2013 szeptemberétől az 1. és 5. évfolyamon kötelező az állami általános iskolákban a hit- vagy az erkölcstan oktatása. Az érintett szülőknek arról is nyilatkozni kellett, milyen vallás szerinti hitoktatásra kívánják járatni gyermekeiket, amennyiben nem a kötelező erkölcstanoktatást választják. Utánakérdeztünk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szombathelyi tankerületében, (ahol 22 általános iskola és négy általános iskolai tagintézmény működik,) mit preferáltak itt a szülők.
Az első osztályba lépő 940 családnál a hittan győzött, 578 gyereknél ezt választották, és mindössze 362-en gondolták úgy, hogy jobb lesz a gyereküknek, ha a tanító néni erkölcstanra okítja őket. Felekezeti megoszlás szerint toronymagasan a katolikus vallás győzött, a kisiskolások 95 százaléka fog katolikus hittanra járni. Négy százalékban a református vagy evangélikus vallástanítást választották, a maradék egy százalék a Hit Gyülekezeté.
Az eljövendő ötödikeseknél az arány más, ha csak egy hajszájnyival is, de az erkölcstant választották többen: 454 gyerek tanul majd kötelezően etikát, 416 gyerek pedig hittanra megy. Közülük 93%-ban a katolikus egyház kötelékében tanulnak hitéletet, hat százalékban református vagy evangélikus vallást és erkölcsöt kapnak, és egy százalékban a Hit Gyülekezetének hitoktatói nevelik őket.
Megtudtuk azt is, hogy az elsősöknél az erkölcstant az osztálytanító fogja tartani, az etika tanítására jogosító képesítés megszerzéséhez (amelyhez korábban öt év egyetem kellett) pedig elég hatvan órás tanfolyam. Az iskola több erkölcstan tankönyv közül választhat.
A hittan esetében az iskolának a feltételeket, tantermet és fűtést, órarendbe illesztett tanórát kell biztosítania. A tanárt az egyház nevezi ki, ő fizeti a pedagógus díját. (Feltéve, ha legalább nyolc gyerek ugyanazt a vallást választotta).
Abba nem gabalyodnék bele, hogy mennyire etikus dolog – a konkrét tankönyvek és tudásanyag ismerete nélkül, csupán politikai ködökre támaszkodva - a hittant és az etikát egymással szembe állítani, egymással megversenyeztetni. Vajon normális dolog ilyen választás elé állítani a szülőket?
Honnan tudhatja a család, mit takar az a szó, hogy „etika”, bocsánat kőkonzervatív magyar fordításban „erkölcstan”? Vagy alapból mindenki tudja, hogy az „erkölcstan” egy roppant izgalmas, pszichológiát és filozófiai antropológiát, vallástörténetet valamint szociológiát ötvöző korszerű „embertan”-tárgy? Hogy a gyerekeket elvileg önismeretre, kommunikációra, gondolkodásra tanítja? Hogy minimál szinten erkölcsfilozófiára, vallástörténetre és kulturális ismeretekre okít? És, hogy ez nem azonos az illemtannal? És vajon mennyire lesz fogalma minderről annak a tanítónak, aki hatvan órában, muszájból kijár egy ilyen tanfolyamot?
És vajon az egyházak, iskolai keretben, hittan címén mit tanítanak majd erkölcstanból? Vagy aki hittant tanul, az lemarad az etikáról? Merthogy gyanítom, aki etikát tanul, az attól még hittanra is járhat. Vagy nem?
Bennem maradtak kérdőjelek. Önökben?
(Hogy mire tanít majd a szeptembertől induló iskolai erkölcstan? Érdemes elolvasni Kamarás Istvánnal, az iskolai etikaoktatás hazai feltalálójával készített indexszes interjút.)
