Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az IMF vígan vállalja a bűnbak szerepét a megszorításokért

A Valutaalap nem akar választást nyerni, belemegy a politikai játékba. Interjú János Zsolt pénzügyi elemzővel, az AWD Magyarország Kft. vezérigazgatójával.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Mire lehet következtetni a kormány magatartásából? Meg akarják kötni az IMF-megállapodást, vagy nem? Egyáltalán, szüksége van-e Magyarországnak az IMF-re?

Erre a kérdésre elég komplex a válasz. Magyarországnak több oldalról is szüksége van az IMF-re. Segít a politikának is abban, hogy a társadalommal elfogadtassa a szükséges változásokat. Ehhez kell az IMF, az Európai Központi Bank, és kell a tőkepiac is. Akárhogyan forgatjuk, az elmúlt 30-40 évben az európai társadalmak olyan infrastruktúrákat építettek fel, amelyek nem finanszírozhatók, egyszerűen nem életképesek.

János Zsolt
János Zsolt: Nem életképes infrastruktúrák
Garai Antal Atom

Van egy kedvenc példám. Ha én önnek, mint állampolgárnak, éveken keresztül ingyen ebédet adok, hiányolni fogja, ha elmarad az ingyen ebéd. De nem az én pénzemből adtam, hanem kreatív pénzpiaci megoldásokkal teremtettem elő. Most ez a folyamat megszakadt. Ha én őszinte akarok lenni, azt mondom, eddig sem az én pénzemből fizettem, de most nem kapok erre pénzt, ezért mostantól nincsen ingyen ebéd.

De a politika nem így működik. Azt mondják, én továbbra is adnám az ingyen ebédet, de valakik, akik a háttérben vannak, kívülállók, nem engedik ezt nekem.

Magyarországon hatványozottan jelentkezik ez a probléma, mert nálunk a rendszerváltás után elmaradtak a strukturális átalakítások, és az elmúlt 22 évben lélegeztetőgépen tartották ezt a rendszert.

Érdekes, beszélgetés közben, mindenki ezt mondja, és értik is, hogy ez így van. De közben hozzászoktak ehhez a rendszerhez, és amíg lehet, addig próbálják életben tartani. Azért is fontos az IMF a kormánynak, mert segít, hogy az emberek elfogadják a változásokat. Hiszen a kormány politikailag életben akar maradni, és a választóknak azt kell jeleznie, hogy nem kívülről irányítják az országot, nem kívülről dirigálnak. Ezért ellenállást kell mutatnia az IMF felé.

Ha megnézzük, minden országban ez történik. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, Romániában. Mindenütt, ahol az IMF-hez fordultak. A társadalmi rendszernek nagy segítség lehet az IMF, mert olcsóbban ad pénzt, mint a nemzetközi piacok. De az IMF-nek vannak feltételei, amelyek 1950 óta ugyanazok.

Melyek ezek?

Három feltétele van. A nyugdíjkorhatár emelése, a közalkalmazottak számának csökkentése, és az állami költségvetés rendbetétele. És ez így van 50-60 éve. Nem kell Magyarországnak új feltételekről tárgyalnia, az IMF mindig ugyanarról beszél. A többi csak színpadi előadás, mellékjelenség.

A politikának és az IMF-nek kölcsönösen van szükségük egymásra. Az IMF örül, hogy egy erős, nagy többséggel megválasztott párt irányít, mert csak így lehet végigvinni a reformokat. A párt és a politikus pedig életben akar maradni, és taktikázik, időre játszik, hogy az emberek hozzászokjanak a változás gondolatához, de ne legyen az az érzésük, hogy kívülről irányítják őket.

A kormány valóban, mintha bűnbaknak állítaná be az IMF-et. A sárvári frakcióülésen olyan feltételekről beszéltek, amelyek nem léteznek, legutóbb meg egész oldalas hirdetésekben közölték, hogy nem engednek a követeléseknek.

A külvilág ezen csak mosolyog.

Az IMF is?

