Mint partra vetett vízi emlős, tegnap óta áll Szombathely Fő terén a fehér ponyvás jazzsátor. Mutatva, hogy a válságra fittyet hányva, tizenkettedik alkalommal is eljött közénk a kihalófélben lévő tengeritehénről elnevezett Jazzfesztivál: a Lamantin. Kihalófélben a műfaj is, na nem a jazzre gondolunk, az stabil rajongótáborral él és virul, hanem arra, hogy egy vidéki civil társaság évről-évre életben tud tartani egy ekkora volumenű, improvizációs táborral egybekötött fesztivált. Le a kalappal hát, nevesítve, az Improvizatív Zeneműhely Egyesület előtt. A tegnap este is bizonyította, idén sem adják alább: professzionálisan levezényelt fesztivállal állunk szembe, és nem mellesleg vidéki szinten unikális felhozatallal.
Kint is bent is beszippant a hangulat
A sátor ügyes tákolmány, nemcsak véd naptól és a csapadéktól, hanem valóban, aki élvezni akarja a zenét, az kuckózhat benne, aki meg csak laza potyázásra vágyik, ingyen, jobbféle muzsikaszó mellett sörözhet a közeli teraszon. Így is úgy is beszippant a hangulat. A ponyvák alatt a tegnapi nyitányon legalább ötszázan hallgatták végig a programot – az esti órákra csurig lettünk. Hátul a sörözős blokk is üzembe állt, a csapolás körüli zajok, a pultot támasztók jókedvű zsibongása azonban a színpadi muzsikát a meditatív részeknél rendre megzavarták, de nem nehezteltünk. Kell ez a sörcsap ide…
A sátornyitó koncertnapon dr. Puskás Tivadar polgármester köszöntője után két egykori táborlakó immár saját csapatával, a Gayer Mátyás Trióval (Gayer Mátyás - zongora, Farkas Norbert – nagybőgő, Oleg Markov – dob) mutatkozott be. Sikerrel. Őket követte a színpadon a magyar jazz egyik legegyénibb zenei világot képviselő, irányadó együttese a Dresch Quartett (Dresch Mihály – szaxofon, Lukács Miklós – cimbalom, Hock Ernő – nagybőgő, Baló István – dob). Régi ismerősök, szeretjük ezt a nép dallamvilággal kevert jazzes muzsikát. A bartóki hagyományok hű megidézése, a népi zenei tradíció legnemesebb szintekre emelése, egyéni művészi eszközzel – mindez impulzív előadásban. Remek ízelítőt kaphatunk most is Dresch stílusgazdagságából és egyéni, érzelemgazdag zenei világából.
Szerda éjféltájban…
A hosszabb beállás után az éjszakában a Hammond B3-as elektromos orgona egyik legnagyobb mestere, dr. Lonnie Smith Triója következett, az USA-ból (az orgonista névadó mellett J. Kreisberg gitározott és J. Williams dobolt). A behemót hangszer pápája stílusosan a Lamantin fekete-piros színeiben, kaftánszerű fekete lebernyegben, hosszú ősz szakállal, és elhagyhatatlan turbánban öregurasan ült le imádott hangszeréhez. Impulzív jelenség, és nem csak színpadon, nemhiába fotózták gyanútlan járókelők már a koncert előtt is, kint a Fő téren. Öt évtizede él a színpadon, és mit sem kopott.
Kisugárzása van, szárnyal a hangszerével, zenéjét átszövi az energia és az életöröm. Végigmosolyogja számait, alig hallhatóan, szavak nélkül énekel, lágyan dudorászik, s közben ezer-színben orgonál, szikrázik mint a napsütés, aztán hirtelen mennydörgés következik. Zenésztársaival, Jonathan Kreisberg new yorki gitárossal és Jamire Williams dobossal a legváratlanabb pillanatokban hökkentenek meg, zseniális improvizációkra képesek, még az éjszakában is ébren tartottak. Együtt felállva tapsolt a hivatalnok, ásítozó médiamunkás, a táborlakó, a rózsásszoknyás politikusasszony…
Folytatásra fel, ma este újra nyit a jazz-sátor, közeleg a blues-funky nap. A fellépők köz: Ferenczi György és a Raczka Jam, Ben Prestage, Northern Funk & Soul Nights feat. Melvin Davis and Joel Parisien (USA).
A Lamantin Jazz Fesztivál részletes programjáért kattintson ide.
