Meglehetősen nagy figyelmet kapott Hende Csabával készült novemberi interjúnk 
Hende Csaba a szombathelyi gyártámogatásokról, a vendégmunkásokról és a kőszegi gyorsforgalmi útról 2023. November 15. 18:19 , amelyben – a szombathelyi gyártámogatások kapcsán - a térség gazdasági ügyeit jártuk körül. Szombathely országgyűlési képviselőjével, a parlament alelnökével akkor abban maradtunk, hogy folytatjuk a beszélgetést. A meghívó meg is érkezett, a helyszínnek pedig nem más, mint a Parlament volt megjelölve. Egy rövid, de annál érdekesebb épületbejárás után meg is érkezünk az irodába, ahol az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke dolgozik. A helyiség nemcsak impresszív, de figyelemre méltó az előélete is. Többek között Szűrös Mátyás is dolgozott itt, aki 1989. október 23-án ennek az irodának az erkélyéről kiáltotta ki a köztársaságot. Az újságíró persze nem tudja megállni, és kikéredzkedik az erkélyre, ahonnan meglehetősen szürkének és prózainak tűnt a Kossuth tér. Az irodában amúgy 18 fok van. Nagyon időszerű lenne a 120 éves nyílászárók cseréje, de egy ilyen jellegű felújítás nemcsak temérdek pénzbe kerülne, de az Országgyűlés más helyen való működtetése is hatalmas kihívás lenne. A történelmi hangulatot árasztó helyszínen közel két órán át beszélgetünk Hende Csabával.
Miért ide a Parlamentbe kaptuk a meghívót?
Mert legutóbb Szombathelyen adtam interjút a Nyugatnak, én pedig kétlaki életet élek. 1991-ben Für Lajos akkori honvédelmi miniszter felkérésére a parlamenti titkárságát vezettem. Később, 32 évesen a tárca igazgatási és jogi főosztályának a vezetője, majd a minisztérium kabinettitkára lettem. 1994 és 1998 között ügyvédi praxist folytattam Szombathelyen, majd ismét meghívást kaptam a kormányba, mint az igazságügyi minisztérium parlamenti államtitkára. A 2002-es kormányváltás után Orbán Viktor felkért, hogy legyek a kabinetfőnöke és emellett koordináljam a Polgári Köröket. 2002 óta parlamenti képviselő vagyok, akkor listáról jutottam az Országgyűlésbe. 2005-ben egy súlyos gerincbetegség miatt fél évig kórházba kényszerültem, és egy időre kiestem a közéletből. A 2006-os országgyűlési választásokon nyertem először Szombathelyen egyéniben országgyűlési képviselő mandátumot, majd ezek után minden alkalommal. 2010 és 2015 között honvédelmi miniszterként dolgoztam. 2017 óta az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, egyben a parlament Törvényalkotási Bizottságának elnöke vagyok. Ez a rövid magyarázat a kétlakiságomra, ami nem titok és nem is szégyen. Ugyanakkor a mai napig szombathelyi állandó lakos vagyok.
Milyen gyakran ingázik Budapest és Szombathely között?
Hetente egyszer vagy kétszer.
Nagyon örültünk a budapesti meghívónak, ugyanakkor a szombathelyi Fidesz-sajtótájékoztatókra általában nem kapunk meghívót.
A szombathelyi Fidesznél soha nem én intéztem a sajtóügyeket, de gondolom ennek oka lehet a Nyugat.hu korábbi éveiben mutatott ellenséges hozzáállása.*
Az ön köreiben milyen visszhangja volt az előző interjúnknak?
Jó visszajelzések jöttek. A gyalázkodó hozzászólásokat betudom az évtizedek óta ellenem folyó gyűlöletkampánynak, ami a Drazsé Szemekkel kezdődött és máig tart. Néhány nappal ezelőtt másfélszáz gyalázkodó vagy trágár komment érkezett ahhoz a közösségi oldalon megjelent videóhoz, amin a nevelt lányommal táncolok a szalagavatón. Elszomorító és jellemző a magyar közállapotokra, mellesleg komoly szervezettségre vall.
Nem a magyar politikai elit felelőssége, pártoktól függetlenül, hogy három és fél évtizeddel a rendszerváltás után hova jutottunk ezen a téren?
