A jelenlegi városháza, a köznyelvben csak „hatlaposként” aposztrofált épület 1982-ben készült el és 1983 óta dőlnek el itt városunk közügyei. Az átadóra ide került egy-két műtárgy is, hogy a városvezetőket és alkalmazottakat, na meg a vendégeket ne az üres falak fogadják.
Azóta az ott található műtárgyak listája tovább bővült. Ezek közül most a legérdekesebbeket néztük meg, az épületben és kicsit azon túl is Lajos Tibor gondnoksági irodavezető kalauzolt körbe minket.
Az aulában fogadott minket, majd rögtön vissza is tértünk a Kossuth Lajos utcába, ugyanis nem csak házon belül találhatóak érdekességek, hanem az épület homlokzatán is. Az első rögtön Szombathely város bronz címere, amelyet 1989-ben helyeztek el az épületen.
Odakint is akad egy-két látnivaló
A városháza előtti kis téren áll a négy alakot ábrázoló Szombathelyi polgárok című szoborcsoport. Körösényi Tamás szobrászművész alkotása is 1983-ban került ide a térre. Ennek felállítását még az akkori városi tanács kezdeményezte. A munka egy évig tartott, míg a bronzba zárt jelenetben a vízért nyúló fiatalt épp polgárrá avatják, mellette pedig két idősebb honatya áll. De nem az övék a főszerep, hiszen a negyedik alak az időtlenség szobra, amely egyik oldalról szinte láthatatlan, de a másikról már rá irányul a figyelem.
A szobrot az a tény ihlette, hogy régen, Szombathely Fő terén állt egy kút, ahol polgárrá avatták az ifjakat. Az eskü megerősítéséhez pedig inniuk kellett a kút vizéből.
Innen már a bejárat felé vettük az irányt, de a vágyott világ kapui előtt ismét beiktattunk egy kis megállót. A bal oldalon a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János bronz emlékérme látható. Természetesen nem az eredeti, hanem annak felnagyított másolata. Ezt a város fejlődésének érdekében végzett tevékenységéért adományozták Szombathely Megyei Jogú Város önkormányzatának.
A jobb oldalon pedig 18 plakett látható, ebből 17-en a testvérvárosok címerei láthatók. Ezek Tóth Emőke, zsennyei művész munkáját dicsérik.
Élet a vitrinben
Az épületbe belépve sem jutottunk túl messzire, hiszen a két üvegfal közötti részen három szobor is látható. Két bronz és egy gipsz makett. Ez utóbbi Tornai E. András szobrászművész Szent István szobrának kicsinyített mása.
A fehér „monolittól” nem messze pedig egy igazi világutazó látható. Ez nem más, mint Bősze János festőművész Szabadságharcosok című szobra, amelyet az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készített a művész. Ennek egyik másolata egy fehér posztamensen áll.
Bősze a második világháború után először Ausztriába ment, majd onnan az Egyesült Államokba. A Kossuth Lajost egy nő és egy gyermekalak társaságában ábrázoló szobor is a tengerentúlon készült, és 2006-ban került vissza az alkotó szülővárosába.
A harmadik bronz alkotás a Szent Márton-templommal szemben található Szent Márton-szobor kicsinyített mása, továbbgondolása. Ez annyiban különbözik a köztéri társától, hogy Márton feje felett glória is látható.
A zöld kubai márvány bűvöletében
A városháza auláját zöld kubai márvány borítja, amely Lajos Tibor szerint olyan kemény, hogy megfúrni sem lehet. S bár a látvány rendkívül impozáns, a borongós időben eléggé komor látványt nyújt. Talán ezt ellensúlyozandó került a bejárattal szemközti falra Váró Márton gigantikus diófa kompozíciója.
Ez a fafaragás a város római múltját tárja elénk. Felfedezhető rajta a capitoliumi triász három alakja, sőt, még a Sothis-kutyán (a Nagy Kutya csillagkép szimbóluma) lovagló Isis istennő is. Azonban nem ez az egyetlen műalkotás, amelyen a város alapítása megjelenik.
