Épp tegnap este ejtettem el fél mondatot arról, hogy Havazás úr szerdán átfutott Szombathelyen és deres névjegyét hátrahagyva jelezte nekünk:
Itt kérem szépen január van, szóval bármikor erre járhatok és több centiméternyi időt is eltölthetek a környéken.
- ekkor persze még nem sejtettem, hogy urasága az éjszakai expresszel visszaérkezik a városba és reggelre bejár minden padot, faágat, autót, járdát és háztetőt.
Bevallom, hogy ha másnap épp nem süttetni kívánom a hasam a strandon, akkor nem nézem az időjárás-előrejelzéseket, az én szűrőmön könnyedén átcsusszannak ezek a hírek. Így reggel meglepődve álltam az ablak előtt, miután komótosan felhúztam a redőnyt. Megragadtam csészémet és mentem is rögvest az udvarra, Havazás úr ott vigyorgott az ajtóban, kávét nem kért, viszont pár hópihét beleszórt a gőzölgő feketémbe. Biztos csak illemből, hogy kissé lehűtse nekem.
Pár szót váltottunk, elmesélte, hogy délelőtt még jó erősen kirázza magából azt a havat, amit a közeli hegyekből hozott, aztán délutánra lepihen kicsit, egész éjszaka fent volt. Kérdeztem, hogy karácsonykor merre járt, valami tiroli hüttéről beszélt és többméteres névjegyéről, hozzánk csak most volt ideje beugrani, de most rendesen bejárta a várost, s mutatott az udvar másik felében álló fenyőfa meghajlott ágaira. - Már megy is? - kérdeztem.
Rohannom kell! A város másik felén elindult egy autó és a helyén még száraz az aszfalt!
- s máris elrohant, de még a kapuban kifordította kabátja belső zsebét, amelyből újabb pelyhek kerültek elő s vigyorogva elhintette:Akad még ott ahonnan ez van...