Nem hiszek a kollektív bűnösség elvében. Ugyanakkor az tény, hogy a közbeszéd színvonala folyamatosan romlik gyakorlatilag az első parlamenti ciklus óta, amikor is - a mai viszonyokhoz képest - úriemberek csevegtek igen magas szinten. A parlamenti viták színvonalának a változását követte a politikai táborok nyelvhasználatának a hanyatlása.
Az óriásplakátokon megjelenő kormányüzenetek sem túl cizelláltak. Szerintem kifejezetten légkörmérgező volt például a 2015-ös migránsozó óriásplakát-kampány.
Azok az országok, akik befogadták annak a hullámnak az illegális migránsait, azt tapasztalták, hogy az akkor érkezők maximum 10 százaléka volt hajlandó azóta munkába állni. Ugyanakkor a bevándorlók jelentős biztonsági kihívásokat generáltak, a terrorcselekményektől kezdve az antiszemita tüntetésekig. Azok a liberális elképzelések, hogy az illegális, különösen a muzulmán országokból érkező migráció jó, mert színesíti a társadalmat és az integráció zökkenőmentes lesz, teljes mértékben illúziónak bizonyultak.
Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Az a baj, hogy az óriásplakátok és hasonló, egyszerű érzelmekre ható politikai kommunikáció lehetetlenné teszi az adatokon, tényeken alapuló érvelést.
Nem értem, miért gondolja, hogy egy plakát gátja lehet az érdemi vitáknak. A parlamentben, a sajtóban, a közéletben nyugodtan folyhatnak ilyenek. Az más kérdés, hogy az ellenzék ebben a kérdésben egyértelműen állást foglalt. Elég Nemény András szombathelyi polgármesternek arra a nyilatkozatára gondolnunk, mely szerint a migráció nem komoly probléma, különben is van rá egy jó, adekvát megoldás, az uniós kvóta. Mióta kiderült, hogy ez teljesen téves megközelítés, azóta ezt a témát az ellenzék kerüli, mint a tüzet.
Nem tisztem és szándékom megvédenem az ellenzéket, de az illegális migrációt soha senki nem támogatta.
De igen. A kötelező betelepítési kvóta az illegális bevándorlókról szólt. Migránsok százezrei, milliói, döntően fiatal férfiak, mindenféle papírok nélkül érkeztek és érkeznek, így nem jogosultak menekültstátuszra. A genfi konvenció szerint az a menekült, akinek a hazájában háború vagy polgárháború dúl. Ő beléphet az első biztonságos országba, és ott kivárhatja, amíg a hazájában újra béke lesz, utána pedig hazamegy és újjáépíti a hazáját. Az nem menekült, így nem léphet be Magyarországra sem, aki Afganisztánból vagy akárhonnan kinézi magának Németországot vagy Svédországot, hogy ott szeretne élni. Ez ilyen egyszerű.
Milyen a viszonya Nemény Andrással?
Elég jól megismertem az elmúlt másfél-két évtizedben, háromszor is ellenfelem volt a parlamenti választások során és mindhárom alkalommal nagy különbséggel legyőztem. Legutóbb, 2018-ban több mint tízezer szavazat volt közöttünk. Ez annyi ember, hogy megtöltené a Haladás-stadion lelátóit. Nemény András szerintem egy szerény képességű politikus, aki politikai ügyekben rendszeresen mellényúl. Elég a 2022-es parlamenti választásokra gondolnunk, ahol először Karácsony Gergelyt támogatta, olyannyira, hogy alapító tagként belépett a 99 nevű mozgalomba, ami ellen most bűnvádi eljárás folyik, mert minden bizonnyal illegális, külföldi forrásokból származó, 500 millió forintnyi kampánypénzt gyűjtöttek össze, amit megpróbáltak később – nyilvánvalóan sikertelenül – legalizálni. Kérdés az, hogy mit ígértek meg cserében. Nem tudom melyik a rosszabb, ha tudott mindezekről Nemény András, vagy ha nem.
Ezek feltételezések.
Persze, egyelőre a büntetőeljárás folyik, de az 500 millió forint tény, mint ahogy az OTP-be bevitt, friss, ropogós bankjegyek is.
Akkor jól letapogattam, hogy nem felhőtlen a viszonya a szombathelyi polgármesterrel.
Erről beszélnék részletesen, mert igen sok mondanivalóm van.