Igen. Mert tudják, hogy ez hozzátartozik a politikai játékhoz. Nézze meg Görögországot. Június 17. előtt – szerencsére – a görög és európai média olyan rémképet vázolt fel a görög választóknak, hogy úgy választottak, ahogyan választaniuk kellett. Ha nem így tettek volna, káoszba süllyed az ország. A választás előtt nagyon sokan azt mondták, nem kell ennyire megrémíteni a görögöket. Az én véleményem az, hogy nagyon kellett. Az embereknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy a katasztrófa elkerülését nem élik meg sikerként.

Szóval, az IMF-től való rettegés a politikai játék része.

Így van. De az emberekben ez bizonytalanságot okoz, mert egyik nap olvasnak valamit, a másik nap meg éppen az ellenkezőjét. Ez a játék éppen olyan, mint amikor az autópályán haladva a kormánykereket elfordítja egy kicsit jobbra, aztán balra. Állandóan ellen kell kormányozni, hogy ne hagyja el az autópályát, de soha nem fog egyenesen haladni. És minél aktívabban ellensúlyoz, annál stabilabban halad a kocsi.

János Zsolt
Garai Antal Atom

Az IMF nem is várja el azt, hogy a kormány kiálljon, és őszintén elmondja, ez a helyzet, erre van szükségünk?

Az IMF-nek az a fontos, hogy előbb-utóbb látható legyen, hogy elindulnak a reformok. Azt, hogy milyen gyorsan, a politikának kell eldöntenie, mert a politika ismeri az emberek mentalitását, tűrőképességét. A politika feladata, hogy megtalálja azt a szűk mezsgyét, amiben megvalósulnak a reformok, de nem égetik fel az országot a tüntetők. És ebben támogatja őt az IMF.

Nézzük meg pénzügyi szempontból, hogy valóban szüksége van-e az országnak az IMF-megállapodásra.

Egy átlagembernek nem világos, hogy mi az a biztonsági védőháló, a rendelkezésre álló hitelkeret, a nem felvett hitel, stb. Az átlagembernek vagy van hitele, vagy nincs, ilyen egyszerű. De egy ország költségvetése nem így működik. Minden ország hatalmas hiteleket finanszíroz át minden évben. A lejárt hiteleket nem törlesztik, hanem átfinanszírozzák egy másik hitellel.

És, hogy a következő hitelt milyen kamattal kapják meg, ez mindig azon múlik, hogy a tőkepiac mennyire bízik az adott országban. Ha nem bízik benne, a piac akkor is ad pénzt. De drágán, magas kamattal. Minél több biztonsági háló van a háttérben, annál olcsóbban kap hitelt az állam.

Más és más szituáció, ha az ember odamegy a bankokhoz és azt mondja, megélek nélkületek is, de adok lehetőséget, hogy keressetek rajtam. Vagy azt kell mondania, hogy adjatok pénzt, mert ha nem, csődbe megyek.

Ez utóbbi volt Görögország.

Pontosan. A számokból lehet látni, hogy Magyarországnak szüksége van az IMF-re, mert minél alacsonyabb a hitelkamat, annál életképesebb az ország, mert ezt a kamatot ki kell termelni. Vagy ha nem mi, akkor a következő generáció fogja megfizetni.

Eurómilliókról van szó havonta.

Igen. Ha megnézzük az Európai Uniót, nagyon sokat hallunk arról, hogy mekkora az államok eladósodottsági szintje a GDP arányában. De amit nem látunk nyilvánosan, az, hogy mekkorák az állam által vállalt garanciák.

A legtöbb európai állam bankokat államosított, vagy garanciákat vállalt a bankokért. Sajnos, ezen a téren Európa sokkal rosszabb helyzetben van, mint Amerika, vagy mint Japán. Az EU egészében pillanatnyilag a GDP 340 százalékát teszi ki az összes garancia, amit az államok a bankokkal együtt vállaltak.

