Ők voltak a furcsa, neveletlen gyerekek – Nádorné Vörös Ibolya nem hagyta, hogy megbélyegezzék az autistákat

A szombathelyi Esőemberke Alapítvány elnöke már nincs köztünk, férjével, egykori munkatársaival emlékezünk.

Ökölpacsival fogad minket Árpi, amikor belépünk a szombathelyi Ma Háza Foglalkoztatóba, ahol vele együtt 14 autizmussal élő és 11 megváltozott munkaképességű ember dolgozik. Vannak köztük olyan autisták, akik reggelente a szomszédból, a Holnap Háza lakóotthonból sétálnak át a munkahelyükre, a többiek a városból jönnek.

A foglalkoztató nyolc, a lakóotthon tizenöt éve működik, mindkettő az idén 25 éves Esőemberke Alapítvány égisze alatt. Egyik sem létezne Nádorné Vörös Ibolya nélkül, aki az alapítvány létrehozója, kuratóriumi elnöke volt. Ibolya néhány hónapja hunyt el gyors lefolyású, súlyos betegségben.

Halála után nem sokkal beszéltük meg Godáné Kazári Eszterrel, a lakóotthon vezetőjével azt, hogy elmegyünk az intézményekbe, hogy megismerjük és a Nyugat.hu olvasóinak bemutassuk Ibolya – talán nem túlzás azt írni - életművét. Telefonon megkerestük Ibolya férjét is, Nádor Istvánt, aki szintén a kezdetektől részt vesz az alapítvány munkájában.

A közösség, amelyért Ibolya - ahogy férje fogalmaz - mindent és még annál is többet megtett, azóta is próbál felocsúdni a tragédiából. Emlékét pedig úgy őrzik, hogy mennek tovább azon az úton, amelynek Ibolya kitaposója volt.

Nádorné Vörös Ibolya egy korábbi rendezvényen
Mészáros D. Zsolt

Ők voltak a furcsa, neveletlen gyerekek

A Nádor házaspár második gyermeke 1982-ben született. Tamás már kiskorában másképp fejlődött, mint a többiek. „Akkor még nem tudtuk, hogy ez a helyzet az autizmus fedőnevet viseli. Bejártuk az országot jobbra-balra, Budapesttől Debrecenig. Magát a diagnózist is nehéz volt megkapni” – emlékezik vissza István. Akkoriban ugyanis az autizmus fogalma még szakmai körökben is kevésbé volt ismert. Az oktatási intézményekben furcsa, neveletlen gyerekeknek tekintették őket, akik kezelhetetlenek, hiperaktívak vagy éppen nem, hiszen annyira különbözőek.

Ibolya rengeteg energiát fordított arra, hogy megtalálja a sorstársakat, de akkor még nem volt internet, közösségi oldalak. Hogy az érintett családok ismereteit bővítsék, szülőklubokat szerveztek, előadókat hívtak. Ez a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején történt. Akkoriban kezdte az iskolát saját gyermekük Tamás is.

„Ő volt tehát a mi fő motivációnk, hogy valamilyen speciális oktatási lehetőséget teremtsünk ezeknek a gyerekeknek, hiszen legtöbbjükkel otthon kellett maradni, mert nem fogadta be őket az az óvodai, iskolai közösség, ahova eredetileg menniük kellett volna. Vagy ha ott is lehettek, akkor csak néhány órát, ami nehéz volt nekik és a környezetnek is. Wágner András polgármestert kerestük meg. Nem sokkal később az akkori kisegítő iskolában, a mai Aranyhíd intézményben jött létre egy kis csoport négy autista gyermekkel. Farkas Rita irányította a szakmai munkát” – meséli az édesapa.

„Mi, szülők sem élünk örökké"

Ahogy teltek az évek, egyre égetőbb lett a kérdés, mi lesz a gyerekekkel az iskola után, amikor kikerülnek az oktatási rendszerből. Hogy a családok életét segítsék, a következő lépés a lakóotthon építése volt, majd elindult a foglalkoztató. Ehhez kellett az alapítványi háttér. 2009-re, amikor megalakult az alapítvány, a négy Oscar-díjat nyert Esőember című film már annyira összeforrt az autizmussal, hogy nem is választhattak volna jobb nevet az alapítók.

