- Elnézést, megmondaná, hol találok az állomáson postaládát? – szólított meg egy idősebb, bőröndöt és csomagokat cipelő hölgy a szombathelyi vasútállomás épületében. Ekkor jutott eszembe, ki tudja hányadszor, hogy ami nincs, csak akkor hiányzik, ha szükségünk lenne rá.
- Hát, megmondom őszintén, én még nem találkoztam vele. De néhány száz méterre van egy postahivatal. - Oda már nincs időm elmenni, s még itt akarom feladni az üdvözlőlapot. Mégis csak szombathelyi – válaszolt az asszony. Mindjárt meg is kérdeztem néhány, az állomáson szorgoskodót, hogy tudnak-e postaládáról. Mind azt mondták, hogy valóban nincs, pedig tőlük is érdeklődtek már felőle utasok.
Ekkor persze, beugrott, hogy a vasútállomás felújítása előtt két postaládát is rendszeresítettek az állomásnál. Az egyik az épületen kívül volt, a másik a nagyobbik csarnokban. Pedig akkor is ott volt az utca egyik végén a postahivatal, amit a helyiek csak kispostaként emlegetnek. S eszébe sem jutott a vasútnak vagy a postának, hogy aki be akar dobni egy levelet vagy levelezőlapot, az bőrönddel, csomagokkal megrakottan, fáradtan vagy éppen nehezen mozogva sétáljon el addig és vissza, s közben ne is késse le a vonatot.
Többféle célból is előfordulhat, hogy valaki a vasútállomáson akar bedobni egy küldeményt, például akkor, ha azt Szombathelyről még aznap továbbviszik, de mire hazaér, ez már nem fér be a szállítási időbe, vagy zárva lesz az otthoni postahivatal. S még azt sem lehet mondani, hogy a postahivatal közvetlenül a vasútállomás mellett vagy vele szemben található, ahogy egyes városokban. Ekkor valóban semmi időbe telne ott bedobni a küldeményt.
Sokan dolgoztak a szombathelyi vasútállomás felújítási projektjén, de úgy tűnik, mindenki csak a tetszetősségre figyelt, s senkinek nem jutott az eszébe, hogy legalább egy postaládát elhelyezzenek (igaz, több hónapig hulladékgyűjtőket sem lehetett találni). Pedig ez is a szolgáltatás része kellene, hogy legyen, különösen ekkora és ilyen nagy forgalmú helyen. S uram bocsá’, mi történne akkor, ha a kispostáról mennének naponta üríteni a vasútállomási postaládát, s nem az utasokat sétáltatnák meg csomagjaikkal, hogy fel tudjanak adni egy levelet vagy lapot?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