Az egy főre jutó GDP alakulása 2007-ben
Az egy főre jutó GDP alakulása 2007-ben
Nyugat.hu

A magyarországi szint nem ilyen magas, de Európán belül vannak országok, ahol akár az éves GDP-jük 1000 százaléka benne van a bankgaranciákban. Magyarország kb. 140 százaléknál mozog, de ez is jóval az állam eladósodottsági szintje felett van. És ebből a szempontból persze, hogy kell az IMF védőhálója, mert ezeket a számokat ismeri a tőkepiac.

Plusz a bankokban még benne van a devizahitelek további kockázata, mert ez még nincs megoldva. Az, hogy befagyasztották az árfolyamot, egy darabig segít a privát háztartásoknak, és azt az érzést adja, hogy nem növekedik az adósságuk.

Da valójában növekszik a háttérben egy olyan része, amit ők nem látnak, csak majd később szembesülnek vele. Ez az országnak és a bankoknak továbbra is nagy kockázatot jelent, tovább nőnek a hitelkamatok, ezeket az állam nem tudja kitermelni, újabb hitelek kellenek, és forog tovább a spirál. Tehát kell az IMF-megállapodás.

Ezért jött létre egyébként a Valutaalap. Hogy legyen olyan egy tőkepiac melletti intézmény, ami segít, persze nem ingyen, de a piacnál kedvezőbb kondíciókkal.

A magyar kormány szinte hetente jelent be megszorító intézkedéseket, igaz, nem ennek nevezik. Sokan mondják, írják, hogy ezek a pillanat szülte ötletek, mert valamit lépni kell, de nincs mögötte stratégia.

Én pozitívabban látom azt, amit a kormány csinál. Ami az emberek szemében kapkodásnak tűnik, az nem más, mint amikor valaki lufikat enged fel. Bejelent valamit, aztán megvárja, hogy a tervezett döntésekre hogyan reagál a társadalom, a gazdaság, az ipar, a munkaerő-piac, stb. Tény, hogy minden európai országnak nagyon kreatívnak kell lennie, mert kellenek a bevételek, további forrásokat kell találniuk.

János Zsolt
Garai Antal Atom

Az átlagember azt várja, hogy végre döntsenek, és álljanak ki azzal a nyilvánosság elé. Csakhogy a kormányok egy hatalmas tőkepiaccal állnak szemben, ahol azonnal spekulációkba kezdenek, ha valaki kiszámíthatóan viselkedik. Az állam stabilitása nem érdeke, nem szempontja a tőkepiacnak. Ők a maximális eredményre törekednek a spekulációkból. És ez az, ami a mai világban politikailag sokkal nehezebb, mint akár 50 évvel ezelőtt.

Akkor még nem voltak dollártrilliók a piacon, nem keresték a spekulációs lehetőségeket. Ma már igen, és a kiszámíthatóságban benne vannak ezek a lehetőségek. Minél tisztábbak a viszonyok, annál nagyobb a tőkepiac nyeresége. Ezt láttuk 15 éven keresztül.

Az állampapírok csökkenő kamataival szemben álltak a nagyobb hozamok a befektetési piacokon, és így indult, hogy különböző idegen devizákban vettek fel az emberek hiteleket. De ezt nem a privát szektor fedezte fel, hanem a cégek, és a nagy tőkepiacok. Nekik volt lehetőségük arra, hogy Japánban nulla kamaton vegyenek fel hitelt, a pénzt pedig befektették Amerikában államkötvényekbe, nyolc százalékos kamatra. Ha ez kiszámítható, tuti üzlet. A magánembernek nincs erre lehetősége, és ha belemegy ebbe a játékba, akkor ráfizet.

A végén valakinek meg kell fizetnie.

Így van. És ma nem egyszerű a tőkepiaccal számolni, mert nagyon gyors a piaci reagálás. Ha egy politikus kimond valamit, az online azonnal megjelenik, és azonnal érzékelhető a tőkepiac reakciója. Nem is kell kinyomtatni és elolvasni az újságot, online megy azonnal minden információ.

Többször elhangzott már, hogy az IMF és az EU túlságosan szigorúan bánik Magyarországgal. Kezdődött ez ott, hogy a kormányváltás után nem engedték elszaladni hét százalékra az államháztartási hiányt, és azóta is szigorúbb feltételek szabnak nekünk, mint más országoknak.