Beszélgethetünk, de azért nem szerencsés, mert nincs itt Nemény András, így nem tud rá reagálni.
Majd ön megkérdezi tőle. Ez az újságírók dolga.
Jó, legyen így.
Legfőbb ideje, hogy kitegyük ezeket az asztalra. Nemény András mellélőtt akkor is, amikor a 2022-es választások előtt országos szinten először a visszalépő Karácsony Gergely, majd a későbbi vesztes Márki-Zay Péter mögé állt be. Helyi szinten először Ungár Péterrel működött együtt, majd az előválasztások után Czeglédy Csabával. Szóval mindig rosszba nyúlt, de mindig úgy forgatta a vitorlát, mintha a kezdettől fogva a jó oldalon állna.
A közvélemény-kutatások, legalábbis amiket én láttam, Nemény András győzelmét valószínűsítik a jövő évi önkormányzati választáson.
Ezt nem tudom kizárni, de ön azt kérdezte, milyen a viszonyunk, így én most folytatnám a jellembeli kérdésekkel, és négy példát is mondanék. Amikor 2019-ben a szombathelyi baloldal minimális arányban megnyerte a választásokat, még a választások éjszakáján közöltem a sajtóval, hogy készen állunk az együttműködésre. Erre Nemény András írt egy levelet, hogy szeretné felvenni velem a kapcsolatot. Postafordultával válaszoltam, hogy részemről nincs akadálya. Ezt nagy csend követte, majd hónapokkal később a polgármester adott egy interjút a Safóban, amelyben elmondta, hogy ő kész az együttműködésre, mindenki válaszolt a megkeresésére, csak Hende Csaba nem. Amikor kiderült, hogy mi történt, Nemény András és a titkára eljöttek a parlamenti irodámba, elnézést kértek, és a titkár közölte, hogy ő keverte el a levelemet. Vártam, hogy a magánbeszélgetésen túl Nemény András helyreigazítja nyilatkozatát a Safóban, amelyben engem gyakorlatilag együttműködésre képtelen, emiatt a munkavégzésre alkalmatlan politikusnak állít be. De ez a mai napig nem történt meg, így most szólok, hogy ez elmaradt. Mondhatom a második sztorit? Részben ezért is szerettem volna ezt a beszélgetést.
Akkor legyünk túl rajta.
Nemény András 2021 elején egy személyes kapcsolatfelvételt kezdeményezett, így meghívtam a szombathelyi lakásomba, ahol a feleségemmel fogadtuk. Leült a fotelbe és kapott egy kávét. Kellemesen elbeszélgettünk. Aztán eljött a választási kampány, amikor is egyik mantra az volt ellenem, hogy nem lakom Szombathelyen. És Nemény András nem szólt, hogy emberek, ez humbug, én voltam a lakásán, ahol kávét is ittam. Ekkor hívtam meg a sajtót az otthonomba, önök is ott voltak. A harmadik történet az, hogy még az előző városvezetés idején sikerült egy komolyabb összeget intéznem a Szombathely és Balogunyom közötti kerékpárút építésére az ottani kerékpáros egyesület kezdeményezése nyomán. Csakhogy az új baloldali városvezetés nem írta ki a megvalósításhoz szükséges közbeszerzési eljárást, ehelyett Horváth Attila alpolgármester kiállt és elmondta, hogy kevés a pénz, és mindaddig ebből nem lesz semmi, amíg nem szerzek újabb 100 millió forintot. Nemény András csak akkor írta ki a közbeszerzést, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a választásokig nem készülhet el az út. Aztán kiderült, hogy az általam szerzett pénz nemhogy kevés, de még maradt is belőle. Azaz szándékos manipulációval politikai kárt okoztak nekem, de még ennél is fontosabb, hogy közérdeket sértettek, hiszen egy helyi emberek számára fontos beruházást legalább egy évig késleltettek, holott rendelkezésükre állt a pénz, a tervek, az engedélyek, minden. A negyedik példa egészen új. A novemberi közgyűlésen Nemény András arról számolt be, hogy az egyik szombathelyi nyugdíjas-intézménybe bement egy fideszes aktivista és ott agitálni kezdett. Minderről egy levelet is írt az érintett intézmény vezetője. A valóságban az történt, hogy az agitátornak beállított, háromgyermekes, értelmiségi édesanya önkéntes volt, akit ez egyik idős ember kért meg arra, hogy vigye be neki a kérő űrlapot, és aki egyben felmérte, hogy az idősek közül ki szeretne úgynevezett gondosórát, ami nagyobb biztonságot jelent az időseknek, életet is menthet. Végül már arról beszéltek a közgyűlésen, hogy ez a „Fidesz-aktivista” akkumulátorgyárakat akart Szombathelyre telepíteni. Ez maga az ötvenes évek.
