Belelapozgatni is nehéz a 12 könyvbe, ennyi 60 év munkássága. Keresztúriné Pintér Mária neve a szakemberek körében ismert, szinte az utolsó mohikán, aki ugyanazon az írógépen dolgozik, mint 40-50 éve, nem akar érteni ő már a modern kütyükhöz. Még az érettségi előtt állt, amikor neki látott az első könyve megírásához, Szentpéterfa monográfiája elkészítéséhez.
Hogy miért épp Szentpéterfa lett az első munkája?
Édesanyja, családja onnan származott. Nagybátyja plébános volt, aki fő feladata mellett foglalkozott helytörténeti és néprajzi régi emlékek gyűjtésével, lakodalmas, születési szokások és egyéb értékek felkutatásával. Marika néni csodálta ezt a kutató munkát és megtetszett neki ez a fajta történészi tevékenység. Ezt a könyvet Horváth Ferenc, az akkori levéltári igazgató lektorálta. Így ez lett az első falutörténet, amely a második világháború után Vas megyében megjelenhetett. Nagy dolog volt akkoriban, hogy a falu erre pénzt áldozott.
Már a gimnáziumban nagy szervező volt, és ez mind a mai napig így maradt, az érettségi találkozókat is ő koordinálja. Viszont nem érdekelte a politika, ellenben a tudomány, a történelem és a kutatás nagyon foglalkoztatta. Édesapja mindig arra tanította, hogy „Ora et labora” (Imádkozzál és dolgozzál). Ebben nőtt fel, így élt, ügyvéd leányát is ebben a szellemben nevelte. A gyereket is erre tanította, hiszen évtizedeken át pedagógusként dolgozott Szombathelyen.
„Én nem is tudok színháziul”
1998-ban az akkori színházpártoló bizottság egyik vezetője, Bartók László felkérte a Szombathelyi Nemzeti Színház történetének megírására. Természetesen először visszautasította, mondván „én nem tudok színháziul”. „Miért, az eddig írt könyvei sem egy témáról szólnak”- felelték. Végül is elfogadta a felkérést. A feldolgozásban azonban, panaszolja, sajnos nem akadt segítsége:
- Ugyan beszéltem egy kolléganővel, hogy segítene-e a téma feldolgozásában, de ő is nagy falatnak találta, és úgy döntött, hogy feljön velem Budapestre és megnézi a fellelhető anyagot. Értékelve a lehetőségeket, úgy döntött, hogy nem tud és nincs ideje sem segíteni.
A szombathelyi színháztörténeti kutatás két éven át tartott, nyaranta felköltöztem Budapestre, bejártam az Országos Széchenyi Könyvtárba és az Országos Színháztörténeti Múzeumba és Intézetbe dolgozni. Nagy örömömre olyan szakemberektől tanulhattam, dolgozhattam együtt, mint Belitska Scholtz Hedvig, Rajnay Edit, Kerényi Ferenc, Bécsi Tamás, Futaki Hajna színháztörténészek. Végül is a lektorom Futaky Hajna lett. A felgyűjtött anyagot minden hétvégén be kellett mutatnom a lektornak, megállapítást nyert, hogy a 18.századot szinte lehetetlen feldolgozni. A munkát még nehezítette az a tény is, hogy a Vas Megyei Levéltárban az anyag egyáltalán nem volt feldolgozva.
Ilyen formán végig követve Pintér Mária szívós küzdelmét, logikus lépéseit támogatva el tudtam fogadni egyetértésben több kollégámmal együtt. A munka nagy értékű feldolgozásának nemcsak történeti értéke jelentős, hanem valóban színvonalas, tudományosan értékelhető mű. A feldolgozás így önmagában is egy szerves egységet alkot, alaposan dokumentált intézménytörténetet ad. Pintér Mária munkáját Szombathely város kultúrtörténeti múltjának dokumentálásában nélkülözhetetlenül fontosnak tartom, de korántsem csak ebben van az értéke, hanem a hazai szélesebb színháztörténeti múlt egy speciális területének megvilágításában is.” (Futaky Hajna színáztörténész)
Szomorú, hogy ma a látássérültek oktatása és művelődése nem megoldott
Másik kedvenc munkája, amit Mészáros Gábor kiváló történész kollégájával közösen írtak, a szombathelyi Vakok Intézetének 100 éves története „Akik másképp látnak… „ címmel.
- Szombathelyen már 1904-ben a látássérültek szociális, illetve oktatási támogatására az országban Budapest után elsőnek egyesületet hoztak létre. Építettek egy három emeletes épületet a Dózsa György utcában a vakok számára, ahol versenyképes szakmákat szerezhettek, művelődhettek és bentlakásos intézményben élhettek. Ma viszont a látássérültek oktatása és művelődése nem megoldott.
Vakokat nevelő intézet csak Budapesten található. Mai jogutód jórészt anyagi okok miatt – sajnos nem tud bővebb szociális, illetve oktatási támogatást nyújtani a látássérült emberek számára, viszont fizikai munkát végezhetnek a Savaria Nett Pack Kft. telephelyén, amely biztos jövedelmet jelent nekik, ám valódi képességeiket leginkább egy speciális oktatási rendszer keretében tudnák igazán kibontakoztatni.
A könyvbemutatónkon egyébként két akadémikus is jelen volt: Dr. prof. Náray Gábor (akinek az ősei alapító tagok voltak az intézet megalapításában) és Dr. prof. Poszler György.
Mindig is rajongott Szombathelyért
Soha sem gondolt arra, hogy el kellene költöznie ebből a városból:
Sohasem merült fel bennem, hogy elhagyjam Szombathelyet, mert a mi városunknak nagy múltja és lelke van. De fontosnak éreztem azt is, hogy nemcsak Szombathely, hanem a környékbeli területek helytörténete is feladat legyen az utókor számára.
Most, hogy nemrégiben betöltötte nyolcvanadik évét megfogadta, hogy tollat, papírt nem vesz többet a kezébe: "Mindent félretettem, több könyvet már nem kívánok írni.”
Reméljük, fogadalmát előbb-utóbb megszegi, és még sok kutatnivaló feladat vár rá!
Az évek során számos elismerést kapott. Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának több pályadíját is elnyerte. 2011-ben pedig a Vas Megyei Közgyűlés elnöke tüntette ki.
A szerző eddig megjelent munkái:
1. Szentpéterfa monográfiája 1969
2. Adalékok Felsőcsatár történetéhez 1975
3. A Szombathelyi Zrínyi Ilona utcai Általános Iskola Könyvtárának története 1986
4. Döröske monográfiája 1988
5. Köztéri szobrok, emléktáblák Szombathelyen 1989
6. Savaria Chrestomatia – Savaria olvasókönyv 1995
7. Szombathelyi Nemzeti Színház története repertoriuma (1880-1927) 2000
8. Vaskeresztes a Millenniumig 2000 (e munkában társszerzőként működött közre)
9. Nagykölked története 2002
10. Akik másképp látnak 2004 (Mészáros Gábor tanár úrral közös munka)
11. Táplánszentkereszt a 13. századtól napjainkig 2009
12. Vasszécseny nyolc évszázad tükrében c. munkámat 2016-ben lektorálva, kész állapotban átadtam a megrendelőnek