Ezt lehet nagyon pozitívan és nagyon negatívan is látni. Az én személyes véleményem az, hogy egy olyan országgal szemben, amelyik túl sokat költ, és esze ágában sincs ezen változtatni, feléli a közösség tartalékait, lehet, hogy kárt is okoz, a kérdés mindig az, hogy hol az a határ, amikor el kell kezdeni „megnevelni”. Mint egy családtagot, aki többet költ, mint amennyit keres.

Magyarország felvett IMF hitelei
Nyugat.hu

Ha a családtagot kidobom, akkor lehet, hogy kívülről kezdi el lerombolni a házamat. Ha bent tartom, akkor valamikor eljön az a pillanat, amikor azt mondom, na, most leülünk beszélgetni. Ha kell, naponta többször is, és változtatunk valamit.

A probléma az, hogy 30-40 éven keresztül akkora likviditás volt a piacokban, hogy a rossz irányba vezető költekezésekre, politikai ígéretekre nem figyeltünk oda, mert volt pénz. De most nem egy határt léptünk át, hanem messze túl vagyunk a határon. Olyan szinten vagyunk, hogy nagyon nehéz türelmesen reagálni, és szépen kérni a változtatást.

A politikus feláll, kimegy a tömeg elé, és nem azt mondja, hogy változtatunk, hanem olyan döntéseket hoz, amiket megint kívülről kellene anyagilag finanszírozni.

Meddig lehet ezt még folytatni?

Az európai változásokat tovább kell finanszírozni. A görögök, a spanyolok pénzt fognak kapni, Magyarországgal is meglesz a megállapodás, mert ezen keresztül időt veszünk meg. De ez alatt az idő alatt látni kell a változásokat.

Jó, kissé provokatív példa erre a devizahitelesek magatartása. Ha a devizahiteles elfogadta az árfolyamkorlátot, ezzel időt nyert, hogy tőkét gyűjtsön a törlesztésre. De látszólag nem gyűjti a pénzt, és nem is változtat az életstílusán. Akkor ideje lenne vele elbeszélgetni. Mert jelen pillanatban a devizahitelesek veszteségeinek egyharmadát azok fizetik meg, akiknek nincs, és lehet, hogy soha nem volt devizahitelük.

A magyar államadósság alakulása
Nyugat.hu

A veszteség további egyharmadát az állam fedezi, mégpedig az adókból, amit mindenki fizet. A maradék egyharmadát pedig a bankok állják, a bankok aztán ezt a pénzt behajtják az ügyfeleken. Tehát igenis, az, aki a devizahitel kockázatát vállalta, változtassa is meg az életstílusát, és örüljön annak, hogy valakik kisegítik. És ne azt mondja, hogy én nem tehetek róla.

És ugyanez az elvárás vonatkozik az államokra is, hiszen innen indultunk el.

Pontosan. És ezért is van, hogy ma az Európai Unió abszolút negatívan reagál a bankokkal, biztosítókkal szemben. Mert ez az ágazat az, ami 10-15 éven keresztül mindent, amit lehetett, megakadályozott. Mert olyan szintre jutottunk, hogy ezeket a terheket már lehetetlen a vállunkon hordani.

A legutóbbi hírek arról szólnak, hogy egyre inkább előtérbe kerül a föderális Európa kialakítása. Ennek is gazdasági okai vannak?

Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy Európa a globális piacokon életben maradjon. A gazdasági válság rágyorsított erre a folyamatra, a válság nélkül ez sokkal hosszabb ideig tartott volna. De csak ez lehet a végső megoldás. A globális piacok nagyon kihasználják Európát, pont a belső, nacionalista hozzáállások miatt. És még egyszer, vegyük csak a bankokat.