Egy kicsit úgy érzem magam, mint aki belekeveredett egy politikai üzengetésbe.
A viszonyunkról kérdezett, én pedig válaszoltam.
Nem az lenne egy országgyűlési képviselő és egy megyei jogú város polgármesterének a dolga, hogy ezeken az ügyeken túllépjenek? Mikor ültek le utoljára átbeszélni a várost és a térséget érintő stratégiai kérdéseket?
A választási kampány óta Nemény András engem nem keresett. Az ajtóm mindig nyitva állt előtte.
Amikor sajtóeseményeken találkoznak, beszélgetnek?
Én készen állok arra, hogy segítsek, ha a polgármester kér tőlem valamit. De ilyen alkalmakon sem kér soha semmit. Nekem megvannak a magam teendői, nincsenek olyan törvényben rögzített feladataim, amikhez a szombathelyi polgármesterre szükségem volna. Ő tudna megfogalmazni kéréseket a minisztériumok, kormányzati szervek számára. De láthatóan ő ezeket önállóan intézi, több-kevesebb sikerrel. Ezt tudomásul veszem.
Önt gyakran éri az a vád, hogy nem vesz részt a szombathelyi közgyűlés munkájában, miközben a választókerület falvaiban meglehetősen gyakran felbukkan.
Természetesen a falvak önkormányzati testületi ülésein sem veszek részt. Ez egyrészt nem tartozik a kötelezettségeimhez, másrészt nincs olyan feladatom, amelynek a maradéktalan elvégzéséhez szükséges vagy akár hasznos lenne a választókerületemhez tartozó 12 önkormányzat testületi ülésein való részvétel. Más pályán mozgunk. Én a parlamentben dolgozom, és megvan a magam - nem kevés – feladata. Az már csak technikai kérdés, hogy a szombathelyi közgyűlések általában csütörtökön vannak, azon a napon, amikor itt a parlamentben a törvényalkotási bizottság is ülésezik.
December van, és a Fidesznek még nincs polgármesterjelöltje Szombathelyen.
A Fidesz a kellő időben bejelenti a szombathelyi polgármester- és körzeti képviselőjelöltjeit. Nem titok, hogy minden pozícióra megvannak a neveink. De ismerve politikai ellenfeleink módszereit, nem látom értelmét, hogy jelöltjeinket időnap előtt kitegyük a gyalázkodás- és gyűlöletcunaminak.
A kormánypárt sem megy a szomszédba egy kis karaktergyilkosságért. Ott volt a mini Feri-kampány és néhány hasonló.
Ön most csúsztat. A véleménynyilvánítás szabad, akkor is, ha az bántó. A hamis tényállítás viszont más kategória: a helyi baloldal engem például adócsalással és a választási csalással vádolt. Nem ugyanaz a kategória.
Hogy valami aktuális üggyel is foglalkozzunk: mi történik most a Haladásnál?
A Haladás két nagy entitásból álló rendszer, egyikben sem játszottam soha semmiféle szerepet. Az egyik a Haladás VSE. Ez egy 104 éves sportegyesület, amelynek a több mint egy tucat szakosztályában legalább ezer szombathelyi gyerek sportol. Az egyesület működését a magyar állam biztosítja, de emellett van jegybevételük, tagdíj stb. Itt én komolyabb gondot nem látok. És van a Haladás Labdarúgó Kft., a profi labdarúgás működtetője. Ennek fő tulajdonosa Homlok Zsolt, de a tulajdonosok között ott van a szombathelyi önkormányzat is.
A városnak 10 százalék körül van a tulajdonrésze, ha jól tudom
Egy kisebbségi tulajdonosnak is van felelőssége és eszközei is. Úgyhogy ez ügyben tessék Homlok Zsoltot vagy Nemény Andrást megkérdezni.
