„Ha nincs a szülői háttér, nem lett volna belőlem senki”

Hatos Gábor mindig is egy olyan srác volt, aki nem bírt a fölös energiáival, ezért lett birkózó. Szereti a zenét, imád táncolni. Bejárta az egész világot, Kuba és Róma nagyon bejött neki. A Haladás VSE világbajnoki bronzérmes sportolójával beszélgettünk.

A Haladás VSE 74 kg-os sportolója, Hatos Gábor a moszkvai birkózó világbajnokságon harmadik helyével a magyar válogatott egyetlen érmét szerezte.
A szabadfogásúak mezőnyében négy mérkőzést nyert, csupán az elődöntőben szenvedett vereséget a címvédő orosz Gyenyisz Cargustól. A vigaszágon azonban folytathatta, és végül bronzérmes lett. Hatos ezzel pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el.

Hatos Gábor
Hatos Gábor
Unger Tamás

Nélküled nem megy: támogasd a Nyugat.hu-t adód 1 százalékával! Neked csak pár kattintás, hogy továbbra is a téged érintő dolgokról tudósíthassunk.

Nyugat Média és Világháló Egyesület, adószám: 18889332-2-18
Ide kattintva érheted el kitöltési útmutatónkat!

A szombathelyi sportoló honlapunknak azt mondta, a sikerhez vezető út egy jó felkészüléssel kezdődött

– Sikerült eljutnunk Oroszországba, ahol tíz napot edzőtáboroztunk. Remek edzőpartnereink voltak, fontos volt, hogy minden nap mással tudtam birkózni. Ott volt többek között a későbbi VB győztes Cargus is. De voltunk Madridban is, ahol két hét edzőtábor mellett egy verseny is volt, amit meg is nyertem, illetve Németországban, ahol ötödik lettem, valamint Lengyelországban, ahol erős iráni és amerikai riválisok ellen léptem szőnyegre. Ezen kívül itthon készültünk, rengeteget voltunk Tatán, még a VB előtt két héttel is ott készültünk – mondta Hatos.

– A közvélemény egyértelműen éremesélyesnek kiáltott ki. Te milyen eredményt vártál magadtól?

– Érdekes volt a helyzet, mert az utóbbi időben a sok sérülésem miatt többen már leírtak. Én viszont úgy éreztem, hogy van még bennem. Bizonyítani akartam, hiszen legutóbb az EB-m sem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Reménykedtem egy jó szereplésben.

A verseny előtt fontos volt, hogy a súlyomra is odafigyeljek, hiszen 5-6 kilót még le kellett fogynom a VB-ig. Csütörtökön mentünk ki Moszkvába, vasárnap léptem szőnyegre. A szombati mérés előtt már úgy izgultam, mint egy iskolai vizsgán. Ez egyfajta plusz teher volt, de végül sikerült leküzdenem a kilókat.
A sorsolást előzetesen nem ismertem. Ebből is tanultam már az évek során, mert sokszor úgy volt, hogy egész előző este azon járt az agyam, fejben már lejátszottam magam előtt a versenyt. Aztán végül az egyik dél-afrikai edző - aki Tatán velünk együtt készült - elárulta, hogy azzal a törökkel kezdek, aki az idei EB-n Azerbajdzsánban harmadik lett...

Jól sikerült a verseny, klappolt minden. Érdekes volt, hogy milyen sűrű volt a program. Alig jöttem le a szőnyegről, egyet fújtam, és 15 perc után máris jött a következő meccsem. Nagyon kemény ellenfelekkel csatáztam, szerencsére az erőmmel és kondíciómmal nem volt baj. Annak pedig külön örültem, hogy a bronzmeccsen le tudtam győzni azt lengyelt, akivel korábban már nagyon sokszor találkoztam, de addig sajnos csak egyszer tudtam nyerni. Végig úgy álltam hozzá, hogy itt már nem veszíthetek, kell nekem az a bronzérem.
Hatalmas dolog, hogy egyedüli éremszerző voltam a csapatban. Úgy látszik, Moszkva egy sikeres hely számomra, hiszen 2006-ban az EB-n is ott sikerült harmadiknak lennem.

Mindig is egy energikus srác volt

– Egy gyerek álma általában az, hogy tűzoltó lesz vagy katona. Ha sportoló, akkor focista. Miért lettél te birkózó?

– Mindig is egy kis energikus srác voltam, már egész kiskoromtól fogva. Nagyon figyelni kellett rám, mert elég hamar eltűntem. Rövid pórázon kellett tartani. Valamit kellett kezdeni a felesleges energiámmal. Vépre jártam általános iskolába, elsős-másodikas lehettem, amikor elkezdtem külön torna szakkörre járni. Öt-hat óra körül be lehetett menni az iskolába, és volt egy testnevelő tanár, akit nagyon szerettem, aki külön foglalkozott velem. A szüleim is hamar észrevették, hogy a sportban jobban kiemelkedek, mint a tanulmányi eredményeimmel. Azonban bármennyire is szerettem, nem tudtam tornászni, mert versenyszerűen csak női volt. Úgyhogy tovább álltam. Rengeteg sportot kipróbáltam. Természetesen fociztam is, karatéztam, néptáncoltam, társastáncoltam, pingpongoztam. Viszont még ezek után is azt éreztem, hogy ez még mindig nem elég, rengeteg energiám maradt.

10-11 éves voltam, amikor édesapám egyik ismerőse azt tanácsolta, próbálkozzak meg a birkózással. Bejöttünk hát Szombathelyre, megnéztünk egy edzést a Haladásnál. Megtetszett, és ott ragadtam. Megfogott a légkör, a remek társaság. Azóta sem bántam meg a döntésemet. Már az elejétől fogva jelenlegi edzőm, Veréb István kezei alá kerültem, azóta tizenhat éve megállás nélkül, minden nap a birkózással kelek és fekszem.