A fogadótérben balra fordulva egy római kőtábla látható. Ez az egykori Savaria déli külvárosából származik, és egy Krisztus után 2. századi választásnak állít emléket. Nem csak azt tudhatjuk meg általa, hogy ki volt az a 83 képviselő, akit akkor megválasztottak, hanem azt is, hogy az ókori Saváriának öt választókerülete volt.
A felvésett nevekből kiderül, hogy a város egy igazi olvasztótégelyként működött, Savaria polgárai közé itáliai származásúak, gallok, görögök és szírek is tartoztak. Etnikai és társadalmi szempontból is sokszínű városról beszélhetünk.
Eszter-terem
Ezután a nemrég elhunyt Boros Eszterről elnevezett házasságkötő terembe Boros Eszterről nevezik el a szombathelyi városháza házasságkötő termét 2023. October 26. 13:05 vezetett utunk. A helyiség hátsó falán egy minden szempontból impozáns gobelin látható. Ez E. Tassy Klára munkája, és az élet allegóriájaként értelmezhető leginkább.
A bal alsó sarokban egy tojás látható, mint az élet forrása. Efelett az első körben két fészekrakó galamb szimbolizálja a születést. A középső körben a násztánc a kiteljesedést ábrázolja, míg a kép jobb oldala már sötétvöröses színeivel az őszt, az elmúlást és a halált tárja elénk. A jobb oldali kör így elhozza az élet élményében való megnyugvást, míg a nagy egész egyfajta körforgásként is értelmezhető, így visszajutunk a bal oldali tojáshoz, s ezzel az utódokban való újjászületéshez.
Az Eszter-teremből az oldalsó, rejtett ajtón át távozunk, és pár pillanattal később már a lépcsőházban találjuk magunk. Itt az ajtó felett látható Haranghy Jenő festőművész ólomüveg ablakokat idéző festménye, amely "A községek népe Szent Márton napján serrel adózik a Kegyúrnak" címet viseli.
Itt, ez az emelet az első
Az első emeleten az előtérben egy régi íróasztalba botlunk. Ez anno Éhen Gyuláé, Szombathely egykori polgármesteréé volt. Egy asztalosmester talált rá egy magángyűjteményben, majd megvásárolta és felújította. Ezt követően a felújítás költségeinek ellenében a városnak adta az asztalt.
Az asztaltól való távozást követően még megtekintettük Sütő Éva, szombathelyi textilművész Sabaria Anno című francia gobelinjét. Ennek a háromrészes alkotásnak az alapanyaga gyapjú és selyem, helyenként pedig aranyszálakkal van átszőve.
Innen az első emeleti kisterembe léptünk be. Ebben a helyiségben Mészáros László pannója azonnal magára vonja az ember figyelmét. A kép a város négy nagy történelmi korszakát tárja elénk, bemutatva, hogyan fejlődött a város. A festmény előterében pedig négy lovas; a római harcos, a lovag, a kuruc katona és egy mai lovas tekintenek a saját korszakaikra.
Alighanem ez a kisterem a legzsúfoltabb, hiszen itt találhatóak egy vitrinben a különböző kitüntetések, díszpolgári oklevelek, Széll Kálmán egykori miniszterelnök portréja és egy régi lobogó a falakon. Nem mellesleg Széll is a város díszpolgára, de nem az ő története a legérdekesebb és legszövevényesebb itt.
Úgy a legjobb elrejteni valamit, ha közben mindenki láthatja
Szintén a kisteremben található a Rákóczi-serleg. Ez a nagyjából 70 centiméter magas, színezüst, különleges és muzeális értékű sportereklye a 20. század elején, 1904 körül készült, a kassai polgárok a Rákóczi-kultusz részeként hozták létre. Eredetileg a Kassai Sportegyesület tulajdonában állt, és elsősorban tornászversenyek fődíjaként, de mindenképpen vándorserlegként akarták használni.