Egy parlamenti képviselőnek nincs ezzel dolga?
Miképpen tudna beavatkozni? A kormány a költségvetésből egyetlen labdarúgócsapatot sem finanszíroz. Nem tudok odamenni a pénzügyminiszterhez, hogy kellene egy kis pénz a Haladásnak, mert olyan jó kis csapat. Egyébként úgy tudom, hogy több száz millió forintos adósságuk van.
Azért az elég egyértelmű, hogy Magyarországon a labdarúgásnak és a politikának – fogalmazzunk úgy – vannak érintkezési pontjai.
Sok évvel ezelőtt egy Haladás-Fradi meccsen Kubatov Gábor Fradi-elnök mellett ültem a lelátón, és ő azt tanácsolta, ha jót akarok magamnak, tartsam távol magam a focitól.
Pont Kubatov Gábor?
Pont ő. És én megfogadtam a tanácsát és semmilyen formában nem folytam be a labdarúgó Kft. ügyeibe. A Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia tiszteletbeli elnöke vagyok, és nagyon örülök, hogy az idei szezonban az összes mérkőzésünket megnyertük. Jó reményünk van, hogy feljussunk az első osztályba, ahogy arra is, hogy a város által felajánlott telken felépítsük álmaink csarnokát, ami megfelelő otthona lesz a csapatnak és a több száz ott sportoló fiatalnak.
Ön a parlament törvényalkotásért felelős alelnöke, és itt ülünk az irodában. Nem tudom nem megkérdezni, hogy normális-e az, hogy a magyar alaptörvényt hetente, havonta átírják?
Inkább évente.
Akkor sem tűnik gránitszilárdságúnak.
A most tárgyalás alatt lévő módosítás például arról szól, hogy Magyarországon senkinek nincs alanyi joga letelepedni. Világossá tesszük, hogy csak az jöhet ide, akit mi, a saját szempontjaink alapján behívunk vagy beengedünk.
Miért kell az alaptörvénybe iktatni?
Hogy ne legyen erről vita. Ha az ENSZ vagy az EU hoz valami határozatot, hogy a határainkon kopogtató illegális migránsokat be kell engednünk, akkor mi azt mondjuk, hogy az alaptörvényünk ezt nem engedi meg. Az idők változnak, amikor 2012-ben elfogadtuk az új alaptörvényt, a migrációs kihívás még a láthatáron sem volt. Ahogy nem volt a láthatáron egy európai hagyományos háború sem, így rögzítjük azt is, hogy a honvédelem nemzeti ügy.
Miért nem csatlakozik Magyarország az Európai Ügyészséghez?
Számos más uniós ország sem csatlakozott. A csatlakozás a jogrendszer egészét érintő anomáliákhoz vezetne. Ezzel együtt a magyar Legfőbb Ügyészség és az Európai Ügyészség között szoros, harmonikus és hiba nélküli az együttműködés.
Itt az irodában a magyar mellett egy uniós zászló is van, és séta közben azt mondta, hogy önnek fontos a EU, már csak azért is, mert szűkebb pátriája, Nyugat-Dunántúl mindig is európai irányultságú volt. Ehhez képest a kormány újabban állandó harcban áll Brüsszellel, a most futó óriásplakát kampány szól arról, hogy nem táncolunk úgy, ahogy ők fütyülnek. Nem lát némi ellentmondást?
Az ellentmondás az Európai Unió eszménye és gyakorlata között van. Az unió jogelődjét kereszténydemokrata, mélyen hívő katolikus emberek alapították, hogy békét és jólétet teremtsenek az európai polgárok számára. A szerződések értelmében a tagállamok nem lemondanak szuverenitásuk egy részéről, hanem bizonyos kérdésekben közösen gyakorolják a szuverenitást. Ami nincs a szerződésekben, arról a tagállamok maguk dönthetnek. Az unió akkor tévesztett utat, amikor olyan bizonytalan tartalmú gumifogalmakat hozott be, mint például a jogállamiság. De ilyen az is, hogy az EU-szerződések értelmében a gyermekek oktatása, nevelése az államok kizárólagos belügye, a magyar parlament pedig úgy döntött, hogy a gyereknevelés, beleértve a szexuális nevelést, a szülők kompetenciája. Ezek alapján nem megengedett, hogy civil szervezetek, LMBTQ-aktivisták bemenjenek az iskolákba és gyerekekkel foglalkozzanak. Mivel szabad országban élünk, a szülő természetesen olyan nevelést ad a gyereknek, amilyent akar, természetesen az iskolán kívüli foglalkozások keretében. Teljesen egyértelmű a jogi helyzet, az unió mégis részben emiatt tartja vissza a Magyarországnak járó uniós forrásokat.
