleményem szerint ez is inkább a fiatalabb, kevésbé érett sportolóknak szól, hiszen ha megnézzük, hogy milyen sűrű a program, nem igazán tudom elképzelni még azt sem, hogy egyáltalán lesz időm leülni egy számítógép elé.
Ezzel azok a fiatalabb sportolók fognak inkább élni, akiknek még új ez az inger, az olimpia légkörét még nem tapasztalták meg korábban. Emlékszem, az első olimpiámon, Athénban még én is el-el tudtam csábulni például a helyi ételkülönlegességeknek, hatalmába tudott keríteni az a sok új, ami ott várt rám. Azóta viszont már jóval érettebb vagyok. Nem vásárolgatni, internetezni megyek az olimpiára, hanem azért, hogy minél sikeresebben szerepeljek.
– Ha már az étkezés is szóba került. Mennyire szigorú egy birkózó étrendje? Mennyire van nehéz dolga a családtagjainak a konyhában?
– Nincs gond ezzel, amikor itthon vagyok, akkor is általában azt eszünk, amit éppen megkívánok, vagy amit elém tesznek. Természetesen oda kell figyelnem a súlyomra, főleg az elmúlt hetekben már az édességet és egyéb dolgokat megvontam magamtól, hiszen most már a testsúlycsökkentésen van a hangsúly. Stabilan 77–78 kilogramm a testtömegem, ami jónak mondható, hiszen így az utolsó időszakban csak 3–4 kilótól kell megszabadulnom.
– Ez egy nehéz folyamat? Mármint a fogyás.
– Az utóbbi időben már nem jelentett problémát. Mint mindenben, itt is a vége a megterhelő, az utolsó kilóval meg szoktam szenvedni én is. A világversenyeken (EB, VB, Olimpia) kívül két kilogramm szokott lenni az eltérési engedmény, pont amiatt, hogy az ember ne tegye tönkre magát, de itt le kell dolgozni azt a plusz egy kilogrammot is. Magamra kell vennem több réteg meleg ruhát, és úgy kell dolgoznom, ami körülbelül olyan érzés, mintha egy lyukba lennék bezárva, és ott kellene edzenem. Nehéz, de meg kell csinálnom ezt is az álmaimért, céljaimért.
– Az álmokról eddig nem esett szó. Milyen célokkal, elvárásokkal vág neki az olimpiának?
– Oroszországgal, Iránnal, vagy éppen az amerikaiakkal szemben azért így is hátrányban vagyunk, de természetesen a maximális cél az aranyérem. Láttam, hogyan, milyen örömmel integetett Repka Attila, Farkas Péter vagy éppen Majoros István a dobogó legtetejéről, és ezt én is szeretném átélni. Hozzá kell tenni, hogy ők mind kötöttfogásban szereztek bajnoki címet, utoljára szabadfogásban 1980-ban állhatott dobogón magyar versenyző, Balla József és Kovács István személyében.
Gondolom, várják már a szakág vezetői is az újabb sikert. Mivel tudom, hogy milyen erős a mezőny, így természetesen egy dobogós helyezés sem lenne csalódás. Először viszont csak az első forduló van a szemem előtt, mindig a következő ellenfélre kell figyelnem, a céljaimat csak végig koncentrálva tudom elérni.
– És mivel tölti a játékok utáni időszakot? A pihenésé lesz a főszerep?
– Az olimpia után a hazai rendezésű VB-re kezdjük el az alapozást, de előtte egy egyhónapos pihenés következik. Azt azonban fontos tudni, hogy ezen sportágon belül nincs olyan, hogy teljes pihenés. Ha egy hét úgynevezett pihenőt kapok, akkor is legalább kétszer elmegyek futni, erősíteni, hiszen már 4–5 nap kihagyást is nagyon meg lehet érezni. Itt nincs olyan, hogy 1–2 hónap kihagyás, pihenés, hiszen egy ilyen hosszú lazítás után lehetetlen lenne minőségi munkát végezni az alapozás során.
Hatost több helyi vállalkozó is segíti céljai megvalósításában
A sportoló felkészülésében fontos szerepet játszanak a támogatók is, akik nem csak anyagi hozzájárulással, hanem eszközökkel, szolgáltatásokkal is segítik a sikeres szereplést.
– Létrehoztunk egy alapítványt, a Hatos Gábor Sportpályafutásáért és Olimpiai Felkészüléséért Alapítványt. A felkészülés segítésére, a rövidtávú, hosszú távú sportcélok megvalósítására jött létre ez a kezdeményezés, melyhez a helyi vállalkozások közül sokan csatlakoztak, csatlakoznak. Szerencsére sok helyi vállalkozó támogatja Gábort a sikeres munkában. Nem feltétlenül anyagi támogatásra kell gondolni, több vállalkozó is termékekkel, eszközökkel, szolgáltatásokkal segíti a felkészülést. Reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, és továbbra is egy nyugodt alapot tudunk biztosítani a mostani, akár a következő olimpiára, vagy éppen a jövő évi budapesti világbajnokságra való felkészülésben – nyilatkozta honlapunknak dr. Müller Krisztina, a Hatos Gábor Sportpályafutásáért Alapítvány létrehozója.
