Tévelygések a képzőművészetben - jelöli a kiállítás címe a konkrétumok nélküli viszonyt az alkotással. Azonban ezeknek semmi közök a tévelygéshez, eltévelyedéshez, nagyon is helyén vannak - mondja Rónaszéki Linda a kiállítás képeiről.
Attól, hogy valami gyors, friss és nem teljesen kitöltött, attól még nevezhető késznek, csupán magán hordozza az alkotó igazi kézjegyét: önmagát. Az alkotások egytől egyig önazonosak, "Petrásak".
Petra egy széltől szárnyra kapó alkotását ölelgeti - így ül a Víztorony teraszán, hallgatva mindenkit, aki most róla beszél.
Petrát egy fényképen láttam először - mondja Nemény András polgármester - amin egy piszoárnak támaszkodik épp. De egy másik emlékezetes pillanat is van: amikor Petra a Városházáról lábát lógatva hallgatott egy koncertet - és igen, ez Petra. Egy másik perspektíva, amire szüksége van ennek a városnak. Egy plusz szín, amit bárki megirigyelhet tőlünk.
A Víztoronyhoz szervezett mini-fesztivál is pont ilyen színes, Petrát ismerősei, barátai veszik körül: Kiss Gábor és Kovács Viki egy igazán ideillő dallal arról, hogy mennyire máshogy látjuk mind-mind a dolgokat. Ki Vikisen, ki Gabeszosan, ki Petrásan. Énekelt Háklár Dóri, valamint Czutor Zoltán is.
A képek mellé Kőszegi Arbeiter Anita írt horrornovellákat, ezeket Antal D. Csaba olvasta fel, egy kis játékkal megfűszerezve a megnyitót. Mert ugye kérdés: melyik novella, melyik képhez illik vajon?
Igazából Petráról alapból sok embernek az jut eszébe, hogy egy igazi szélvész-kisasszony. De ha jobban megismerik, kiderül: elképesztő érzékenységgel figyel a világ dolgaira, a benne élő emberekre, az emberek problémáira és onnantól a problémák elsimítása a cél.
Szóval tényleg jó lenne minden városnak egy Petra. Örülhetünk, hogy nekünk már van egy.