De, amikor erre ráteszünk egy óvodás szintű nemzeti konzultációt, komolytalan lesz mindez.
Ez nagyon komoly dolog. Néhány héttel ezelőtt Németország budapesti nagykövete levelet írt Kocsis Máté frakcióvezetőnek, amelyben tájékoztatta arról, hogy Bundestag megkezdte egy igen fontos, előremutató és roppant európai törvényjavaslat tárgyalását. Lényege, hogy a jövőben minden német állampolgár, aki elmúlt 14 éves, évente egyszer, akár szülei írásos tiltakozása ellenére, a társadalombiztosítás terhére nemváltó műtétnek vetheti magát alá, és joga van az új nemi identitásnak megfelelő megszólításra és bánásmódra. Ha valaki nem így tesz, az 10 ezer euróig terjedő büntetésben részesülhet. Németország az Európai Unió vezető hatalma, azaz egy olyan tendenciáról van szó, aminek mi nem akarunk teret engedni, mert nem találjuk sem helyesnek, sem életszerűnek. Magyarországon a parlamenti demokrácia szabályai szerint születnek a törvények, amelyeket a teljesen független bíróságok alkalmaznak.
Magyarország egyre lejjebb csúszik a sajtó szabadságát elemző listákon.
Jó lenne tudni, hogy ezt pontosan mire alapozzák. Ha csak a szombathelyi viszonyokat nézzük, a legerősebb médium éppen a Nyugat.hu. Ez tény, ahogy az is tény, hogy szabadon működnek, nincs cenzúra, most éppen interjút adok önöknek. Ha mindent számításba veszünk, azt hiszem, Szombathelyen baloldali médiatúlsúly van. Hol itt a baj a sajtószabadsággal?
Szerintem sem annyira a sajtószabadsággal van a gond, mint a finanszírozási lehetőséggel. Azt a focis példát szoktam mondani, hogy mindenki felhúzhatja a mezt, megvan a két kapu is, még a szurkolótábor is, csak éppen az egyik csapatnak állandóan hegynek felfelé kell játszania.
Ez egy olyan meccs, ahol az olvasó az ítélőbíró. Ha valós, érdekes, színvonalas írások jelennek meg, azok utat törnek maguknak. A gondolat ereje legyőzi a pénz erejét.
Mi az, ami elégedettséggel tölti el mostanában?
Például a család. Két saját és a két nevelt lányom közül a legkisebbnek most volt a szalagavatója. Az unokám tüneményes. Annak is örülök, hogy rendben van az egészségem.
És ami fejfájást okoz?
Amerre nézünk, problémák vannak. Háború keleten és délen. Nagyon nyugtalanítónak tartom Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter egy közelmúltbeli, szerintem igen súlyos kijelentését, mely szerint az Egyesült Államok nem fogja megengedni, hogy Oroszország megnyerje a háborút Ukrajna ellen. Hogyan nem engedi meg? Fejfájást okoznak az Európai Unióval fennálló konfliktusok is. Ma reggel volt a parlamentben az Európai Uniós Konzultációs Testület ülése, amelyet kivételesen én vezettem. Miniszterelnök úr részletesen beszámolt az e heti Európai Tanács ülésen képviselendő magyar álláspontról. A helyzet igen bonyolult.
Szombathelynek és Vas megyének nagyon nagy szüksége lenne az uniós forrásokra.
Egész Magyarországnak szüksége lenne. De hozzáteszem, hogy rekord mennyiségű működőtőke érkezett Magyarországra, amely a magyar gazdaság számára hasonlóan üdvös.
Marad Magyarország az Európai Unióban?
Ha rajtam múlik, mindenképp. De az uniónak is változnia kell, vissza kell térnie az alapokhoz, az alapító atyák szellemiségéhez. Nagyon régi az a jogi alapelv, hogy a szerződéseket be kell tartani.
* Ezzel mi nem értünk egyet - (A szerk.)
