Van nekem egy nagyon jó barátom, aki egy unalmas augusztusi vasárnapon is képes annyi összeesküvés-elméletet legyártani, amiből Hollywood hosszú évekig elélne. Az egyik ilyen agymenése volt, hogy a FIFA filmet úgyis az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) elnöke, Michel Platini rendelte meg, hogy lejárassa a FIFÁ-t (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) és annak elnökét, Sepp Blattert. Ettől majd jó lesz neki, és átveheti a helyét.
Akkor én ezt az elméletet a helyén kezeltem, elengedtem a fülem mellett. De most, hogy megnéztem a filmet, A közös szenvedélyt, azt gondolom, ez lenne az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy olyan lett, amilyen. Kínzóan ROSSZ! Mert ez a film messze a legélvezhetetlenebb az összes közül, amit én az utóbbi években láttam. És higgyék el, voltak köztük kiemelkedően nézhetetlenek is.
Hiánypótló
Egy ilyen film, ami bemutatja a világ legnagyobb sportszervezetét a megalakulásától mostanáig, tényleg hiányzott már. Ezért is reménykedtem, amikor elkezdték adni a bemutatóját a tévében. Sam Neil, Tim Roth és Gérard Depardieu neve nagyon jól cseng, a képek is rendben vannak, no, jó lesz ez! Mondjuk az IMDb-n kapott 3/10-es osztályzat alapján gyanakodhattam volna. De most már mindegy.
Ráadásul mostanában, mikor egyre nagyobb a harc a sportokat támogató cégek pénzéért, most mikor az amerikai profi sportok olyan agresszívan nyomulnak előre Európában és Ázsiában, mint még soha, tényleg szüksége lett volna a világ legnépszerűbb, ám az utóbbi időben semmit sem fejlődő sportjának egy jó propaganda filmre. De erről majd később.
Ehelyett lett két óra zavarodott, értelmetlen katyvasz. Az egész mozi azzal kezdődik, hogy néhány fiatal összefog, hogy egységessé tegye a kilencszázas évek elején az akkor még gyerekcipőben járó focit. Elmennek hát a legrutinosabb szervezethez, az angolhoz, hogy csatlakozzon. Az angolok viszont annak rendje és módja szerint elzavarják a csapatot. De például azt már sosem tudjuk meg a filmből, hogy a FIFA fejlődésének melyik szakaszában lettek mégis tagjai, pedig ez rettenetesen hiányzik. És nem ez az egyetlen mérföldkő, amire nem térnek ki. De nem gond, látunk helyette szilvesztert LASSÍTVA egy kis svájci hegyi kunyhóból.
Anyagi gondok, sikkasztás
Értem én, hogy nem lehet minden fontosabb történését megmutatni egy filmben, de azért az még sincs rendjén, hogy az embernek az a benyomása a két óra alatt, hogy néha kimaradt egy-egy tekercs a sorból. A másik rettentően idegesítő dolog az időnként valahol egy grundon napjainkban focizgató fiúk és lányok. Oké, ez a világ sportja, összehozza az embereket, fiúk, lányok egyszerre játsszák, stb. stb. stb. Szájbarágós, értelmetlen és felesleges.
Jól mutatja a filmkészítők igényességét, hogy az egyik jelenetben a jól ismert kupában (amit mindig megkap az épp aktuális világbajnok) VISSZATÜKRÖZŐDIK AZ OPERATŐR! És ezek jórészt csak a film hibái, arról még nem esett szó, milyen képet fest ez az egész szeretett játékunkat irányítóiról.
Az, hogy a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb szervezete (több tagja van, mint az ENSZ-nek) folyamatosan anyagi gondokkal küzd, az egész léte a sikkasztások gazdáinak kiderítéséről és a csőd elkerüléséről szól, nem épp a legjobb propaganda.
Komoly cég ezek után meg sem fontolná, hogy támogasson egy olyan egységet, amely ilyen rosszul bánik a földgolyó legnépszerűbb, és legtöbb nézőt vonzó termékével. Mert ugyan ki bízná jó szívvel pénzét egy olyan emberre, aki az egész világ előtt bevallja, hogy egyáltalán nem ért hozzá, nem tud hasznot kovácsolni belőle, de amúgy is felesleges, mert egyébként is csak el akarja lopni.
Jól nem lehet kijönni belőle
Hogy ez csak egy film? Oké, de a FIFA akkor sem tud jól kijönni ebből a szituból. Ha csak egy ilyen szintű produktumot tudtak a saját működésükről előállíttatni, akkor azért járatja le magát, ha meg nem volt beleszólása (bár ez a támogatásként átutalt 16 millió font után kevéssé valószínű), akkor azért. Simán el tudom képzelni, hogy az NFL vagy az NBA főhadiszállásán a hasukat fogták a röhögéstől, amikor meglátták, hogy mire képes a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség.
Persze, sok mindent mondhatunk az amerikaiakra, de hogy a sportszervezésben náluk nincs profibb, az aligha vitatható. Filmkészítés dettó. Számtalan mozi született már a Észak-amerikai szervezetekről, arra gondosan ügyeltek, hogy egyik se járassa le őket. Sőt, ezek nagy többsége inkább azt a képet sugallta, hogy erős, profi szövetségről van szó.
Szóval azt valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy Platini keze tényleg benne volt-e a dologban, de hogy ebből a filmből ő profitálhatja a legtöbbet, az kétségtelen.