Európában pillanatnyilag kb. hétezer bank van. Minden országban külön felügyeletük van, és mindenütt külön politikai nyomások alatt vannak. Közös euróval akarunk fellépni, de a külön politikai rendszerek, a külön bankok, a külön felügyeletek nincsenek összehangolni. A görögök, a spanyolok hátul mindig kinyitják a szelepet, Magyarország saját érdekéből szintén enged a szelepen. A németek közben finanszíroznak mindent, de Németországnak nincs beleszólási lehetősége a görögök, a spanyolok, a magyarok magatartásába. Tehát Németország teljes körű felelősséget vállal és finanszíroz mindent, de a nemzetállamok szintjén a politikai nyomások miatt újra előjönnek a problémák.

Teljesen érthető, ha Németország azt mondja, én finanszírozok, de központi felügyeletet akarok. Vannak olyan bankok, amelyek olyan kicsik, hogy európai szinten nem relevánsak, de a politikai nyomás miatt rengeteg problémát, rengeteg adósságot halmoztak fel. Most olyan bankokat kell megmenteni, amik nem relevánsak a rendszerrel. Ez nem mehet így sokáig.

Ha megnézzük a globális piacot, akkor Európa együttesen 18-20 százaléknyi szerepet játszik abban. Ha az európai országokat nézzük, Németország szerepe két százalék alatt van. Nem ötven évvel ezelőtt élünk, amikor Európa volt a világ központja. Ma ott tartunk, hogy csak a közös Európának van esélye a globális piacokon részt venni.

De ha a föderációt megpróbálják a gyakorlatban megvalósítani, a nemzetállamok és az állampolgárok tiltakozásával találják szemben magukat.

Ez idő, és a politikai intelligencia kérdése. Sajnos, az országoknak nincs meg az az üzleti modelljük, amitől életképesek. Nagyon kemény dolog, de ma Görögországnak ön miért adná oda a pénzét? Csak azért, mert turistaként azt mondja, megveszem azt a fílinget, az olajbogyót, az ouzót. Ha nincs ellenszolgáltatás, akkor miért adná oda a pénzét?

Mindig azon kell nézni, hogy mi az üzleti modell. Sajnos, a kelet-európai országokban úgy vezették be az EU-csatlakozást, hogy ha belépünk, akkor meggazdagodunk. Magyarországon is azt mondták, hogy emelkedik majd az átlagfizetés, és ez nem jött be.

Az IMF előrejelzése a gazdasági növekedésről
Nyugat.hu

Ha megnézzük kívülről Magyarország üzleti modelljét, azt látjuk, hogy alacsony a munkaerő költsége, alacsonyak a bérek. A befektető ezért jön ide, mert olcsóbb a termelés. Mint például az autóipar, mert itt jobban megéri anyagilag, mint Nyugaton. De ha az üzleti modell része az olcsó munkaerő, akkor hogyan emelkedjen a fizetés?

Komoly ellentmondás.

Ez politikai ellentmondás, és most már tisztán lehet látni, hogy félrevezették az embereket. Az Európai Unió a második világháború után a francia és német békeszövetségből jött létre. A béke feltétele volt, hogy üljenek le, tárgyaljanak, és ne verjék be egymás fejét harmincévente.

Ebből a békeszövetségből szinte melléktermékként jött létre a gazdasági jólét. A kelet-európai országok a rendszerváltás után minél előbb be akartak lépni az Unióba, de azt hitték, hogy a meggazdagodás szövetségébe lépnek be. És nem így van, persze, ki is alakult a feszültség. Nyugat-Európa azt mondta, sorry, nekünk 40 év kellett, hogy ezt felépítésük. A Kelet meg azt, hogy jó, de mi szenvedtünk. Mindkettő érthető álláspont.

De akkor is fel kell építeni a struktúrákat, erre akkor is idő kell. Van, aki azt mondja, lépjen ki Németország, térjen vissza a márkára. De minek? Ha ez megtörténne, Magyarországon robbanna a munkanélküliség. Örülni kellene, hogy az Unióban vannak olyan országok, amelyek termékei a globális piacon húzóerővel bírnak. És mi ennek az országnak a beszállítói vagyunk. Ha Magyarország be tud szállítani a németeknek, hogy a német terméket el tudják adni a világpiacon, annak örülni kell.

