1990-ben, amikor elindult a szentgotthárdi Hopplá fesztivál, nyoma sem volt még a Szigetnek, a VOLT-nak, a Balaton Sound-nak, és a kisebb fesztiválok nagy részének sem. Már az is nagy szó, hogy ennyi ideig életben lehet tartani egy helyi kezdeményezést, ahol nem forognak százmilliók, milliárdok, nincsenek befektetők, nagy szponzorok. Legutóbb két éve 
Két meghívott zenekar sem lépett fel a Hopplá fesztiválon, de így is éjjel háromig tartott 2015. July 12. 21:03 , előtte 2012-ben írtunk 
Esőverte Hopplá fesztivál, tomboló libidóval 2012. July 15. 13:50 a fesztiválról, de higgyék el, közben is működött.
Van viszont egy lelkes kis csapat, amelyik összetételében változott ugyan a közel 30 év alatt, de az egymás kezébe adott stafétabot maradt a régi. Ha július van, akkor Hopplá, és az AlteRába hét évvel ezelőtti indulása óta hagyomány, hogy Szentgotthárdon az Alterába előtti hétvégén lehet bemelegíteni.
Melegből most sem volt hiány, pedig a Várkert fái szűrik a napsugarakat, de a fülledt, felhős kánikulával nem tudtak mint kezdeni. Még az a pár perces kis zápor sem hűtött le semmit, amelyik az első koncert alatt támadt, a színpadon, bizony, 40 fok körül volt a hőmérséklet.
Szóval, ott tartottunk hogy a Hopplá fesztivál maradt kicsi, családias, egynapos, alkalmanként öt-hat fellépővel. Sajnos, itt is tapasztalható, hogy a közönség inkább az esti órákban érkezik, pedig kilenckor is ugyanannyit kell fizetni a jegyért, mint hatkor.
Mert az idei fesztivál hatkor kezdődött, rögtön egy X-faktoros csapattal, a tapolcai Rock'Ingerrel, akik magyar zenekarok dalait dolgozzák fel és át. Őket követte a helyinek számító Save Ass, bő 15 éve állandó fellépői a fesztiválnak, itt a basszusgitárt kollégánk kezeli, szóval el vagyunk fogulva.
A főműsoridő a Deák Bill Blues Bandé volt. Hiába az elmúlt 40 év, amióta Bill a színpadon van, csak egy dolog változott, ma már az idő nagy részét egy széken ülve tölti a színpadon. Ő az egyik azon kevesek közül, akik a blues magyarországi meghonosításán dolgoztak, ami kicsit talán sikerült is, de csak egy szűk réteg örömére.
Most viszont hatalmas hangulatot sikerült összehozniuk, köszönhető képzett, fiatal zenészeinek is, akik látványos könnyedséggel örömzenéltek Bill énekére. Sokáig hallgassuk még Billt, aki jövőre 70 éves lesz.
Megint egy helyi formáció, az AC/DC dalokat játszó AC/DP következett (sosem fogom megérteni, hogy valakik miért a mindig másodrangú tribute-zenekar létet választják, amikor egyébként jól zenélnek hangszeren, és akár saját dalokat is írhatnának - a szerk.), akik megtartották a hangulat hőfokát, végül az estét a Blöró vezette Blues Company zárta. Ami inkább paródia, de fesztiválzárásnak éppen jó volt.