„Ibolya tragédiája a példa arra, hogy mi, szülők sem élünk örökké, a mi felelősségünk, hogy arról az időszakról is próbáljunk előre gondoskodni, amikor mi már nem leszünk a gyermekeinkkel, hiszen ők az élet rendje szerint tovább élnek, mint mi” – mondja István. A lakóotthon és a foglalkoztató pályázatból, szülők, jó szándékú emberek adományaiból, önkormányzati támogatásból épült meg.

Előbbiben tízen élnek, utóbbiban huszonöten dolgoznak.

Süle Beátától, a foglalkoztató vezetőjétől megtudtuk, előre beszélt mindenkivel, hogy jövünk, mindenre felkészítik a dolgozókat, mindent megbeszélnek velük.

Esőemberke alapítvány autizmus
A foglalkoztatóban huszonöten dolgoznak. Kattintson a további képekért!
Mészáros D. Zsolt

Éppen címkéket csomagolnak a foglalkoztatóban, amelyet aztán majd a vaskeresztesi cumigyárban használnak fel. Van, aki gyorsabban, van, aki lassabban. Foglalkoznak növényfeldolgozással és az újrahasznosításhoz is előkészítenek például tejfölösdobozokat. A munkahelyen akkor kelnek fel, levegőznek, sétálnak, amikor szeretnének.

Nagy dolog, hogy többen göngyölegválogatói munkát, polcrendezést vállalnak az egyik szombathelyi bevásárlóközpontban, ahol nagyon elégedettek velük. Mentorok segítik a munkavállalókat. Nincs teljesítménykényszer, mindenki a maga tempójában és készségeinek megfelelően végzi a feladatot.

Az egyik helyiségben szól a rádió, itt azok csomagolnak, akik szeretik, ha szól a zene vagy a hírek. Beátától azt is megtudjuk, rá kell jönni, ki kivel tud együtt dolgozni, de van olyan is, aki egyedül, például Árpi.

Esőemberke alapítvány autizmus
Árpi egyedül tud dolgozni
Mészáros D. Zsolt

Eszternek is így jobb, akit minden zaj zavar, ezért fülhallgatóval éli mindennapjait. Nagy fejlődés, hogy már nem az édesapja hozza reggelente a munkába, hanem busszal közlekedik. Akkor is rajta van a fülhallgató. Eszter képes kártyák segítségével tanulta meg a buszos közlekedést, de a munkafolyamatot is így sajátítják el a foglalkoztatóban, sőt a mindennapi életükben is ezek segítségével boldogulnak.

A következő szobába lépve Kancsit is megismerjük, aki szintén autista. Ha számítógépes probléma akad, akkor mindig hozzá fordulnak. Segít az irodai munkában, szerkeszti a honlapot, kerti adminisztratív naplót vezeti. Azt mondja, szeret itt dolgozni, mert lehet barátságokat kötni, ami neki fontos egy munkahelyen, és jó, hogy családias a hangulat, szereti a csapatmunkát. Ő egyébként a lakóotthon egyik lakója is.

Esőemberke alapítvány autizmus
Kancsi, akin nem fog ki az informatika
Mészáros D. Zsolt

Péntek van, takarítási nap, mindenki kiveszi a részét belőle, hagyjuk is, hogy kibontakozhassanak, megyünk tovább a már emlegetett szomszédos lakóotthonba, ahol Godáné Kazári Eszter vezet körbe minket. Az otthon falait a lakók alkotásai díszítik. Nemcsak autizmussal, Down-szindrómával élőket is gondoznak.

Esőemberke alapítvány autizmus
Az otthont a lakók alkotásai díszítik
Mészáros D. Zsolt

A közösségi helyiségben éppen a napi menetrendet beszélik meg, az egyik legfontosabb kérdés: mi lesz az ebéd? A mai menü babgulyás és zsemlerakott.

Esőemberke alapítvány autizmus
Mindig tudják, mi vár rájuk aznap
Mészáros D. Zsolt

Itt is mindenhol segítik a lakókat a kártyák: az időjárással, napi feladatokkal kapcsolatban. A kézmosás, a mosás menetét is látják a felragasztott matricákon. Ha elakad valaki a folyamatban, csak rájuk pillant.