Ha Németország kilépne az Unióból, bevezetné a márkát, mai szemmel nézve a márka erősebb lenne, mint a svájci frank. A német termékeket nem lehetne eladni a globális piacon, és akkor Magyarországon nem kellene termelni. Hajrá.

Ha a föderációról beszélünk, van-e esélye annak, hogy kétfelé szakad Európa? Az egyik fele, mondjuk az eurozónához tartozók, a tagjai lennének a föderációnak, a többiek meg kimaradnának belőle.

Ha az egészséges irányt nézem, azt mondom, lehet, hogy egy ideig lesz egy kisebb, eurót használó zóna, és átmenetileg lesznek olyan országok, amelyek más devizát használnak, és egy darabig kimaradnak belőle. Addig, amíg rendbe hozzák magukat. De hosszú távon számukra is a visszalépés lesz az egetlen lehetőség. Az egyetlen, logikusnak tűnő lehetőség, hogy egy darabig engedjük ki őket az Unióból azért, hogy újra meg tudjanak erősödni. Igenis, oldják meg visszamenőleg azokat a házifeladatokat, amiket a belépéskor meg kellett volna oldani.

János Zsolt
Garai Antal Atom

De ez nagyon nehéz. Vegyük csak a görögöket. A görög hitelek euróban vannak. Ha a görögök kilépnek, a kemény devizát egy gyengülő drahmával kell visszafizetni. A magyarok tudják a legjobban, milyen nehéz ez, volt benne tapasztalatuk. Nézzük a benzinárat. Most ugyanannyiba kerül a benzin Görögországban, mint Németországban. Drahmában nem ugyanazt kellene fizetni. Sok ilyen apró összetevő van, ha mindet látjuk, akkor azt mondjuk, inkább oldjuk meg politikailag, legyen hosszabb az átmenet, de az Unió maradjon egyben.

És legyen tiszta kép azok előtt, akik most be akarnak lépni, hogy a házifeladat megoldása előtt nincs itt mit keresniük.

Úgy tűnik, Amerika jobban kezelte a válságot, mint Európa.

Amerika jó pár szempontból előnyben van. Amerika nincs annyira eladósodva, mint Európa és Japán, és jóval kisebb a garanciavállalása is. Az amerikai rendszer rugalmasabb is. Az amerikaiak mentalitásához jobban passzol, hogy ha elveszti a munkáját, összepakolja a kis dobozát, nekiáll munkát keresni, aztán majd csak adódik valami.

Mit csinál Európa? Válság van, leépítések, mindenki kiül az utcára és sztrájkol. Ez nem megy. Egy ilyen globális világban nincsen helye a sztrájkoknak. Ez az az a régi gondolkodás, hogy állítólag jogokat szerzünk meg. Jogok addig vannak, amíg azokat finanszírozni tudjuk. Ha nem tudjuk finanszírozni, nincsenek jogok. A jogokkal nem lehet fűteni, nem lehet ételt adni a gyereknek.

Most azt lehet látni, hogy Amerika jobban használja a meglévő likviditását és az időt, mint Európa. Európa nyalogatja a sebeit, belemegy a nacionalista veszekedésekbe, és elszalasztja a lehetőségeket. Szeptemberben volt a negyedik évfordulója a Lehmann Brothers összeomlásának, a válság kitörésének. És Európa azóta szinte semmit sem csinált. És ez az, ami elgondolkodtató.

Nem az a probléma, hogy Magyarországon ki nyer, vagy hová billen Spanyolország. Hanem az, hogy olyan események zajlanak Európán kívül, amiben lassan nem veszünk részt. És ez lesz a gond a következő generációnak is. Mert a technológiánk még megvan. Még.

A világ most azt kutatja, honnan jön a következő trend. Mert jöhet az új technológiák, új energiaforrások felől, de lehet a nanotechnológia is. Rengeteg minden van, ami áttörés előtt áll. A lendület megérkezik, az a kérdés, hogy Európával vagy Európa nélkül.

Európa elhanyagolta és elhanyagolja az időt. Azért, mert a nemzetek közti viták lekötik az energiáit, és azért, mert nincs föderáció.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés