Vagy hússzor rohant az ablakhoz... Ugrált örömében s kiáltozta: Nézd! Nézd! Mekkora pelyhekben esik! - s örömében összecsapta tenyerét. Tudom, láttam. Jegyeztem meg egy kis mosoly kíséretében, majd fordultam vissza a monitor felé. Belépve a közösségire pedig minden harmadik posztban ott van: "Esik a hó!" "Csak kívánni kellett!" "Felsőbigyulapötykösdön is szállingózik." "Let it snow" stb. Közben ő még mindig az ablaknál ugrált. Vettem, értem, esik, menjünk ki, nézzük meg közelebbről, szeretnéd? Kérdeztem, erre ő ahelyett, hogy a megszokott 30-40 perces készülődési procedúrába belevágott volna, 5 percen belül sapkában, nagy sálba és kabátba burkolózva állt az ajtóban, nyakában fényképezőgéppel, indulásra készen. Mivel a hóesés szégyenlős, ahogy kiléptünk az ajtón el is állt. Alig tudtam letörölni arcáról a szomorúságot: Fog még esni, ne aggódj!
Este van, ő ismét az ablaknál ugrál, már nem is kérdez, egyből öltözni kezd, én is veszem a kabátom, s a gépem: De ez még nem marad meg, rögtön elolvad, este is van már. - mondom, de ő már a folyosón vár, kattan a zár, majd a gép is, ahogy kilépünk a kapun, pár hópihét elkaptunk s a lent beillesztett galériába zártuk. Hogy lesz-e még az idén hóesés? Lesz-e fehér karácsony? Nem találgatok, majd úgy is megtudom, amikor majd újra az ablaknál ugrál...