Esőemberke alapítvány autizmus
A kézmosás menete
Mészáros D. Zsolt

Egyéni fejlesztőszobát alakítottak ki, rendszeresek a rajzfoglalkozások, a közösségi programok, és többen dolgoznak is: hárman a Főkefében, öten a foglalkoztatóban, ketten az otthon falai között. Egyik oldalon a fiú-, másik oldalon a lányszobákat találjuk. A legidősebb lakó 62 éves, míg a legfiatalabb a harmincas évei elején jár. Hosszú a várólista.

12 ilyen lakóotthon működik az országban, még többre lenne szükség, hiszen az autizmussal élők közül sokan 24 órás felügyeletre szorulnak, nem beszélve arról, hogy közülük sokan küzdenek alvászavarokkal, ami sokszor az egész családra kihat.

Esőemberke alapítvány autizmus
A segítők mindig igyekeznek megnevettetni a lakókat
Mészáros D. Zsolt

Hihetetlen elszántság

A szakmai munkát Eszterék végzik, tízen dolgoznak itt, a menedzselés oroszlánrésze volt Ibolyáé, aki a lakókkal is sokszor találkozott. Ezért őszintén elmondták nekik, mi történt, miért nem látják többé Ibolyát. Minden változás érzékenyen érinti az autizmussal élőket, így természetesen az ő halála is.

Eszteréknek is nehéz nélküle, a vezető azt mondja, rengeteget tanult az alapítvány elnökétől abban a nyolc évben, amíg együtt dolgozhattak, leginkább az elszántsága nyűgözte le.

Bár személyesen nem ismertem Ibolyát, de ez az elszántság a róla készült fotókat nézve nekem is feltűnt. Amikor ezt felvetem Istvánnak, a férjének, azt mondja, feleségének megismerkedésükkor is voltak céljai, tartása, akaratereje, de az biztos, hogy a rengeteg zsákutca, elutasítás megkeményítette, még elszántabbá tette.

Folyamatosan kereste a támogatókat, de ha valaki odamegy valahová és segítséget kér, az mindig többletmunkát jelent annak, akit megkerestek. Ezért legegyszerűbb hárítani. Ibolyára igaz volt, hogy ha kitessékelték az ajtón, visszament az ablakon azért, hogy meggyőzze az embereket. Elszántságának köszönhetően egyre többen álltak az autizmus ügye mellé Szombathelyen.

A közbeszédben mára meghonosodott az autizmus fogalma. Ibolya és a hozzá hasonló emberek nélkül még mindig gyerekcipőben járna az érzékenyítés. Nem egyszer még éjfélkor is a táblázatok fölött görnyedt. Az alapítvány mellett dolgozott és a családjáról is gondoskodott. 35 évet, szinte az egész életét adta az autizmus ügyének és az alapítványnak, amit a kollégák visznek tovább.

A következő terv, hogy napelemeket telepítsenek a lakóotthonra, hogy a rezsit csökkenteni tudják, ami azért is különösen fontos, mivel rájuk nem a rezsicsökkentett árak vonatkoznak. Óriási összegeket kell fizetniük havonta. Istvántól megtudjuk, szerencsére vannak segítők, támogatók, nemcsak anyagilag, hanem morálisan is.

Sokan tisztelték Nádorné Vörös Ibolyát, aki határozott egyéniség volt, meggyőződéséért szilárdan, rendíthetetlenül harcolt. Nem ismert lehetetlent, ezért is tartozik azok közé, akiknek köszönhetően ma már nem tabu az autizmus, a szülőknek pedig van hova fordulni tanácsért, segítségért, megértésért.

Az Esőemberke Alapítványt létrehozó magánszemélyek gyűlése a napokban úgy döntött, hogy az alapítvány kuratóriumi elnöki tisztét és teendőit Ibolyától, István a férj vegye át. Úgy látszik az életben tényleg nem csak az anyagi dolgok öröklődnek.

Aki szeretné támogatni az Esőemberke Alapítvány munkáját itt megteheti.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet