Marc Augé világhírű antropológus 2012-ben fűszerezte meg a tudományágat a nem-hely fogalmával. A Nem-helyek című könyvében azt tanulmányozza, milyen hatással van a globalizáció és a felgyorsult életvitel élettereinkre.
Nem-helynek nevezi azokat a belső és külső tereket, amelyek a világ bármely pontján nagyjából úgyanúgy néznek ki.
„Ha például bekötött szemmel elrabolnának, majd a világ bármelyik pontján kitennének egy repülőtér közepén és levennék a kötést a szemedről, jó eséllyel fogalmad se lenne, melyik országban, sőt, melyik kontinensen vagy.”
A repülőtereken kívül tökéletes példák még a bevásárlóközpontok, irodaházak, moziláncok, gyorséttermek, de ma már akár egy modern lakás is lehet nem-hely; úgyis minden bútor és dísztárgy az Ikeából van.
És honnan jutott mindez eszembe?
Mert a várost járva feltűnt, hogy minden lakótelep szívében található egy mini centrum, és ezek a nem-helyekhez hasonlóan egy kaptafára készültek.
Szombathelyen még csak-csak megismerem, hogy a Derkovits, a Kisz, vagy a Joskar-Ola lakótelepen vagyok, ha egy ilyen szolgáltató ház előtt állok, de Ukrajnában, Szerbiában, vagy Fehéroroszországban már valószínűleg az országot sem tudnám belőni.
Ezek a szolgáltatóházak annak idején azért épültek meg, hogy a lakótelepeken össze zsúfolt lakóközösség mindennapjait kényelmesebbé tegyék. A multik, a bevásárló központok és belvárosi üzletsorok előtt a lakók ide jöhettek elintézni ügyes-bajos dolgaikat.
A kisebb vásárlásokon és a postai ügyintézésen kívül a közösségi élet színterei is ezek a házak voltak. Mindegyikben volt legalább egy italkimérő és egy kisebb vendéglő, így tulajdonképpen egész napokat el lehetett tölteni itt – akárcsak ma egy plázában.
A szolgáltatóházak kisebb látogatottsággal ugyan, de mind a mai napig ugyanazt a szerepet töltik be. Akár, ha magamra gondolok, aki nagyon közel lakom az egyik ilyenhez, sokszor azon kapom magam, hogy szombat reggel tíz perc alatt megjártam mindent, és végig egy épületben jártam.
Szóval akkor mit is találunk ezeken a helyeken?
Szinte kötelező jelleggel mindig van egy vegyesbolt, egy dohánybolt, egy fodrászat, egy-két kocsma és egy vendéglő, vagy büfé. Megépülésükkor ugyan még nem volt jellemző, de később szintén állandó elemként csatlakoztak a tetováló szalonok is.
Van, ahol ez a sor kiegészül egy postával, mint például a Károly Róbert utcai szolgáltatóház esetében, máshol cipészet színesíti a repertoárt, mint a Vácin. Szombathelyen az sem ritka, hogy közvetlenül ezek mellé a házak mellé költözött egy Coop is.
Olyanok ezek a szolgáltatóházak a lakótelepnek, mint egy szív. Ezért, vagy azért, de minden környéken lakó megfordul itt, éjjel-nappal zajlik az élet és ezek nélkül kicsit mindenki kevésbé érezné otthon magát.
A teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