Hatos Gábor
Egy éve harmonikus kapcsolatban él barátnőjével
Unger Tamás

– Gondolom nagyon kevés időd jut a magánéletre, hiszen egy birkózó gyakorlatilag végigutazza az egész évet. Miről szól a sporton kívüli életed? Mit tudhatunk meg Hatos Gáborról?

– Ahogy mondtam, sokáig Vépen laktam a szüleimmel, jelenleg Szombathelyen élek a párommal, akivel már egy éve együtt vagyunk. Minden rendben van. Elég harmonikus a kapcsolatunk. Valóban kevés szabadidőm van, ebből néha vannak is problémák. :) A barátnőm a múltkor ki is számolta, hogy egy hónapnak jó ha a felét töltjük együtt, mert a versenyek és az edzőtáborok miatt egyfolytában úton vagyok. Szerencsére azért elég megértő. Fontos is, hogy nyugodt magánélete legyen az embernek, hiszen a sikerekhez ez is kell. Bár sokan nem hinnék, ez is nagyban befolyásolja az eredményeket. Egyedülállóként jobban csapzódtam, jobban ment a bulizás. Amikor hajnali egykor-kettőkor feküdtem le, éreztem is magamon azt, hogy nem úgy mennek az edzések. Amióta normális lett az életvitelem, sokkal jobban bírom a terhelést is.

– És a szüleid mennyire szóltak bele, hogy mit csinálj? Biztosan nekik sem volt kellemes, hogy alig láttak otthon…

– Soha nem ellenezték, hogy birkózó legyek. Tudták, hogy a sport az életem, és ez bizony áldozatokkal jár. Második edzőként mindig ott álltak mögöttem. Nem engedték, hogy elkallódjak. Amikor esetleg nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt szerettem volna, és esetleg megfordult a fejemben az is, hogy abbahagyjam, kiálltak mellettem. Sokat segítettek. Egyengették az utamat. Az első 3-4 évben hoztak-vittek edzésekre. Édesapám is pingpongozott, így benne is megvolt a sport iránti alázat. Ha úgy látták, hogy rossz úton járok, természetesen szóltak. Ezeket a tanácsokat pedig én mindig el is fogadtam. Nemcsak szeretem, tisztelem is őket, felnézek rájuk. Sokat köszönhetek nekik. Nagyon jó a kapcsolatunk. A mai napig, amikor csak tudok, hazajárok Vépre a szüleimhez.

– Hobbid azért van?

– Akad. Nagyon szeretek táncolni. Imádom a zenét. Elsősorban a retro műfajt. Ezen kívül kedvelem a jó filmeket is. És szeretek jókat enni :). A focit is szeretem, de azt természetesen csak néha-néha engedik, mert balesetveszélyes. A haverokra viszont elég kevés idő jut.

„Ha nincs a szülői háttér, nem lett volna belőlem senki”

– Meg lehet élni a birkózásból?

– Vannak olyan évek - ilyen például, amikor olimpia van -, amikor jobban meg lehet élni. Ekkor ugyanis odafigyelnek az emberre. Viszont a többi évben egyedülállóként csak nagyon szűkösen lehet megélni. Nevetségesen keveset kapunk. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ha anno nem lett volna a szülői háttér, nem lett volna belőlem sem senki. Ha pedig nincs eredmény, nincs hírnév sem. Sem a sportolónak, sem az egyesületének, sem pedig a városának…

Hatos Gábor
Bejárta a világot
Unger

– A versenyek miatt bejártad már szinte az egész világot, de gondolom ilyenkor nem nagyon tudsz szétnézni egy-egy nagy városban.

– Érdekes, hogy mindenki ezt gondolja, pedig ez nem így van. Ha már ott vagyunk, körül is nézünk a városokban. Általában mindig pár nappal a verseny előtt megyünk ki az adott országba. Szép dolgokat lát az ember. Ismerkedik idegen szokásokkal, az ételekkel, a kultúrával. Persze aki lusta, vagy akit nem érdekel, az nyilván nem látja.

– Melyik ország tetszett eddig a legjobban?

– Tizenhat év alatt azért ismétlődik egy-két ország. A teljesség igénye nélkül voltam már Németországban, Azerbajdzsánban, Törökországban, Franciaországban, Olaszországban vagy Oroszországban. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Moszkvában a Vörös Teret már szinte meg sem tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor láttam. A törökök is nagyon barátságosak voltak. Meg is lepődtem. Olyan szeretettel fogadtak, főleg miután megtudták, hogy sportoló vagyok, hogy el sem akartam hinni. Kuba is nagyon tetszett, de 2-3 hét után már azért már elég is volt. Franciaország is jó volt, de ott viszont biztosan nem telepednék le. Róma is bejött.

– Hogyan tovább?

– Nagyon kemény év van mögöttünk. Talán ilyen kemény még soha nem is volt. Volt olyan hetünk, amikor 15-17 edzésünk volt, és csak egy szerdai napon pihentünk. Sokszor a napok is összefolynak, egyszerűen még gondolkodni sincs időnk. Nyaralni egy hetet voltam Hévízen, illetve négy napot Füreden.
Nincs leállás év végéig sem. Decemberben megint megyünk edzőtáborozni. Jövőre ugyanis kvalifikációs év jön, ősszel megyünk Törökországba.

– Gondolkoztál már azon, mi lesz, ha abbahagyod a birkózást?

– Természetesen gondolkodtam már rajta. Próbálok a sport mellett maradni. Nemrég megcsináltam a középfokú edzőit itt Szombathelyen, most pedig a gyógymasszőrit csinálom. Tehát mindenképpen maradnék a sport mellett.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Sport