Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szombathelyről Moszkván át Münchenig és vissza – egy vasi olimpikon története

Horváth Zoltán, szombathelyi olimpikon 30 év után ismét Magyarországon edz. Mesél az olimpiáról, németországi tapasztalatairól és Makkos Vilmos tragikus balesetéről is.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Mindig izgalmas egy olimpikonnal találkozni, de mivel jómagam is lovagoltam hét évig, Horváth Zoltánnal beszélgetni még különlegesebb élmény volt.

Horváth Zoltán 1963-ban, kilenc évesen a szombathelyi lovasiskolában ült először nyeregbe, 1980-ban pedig már a moszkvai olimpián lovagolt. Csapatával military szakágban a negyedik helyezést érték el.

Horváth Zoltán 1980 olimpia
Horváth Zoltán az 1980-as moszkvai olimpián
Horváth Zoltán archív fotói

Az olimpikon és háromszoros magyar bajnok 1984-től 90-ig a szombathelyi lovasiskola vezetője, 85-től pedig a military válogatott keret edzője volt. 91-ben feleségével elköltözött Németországba, s közel harminc évig a Bajor Lovasszövetség megbecsült edzője volt.

Most, 2020-ban hazatért Magyarországra, hogy a német lovassportból merített tengernyi tapasztalatát ismét itthon kamatoztassa.

Hogy került a nyeregbe?

Nagyapám igazi sorkikápolnai parasztember volt, azt hiszem, a ló szeretetét is tőle örököltem. Édesanyám gyakran mesélte, hogy ha egy lovaskocsi haladt el az utcánkban, addig kellett a kapuban állnunk, amíg el nem tűnt a sarkon.

Aztán kilenc voltam, mikor apámat áthelyezték Szombathelyre. Ahogy elújságolta, hogy költözünk, mondtam is neki, hogy menjenek csak nyugodtan, én jól megleszek itt Sárváron. Végül is aztán azzal sikerült meggyőzni, hogy Szombathelyen van lovasiskola.

Anyám tanítóként Makkos Vilmos fiát is tanította, így egyenesen hozzá mentünk beiratkozni. A kisnövésem miatt csak másodjára vettek fel, de aztán egészen 91-ig a szombathelyi lovasiskolában lovagoltam és edzősködtem is.

Mikor kezdett versenyezni?

Viszonylag gyorsan elkezdtem, 65-től már rendszeresen. Vili bácsi sok versenyzési lehetőséget biztosított a mozgékony gyerekeknek. Először Csehszlovákiában vettem részt nemzetközi versenyen, ami már csak azért is emlékezetes, mert épp akkor tört ki a forradalom, nekünk pedig az utolsó pillanatban sikerült átkelni a határon.

És hogyan lett a sárvári kisfiúból olimpikon?

A moszkvai olimpiát ugye 1980-ban a nyugati országok bojkottálták, kevés versenyző vett volna részt rajta. A magyar sportvezetés ezért minden sportszövetségnek kiadta, hogy annyi sportolót indítson az olimpián, amennyit csak tud. A Magyar Lovassport Szövetség is két csapatot indított abban az évben.

Horváth Zoltán a vasi olimpikonok falánál
Horváth Zoltán a vasi olimpikonok falánál
Horváth Zoltán archív fotói

Ha a kijutásom történetéről mesélek, azt hiszem muszáj megemlékeznem egy 78-ban történt szörnyű tragédiáról. Az edzőm, Makkos Vilmos fiának nagy esélyei voltak, hogy 80-ban a military csapattal kijusson Moszkvába, de két évvel az olimpia előtt egy versenyen felbukott a lovával és belehalt. Makkosék, meg a lovak... 2018. March 03. 17:33

Igaz, hogy akkor még nem állt össze az olimpiai csapat, de Vili (Makkos Vilmos fia) iszonyú tehetséges volt. A díjlovas keretben benne voltam, de lehet, hogy ha nem történik mindez, a military csapatba nem kerülök be.

A tragédia egyébként teljesen összetörte Vili bácsit. 56-ban ő is készült az olimpiára, Elhunyt Makkos Vilmos 2012. March 17. 10:49 de a forradalom miatt nem engedték ki. Nagy álma volt, hogy a fia ott lehessen Moszkvában, de az élet ezt is elvette tőle. Azt hiszem, egyedül azért nem roppant össze, mert volt egy másik tanítványa, én, aki szintén esélyes volt a kijutásra és ebbe tudott kapaszkodni. 78 után úgy edzett, mintha a saját fia lennék.

Önt hogy érintette a tragédia?

Padlón voltam. Kisgyerek korom óta ismertem Vilit, mindig együtt lovagoltunk, jó barátok voltunk. 65 éves vagyok, de még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni a balesetét. Szörnyű, hogy abba halt bele, ami az élete volt.

A feleségem tudja, sokszor átélte, hogy néha beakad a lemez, és akkor csak azon jár az eszem, hogy mi lett volna, ha ez vagy az másként történik, és hogy bármelyikünk lehetett volna az ő helyében. De megtörtént, ezzel már így kell tudni együtt élni.

Miért költözött ki 91-ben Németországba?

Jöttek a változások, 91-től a szombathelyi lovasiskoláért is bérleti díjat kellett fizetni, nem is keveset. Nem volt már ugyanaz a hely, engem pedig amúgy is nagyon érdekelt a német lovassport. Úgy döntöttem, hogy a példaképeimtől szeretnék tanulni és szerencsét próbálok.

