Az előadás előtt a lámpa beállításhoz hoztak be egy létrát - kár is lett volna kivinni. Hiszen akik itt ülünk, mind tudjuk, hogy ennek itt jelentése van: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Fűzfa Balázs előadásait azért izgalmas meghallgatni, mert ismert alkotásokkal kapcsolatban is mindig kapunk valami újat. A Weöres-versről és kötetről elnevezett színházi fesztivál pedig így lett kerek: beszélni, beszélgetni kell a költőről, olvasni őt, hiszen minden költő addig él, amíg olvassák - és az lehet a végtelen. Az előadás címe is áthallásos: Csöngéről a végtelenbe, akárcsak Adynál Értől az Oceánig.
Fűzfa Balázs kiemeli a költő életművéből az ikonikus alkotásokat, mint például a Táncdalt, vagy Az éjszaka csodáit. El is időzünk kicsit egy soron: "Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő." A nevetés, a kacagtató megoldások nemes egyszerűséggel követik egymást a versben, minden úgy, mintha csak egyik lábunkat tennénk a másik után, oly egyszerűen, holott megismételhetetlen brillírozások ezek a nyelvvel.
Weöres Sándorról beszélni Szombathelyen elengedhetetlen fontosságú. Fűzfa Balázs meg is jegyzi, sok évig elszomorította, hogy semmi nem emlékezett meg a világirodalmi szintű költőről, azonban nem kellett sokat várni arra, hogy hamarosan színház, óvoda, utca is lett a városban. A szoborról nem is beszélve. A padon ücsörgő Sanyi bácsi egy fontos csomóponton foglalt magának örök ülőhelyet: itt keresztezi egymást az egyetemre vezető útvonal, meg vissza a kollégiumokhoz, erre mennek akik a buszra sietnek, és a középiskolások is itt szaladnak az első órára reggelente. Sanyi bácsi pedig, aki ifjú korában még olyannyira felcserélte az éjszakát a nappallal, hogy nem egyszer pizsamában ment be a tanórákra, mindannyiukra rápillant. A vele szemben álló oszlop pedig a végtelen, fantáziánkba zárt valóságokba visz el minket.
Néha úgy ódzkodunk az irodalomtól, mintha félnénk, hogy olyat tudunk meg általa saját magunkról, amit jobb szeretnék a mélyben tartani. Pedig nem igazán tudjuk megúszni a hétköznapjainkban sem a költészettel, nyelvi játékokkal való találkozást. Nem véletlenül zárja előadását a tanár úr sem mással, mint a mára már szállóigévé vált mondattal: "irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes".