A serlegen Rákóczi Ferenc és Kassa város címerei is megtalálhatók, míg a tetején egy kivont kardot tartó kuruc katona áll őrt. S bár az alkotó kiléte a múlt homályába veszett, ezt az alkotást a magyar ötvösművészet kiemelkedő darabjaként tartják számon.
1911-ben a Kassai Sportegyesület kissé átalakíttatta, mivel egy regionális futballbajnokság vándordíjaként képzelték el. Az első bajnokságot 1913-ban meg is rendezték, majd a történelem viharai (az első világháború és a trianoni békediktátum) hosszú időre eltüntették a nyilvánosság szeme elől.
Az 1940-es években bukkant fel ismét, ekkor a Leventék Országos Központja vásárolta meg azzal a céllal, hogy a levente-labdarúgóbajnokságok fődíja legyen. Ekkor az ifjúság hazafias és sportnevelésének szimbólumává vált, és a legnagyobb labdarúgó-megmozdulások része lett. Ám, a történelem vihara (második világháború) ismét közbeszólt, és a serleg ismét eltűnt.
1975-ben bukkant fel újra, ráadásul Szombathelyen, Kiss József városi sportfelügyelő irodájában. Mivel a serleg múltja tisztázatlan volt, ezért nem lehetett hivatalosan leltárba venni. A sportfelügyelet új épületbe költöztetésekor Kiss annyira tartott attól, hogy a Rákóczi-serlegnek ismét nyoma vész, hogy a bajt megelőzendő, az akkori jogi osztályvezetőnek, Kaczmarski Jánosnak adta át megőrzésre.
Kaczmarski több mint 20 évig vigyázott erre az ereklyére, 2002-ig a saját irodájában, majd a kisterem vitrinjébe tette, hogy mindenki számára látható és mégis védett helyen legyen. Ekkor derült fény arra is, hogy a serleg eredete még a leventemozgalom idejénél is régebbre nyúlik vissza, és nemzeti történelmi értékkel bír.
A kassaiak ezek után bejelentkeztek a Rákóczi-serlegért, ám az végül mégis Szombathelyen marad. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik, hogy a második világháború elsöpörte a leventemozgalmat és a labdarúgó-bajnokságot is. A másik pedig az a tény, hogy 1943-ban 862 nevezésével megrendezett országos levente-labdarúgóbajnokságot a Szombathelyi LE nyerte, majd egy évvel később, 1944-ben ismét diadalmaskodtak a vasiak. Ekkor már 1200 csapat nevezett a viadalra. A serleg történetét a Nemezti Sport tárta fel ebben az írásában.
Műtárgyak a tévéből
A nagyterem, vagy tanácsterem sokaknak lehet ismerős a közgyűlések közvetítéseiből. A terem burkolatát egyetlen amerikai diófából készítették el, amelyet milliméteres lapokra vágtak, majd ezeket ragasztották rá furnérlemezekre, így a fa erezetének változásai jól nyomonkövethetők a falakon.
A mindenkori polgármester és alpolgármesterek mögött látható L. Szabó Erzsébet üvegkompozíciója. Ebbe aztán tényleg bármit bele lehet látni, és ez is volt a művész célja. A műalkotás kompozíciója viszont egy kora tavaszi képet tár elénk, ahogy a fákról, ereszcsatornákról lógó jégcsapok alatt elkezd szárba szökkenni a természet, és megjelennek az első virágok is.
Körben a falakon Szombathely polgármestereinek és díszpolgárainak portréi láthatók. Az Apponyi Albertet és Rákosi Jenőt ábrázoló festményeket a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményéből kölcsönözték, míg a többi adomány, vagy helyi művészek munkái.
Természetesen ezeken túl is számos relikvia és műtárgy található a szombathelyi városháza épületében, de ebben a túránkban igyekeztünk a legrelevánsabbakra és a legérdekesebbekre fókuszálni.