Horváth Zoltán 1983 OB
Horváth Zoltán az 1983-as Országos Bajnokságon
Horváth Zoltán archív fotói

A feleségem hozta meg az igazi áldozatot, amikor kijött velem, mivel ő nem lovas. De velem jött, és így alakult, hogy ideiglenesen Németországba költöztünk 30 évre.

És hogy sikerült ez a kis „kiruccanás”?

Az első három évben a Blum családhoz mentem dolgozni, ott három évet voltam. Aztán felvettek a Steinsee-i Lovasklubba, ott pedig egészen mostanáig, 23 évig dolgoztam edzőként.

Két kitüntetést is kaptam a bajor lovasszövetségtől, mivel a lovassport világában nagyon ritka az, hogy egy edző 23 évig ugyanott dolgozik. Három-négy év az átlag. A második kitüntetésben, amit most kaptam hazajövetelem előtt, az a legszebb, hogy a lovasszövetség elnöke adta át, aki az a Jürgen Blum, akinél elkezdtem németországi pályafutásomat.

Horváth Zoltán kitüntetése
Horváth Zoltánt másodszor 2020-ban tüntette ki a Bajor Lovaszövetség
Horváth Zoltán archív fotói

Nehéz volt beilleszkedni egy idegen ország lovas társadalmába?

A lovasklubok világa elég zárt világ, új tagként nagyon nehéz kivívni a tiszteletet és a szimpátiát, de nekem nem volt soha komolyabb gondom a beilleszkedéssel. Kisebb nézeteltérések persze voltak, de összességében végig befogadó volt a közeg. Sokszor úgy éreztem, hogy épp a magyaros temperamentumom az, ami a németeknek szimpatikus volt.

Amikor búcsúztattak, a tanítványaim azt mondták, hogy azért szerettek annyira, mert, ha adódott valami gond, az edzés végével nem fejeztem be a munkát, hanem addig törtem a fejem a megoldáson, amíg ki nem találtam valamit.

Mikor döntötte el, hogy haza költözik Magyarországra?

Mikor elértem a nyugdíjkorhatárt. Nagyon sokat kellett dolgozni, volt olyan, hogy reggel 6-tól este 10-ig talpon voltam. Én mondjuk nem éreztem megterhelőnek, mert szerettem, amit csináltam, de a feleségemet azért megviselte. Érdekes, hogy még csak pár hónapja vagyok itthon, de már most nem értem, hogy bírtam azt a hajtást.

Persze ló nélkül nem tudok élni, és a bajor szövetség elnöke is azzal búcsúzott, hogy ha hazajövök Magyarországra, kamatoztassam az ott szerzett tudásomat, úgyhogy most is dolgozom.

Hol dolgozik?

Kiskunhalason, Tuska Pál háromszoros magyar bajnok fiát, Tuska Pétert edzem.

Az apjával már a 80-as években is együtt versenyeztünk, azóta is jó a kapcsolatunk. A fiának pár éve szakmai gondja volt az egyik lovával, és megkért, hogy nézzek rá. Rá is néztem, neki pedig tetszett, amit elértem nála. Nem sokkal később meg is kért, hogy eddzek vele, ez a tavalyi Európa Bajnokság előtt volt.

Horváth Zoltán 1987 EB
Hováth Zoltán az 1987-es Európa Bajnokságon
Horváth Zoltán archív fotói

Szép eredményeket ért el a fiú a középmezőnyben, az apjának is tetszett, amit együtt elértünk. Mikor aztán pár hónapja nyugdíjba vonultam, akkor Péter is úgy gondolta, meg én is úgy gondoltam, hogy ebből a közös munkából legyen valami.

Most az apjával ketten eddzük. Voltak, akik szerint nincs értelme, hogy egy lovasnak két edzője legyen, de a mi hármasunk nagyon jól kooperál. Péter apja már nagyon régóta dolgozik a fiával, ő ismeri igazán az erősségeit és gyengéit, én pedig hozzá tudom tenni mindehhez azt, amit Németországban tanultam.

Péter egyébként nagyon tehetséges, a távlati célok közt szerepel két év múlva a világbajnokság, illetve a 24-es olimpia.

Mit szeret leginkább a lovaglásban?

A lovaglás kicsit olyan, mint egy házasság. Ha csak parancsolnék a lónak, semmit nem érnék el vele. Össze kell hangolódni azzal az élőlénnyel, meg kell érteni. Ha valamin változtatni akarok, előbb a saját hozzáállásomon kell változtatnom. Ha egy lónak egyszer elveszíted a bizalmát, lehet, hogy soha nem nyered vissza, de ha következetes vagy és megtalálod vele a közös hangot, a versenyen meghálálja. Szerintem ez ennek a sportnak az igazi szépsége.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Kapcsolódó cikkeink

Elhunyt Makkos Vilmos

Az ismert sportember és lovasedző, a szombathelyi lovasiskola megalapítója 89 éves volt.

Makkosék, meg a lovak...

Ifj. Makkos Vilmos, Vilike már négy évtizede, hogy elment, ahogy Vili bácsi is hatodik éve hiányzik, nagyon!

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Sport

Hirdetés
Hirdetés
Tovább az oldalra