Drogos anya, zsugori apa, alkoholista fiúk és egy hosszú út az éjszakába

„Hosszú út az éjszakába” - mindig is tetszett ez az Agatha Christie-s cím, bár a dráma eddig kimaradt az életemből, és csak annyit tudtam róla, hogy a Tyrone-család egy végtelennek tűnő napjának krónikája. Ezt a XX. századi polgári drámát egyébként Jordán Tamás a két emblematikus társulati tag, Kiss Mari és Trokán Péter kedvéért vette elő, és jutalomjátéknak szánta.

Idilli reggelben a család: Kiss Mari, Kenderes Csaba és Trokán Péter

Garai Antal Atom

De Eugene O'Neill nem kegyelmez sem a színészeknek sem a nézőknek, önéletrajzi ihletésű darabjában lassú kivéreztetés zajlik, végső katarzis helyett egy szürreális delírium tremenssel. Mennyivel tisztább ügy mondjuk egy Shakespeare-i királydráma, pár késdöfés a végén, és jöhet egy tisztább új világ! Itt meg mi a vég? Három lefejezett kakas és egy tyúk céltalanul téblábol a ködben.

Hosszú út az éjszakába

Garai Antal Atom

A darab egy családterápia, egy reménytelen magyarázatkeresés arra, ki mit hol rontott el. Az alapot az élet adta, nem véletlen hogy O'Neill nem engedte sem kiadatni, sem bemutatni ezt a drámát, túlságosan közeli és fájdalmas lehetett ez neki. (Édesapja, ahogy a darabban James Tyrone, szegény sorsú ír családból származó színész volt. Édesanyja a morfium rabjává vált: soha nem heverte ki azt a megrázkódtatást, amelyet második fia halála okozott. Innentől kezdve azon se csodálkozzunk, hogy a darab legkisebb fiúja épp írónak készül, és azon se, hogy O’Neil fiatal korában világcsavargó volt, aki fél évre tüdőbajával szanatóriumba is került. Ott kezdett el drámákat olvasni.)

Hosszú út az éjszakába

Garai Antal Atom

A színdarab egy verőfényes reggelen indul, amikor Tyrone családban még mindenki tiszta és reményekkel teli, egymásba bízva-kapaszkodva hiszik azt, hogy most az egyszer sikerülhet. Ha az anya kigyógyult a drogfüggőségéből, akkor apa és a fiai sem részegednek le többé, a nagyobb fiú sem lesz léhűtő ingyenélő, a kicsi pedig nem tüdővészes, csak nyári náthát kapott. Csak a díszlet, a lepattant tengerparti vidéki ház nem akar kiszínesedni, marad makacs szürke.

Hosszú út az éjszakába

Garai Antal Atom

Ahogy aztán a nagy fogadalmakkal lenni szokott, reggel még bizakodunk, aztán első-második kísértés után délutánra visszaesünk. Estére pedig jöhet az önmarcangolás, a régi lemez: hol rontottuk el? Kezdődik minden elölről, csak egy lépéssel mindig hátrébb indulunk.

Hosszú út az éjszakába

Garai Antal Atom

Mintha egy pszichodráma-csoport tréningje zajlana előttünk, a drámaíró sorjában a család tagjainak bőrébe bújik, párbeszédről párbeszédre haladunk beljebb, próbáljuk felfejteni a régi szálakat. Szereplőink kényszeresen kibeszélnek és elemeznek, de közben igazából mindenki csak magára figyel, önsajnálatba menekül, de magukon éppúgy képtelenek segíteni, mint egymáson.

Nincs végső nagy felismerés, csak ennyi: ahány szereplő, annyiféle párhuzamos történet létezik. Mindenki felmenthető és egyben megbocsáthatatlanul bűnös a másik és saját életének elfecsérlésért. A család oltárán mindenki egyszerre gyilkos és áldozat. (Talán egyedüli kivétel az író alteregója, a tüdővészes legkisebb fiú, ő sem hibátlan, de benne még ott a remény. )

Nehéz, fájdalmas és hosszú játék ez

Nem lett mégsem igazán szívügyem, annak ellenére sem, hogy órákig tudnék mesélni róla. Pedig ügyes húzás például, hogy a díszlet színről színre majdnem ugyanaz, de mégsem, ahogy haladunk az időben, mindig kicsit másmilyen, más és más szemszögből láthatjuk ugyanazt a teraszt. Ugyanígy építkezik a darab is, párbeszédről párbeszédre haladunk, mintha mindig ugyanazokat a köröket rónánk, csak mindig más szemszögből, más megvilágításba kerül elénk az egész.

Hosszú út az éjszakába

Garai Antal Atom

Telitalálat a zene, és ezt külön sorban jegyzem meg.

Tudom, dicsérni kell Kiss Marit és Trokán Pétert (és harmadik nagy kedvencünket, Orosz Robit) is, mert nem kérdés: jó színészek, nélkülük nincs WSSZ, vagy legalábbis sokkal szürkébb lenne. A fiatal és tehetséges Kenderes Csaba is kulcsszerepet játszik, ő a család áldozati báránya, a megértő és konfliktusokat elsimító legkisebb fiú.

Tényleg túl hosszú ez a ködös út

És mintha a színészeket is megviselte volna ez a csütörtöki havazás, voltak jelenetek, amiket laposnak, fáradtnak éreztem, a szövegben is hallhattunk egy-két elakadást. Igaz, ez még csak a főpróba volt… a finomhangolás premierre biztosan elkészül.
Más kérdés, így a legvégén, úgy általában is, hogy miként lehet kapcsolódni ehhez a sok évtizeddel ezelőtt írt, nagyon is önéletrajzi ihletésű drámához. Mitől lehet ez itt és most érdekes?! A rendező ebben nem igazán nyújt segítséget, nem érzem mainak, aktuálisnak, holott igenis lenne miről hozzánk szólni: a darabban ott a bevándorlás, a drog, az alkoholizmus problémaköre, a vallásosság kérdése, és számtalan nevelési konfliktus rajzolódik ki.

Hosszú út az éjszakába

Garai Antal Atom

Összességében: nekem túl hosszú ez a ködös út, akadnak részek, amik alatt majd leragad a szemem, néha pedig beleborzongok, mert annyira jó. De nem érzem a magaménak.

Persze lehet, a

Hosszú út az éjszakába