Egy éve van hivatalban Nemény András szombathelyi polgármester. Ez adta az apropót, hogy részletesebben elbeszélgessünk erről a sok szempontból rendhagyó időszakról. Voltak kérdéseink, amelyeket mindenképpen fel szerettünk volna tenni, de hagytunk teret a spontaneitásnak is.
R.Gy.: Egy év után hogyan alszik a szombathelyi polgármester?
N.A.: Amikor megkezdtem a munkát, egy darabig voltak alvási nehézségeim, aztán elmúltak. Mostanáig, amikor ismét egy nehezebb időszak van. Amikor új problémával találkozom, hajnalban felébredek és gondolkodom. Sokszor ekkor találom meg a megoldást, drukkolok is, hogy reggelre el ne felejtsem...
J.A.: Mostanában mire ébred fel?
N.A.: Korábban ilyen volt a Savaria Szálló ügye, ezekben a napokban a járványhelyzeten, a költségvetés helyzetén vagy a városi cégek működésén agyalok.
J.A.: Összességében milyen látja az elmúlt évet?
N.A.: Amit szerettünk volna elvégezni az első év alatt -leszámítva a vírus miatti leállást -, az szinte teljesen megtörtént. Volt egy közös évértékelésünk, emellett minden frakciótagommal egyesével elbeszélgettem. Mindenkinek megköszöntem a munkát, elmondtam nekik, miben lehetne fejlődni, és azt is megkérdeztem, hogy szerintük én mit csináljak másként. Őszinte és jó beszélgetések voltak.
R.Gy.: Volt olyan ügy, amit nagyon szeretett volna végigvinni, de hiába?
N.A.: Szeretnénk új helyszínt találni a Zanati úti hajléktalan szállónak, amely a környék lakóinak sok gondot okoz, volt is egy jónak látszó szakmai javaslat, de a saját frakciómban is akkora ellenállásba ütköztem, hogy már közgyűlés elé sem vittem be az ügyet.
Átalakítják a sportfinanszírozást, csökkentik a városi cégek kiadásait
J.A.: Nekem személy szerint csalódás volt a költségvetés módosítása is, és nem biztos, hogy egyedül vagyok ezzel. Azt hittem, késhegyre menő viták lesznek a frakción belül és az ellenzékkel is, hogy mi történjen a bevételek elapadása után. De láthatóan egyetértés van a körül, hogy a fejlesztési pénzeket - leginkább út- és járdafelújítást - áldozzák be, és ne nyúljanak az érzékenyebb rendszerekhez.
N.A.: Elindult beruházásokat nem állítottunk le, és valójában pénzeket sem vontuk el, csak tartalékba helyeztünk, amikhez, ha kell, hozzányúlunk. Ami az útfelújításokat illeti, gondolkodom egy alternatív megoldáson, az érzékenyebb rendszerek átalakítása pedig nemsokára jön. A következő költségvetés-módosításban, amelyben szeretnénk visszavenni a városi cégek és intézmények kiadásait. Átalakítjuk a sportfinanszírozást is, egy kritériumrendszer - bajnokság, helyezés, nézőszám stb. - segítségével egyértelmű lesz, hogy ki meddig nyújtózkodhat.
R.Gy.: Sokan pozitívan értékelték, hogy az önkormányzat hosszú idő után végre azt mondta a Haladásnak, hogy “állj!”, nem feneketlen pénzeszsák a város. Aztán született egy kurta-furcsa megállapodás; mintha az önkormányzat meghátrált volna.
N.A.: Nem ez történt. Még ellenzékből vezettük a várost, amikor beleegyeztünk, hogy mentsük meg a licencet, és kapjon a Haladás 150 milliót három évre előre. Ezen felül azóta sem kaptak pénzt. Amit most kaptak, az a bérleti díj fele, amit egy korábbi szerződés alapján fizetniük kell a város tulajdonában lévő stadionüzemeltető cégnek. Arról szólt a vita, hogy a többségi tulajdonos többet szeretett volna, de ez most nem reális. Más városokhoz képest Szombathelyen nagyon kevés pénz megy a focira.
J.A. A módosított költségvetés alapján a Falcóra 205, az SZKKA-ra 60, a HVSE-re 40 millió forint közvetlen támogatás jut majd. Mennyire egy önkormányzat feladata a professzionális sport támogatása?
N.A.: Alapvetően nem feladata, de az utánpótlás nevelésben van felelőssége. Az SZKKA-nál például 300 fiatal sportol, és van egy első osztályú csapatuk is. Szerintem ezért nem sok a 60 millió forint, ami mellé még jelentős összegeket tesz az egyesület is. A kosárlabda tétele ennél valóban jóval nagyobb, de egy város sportjának kell egy zászlóshajó. Ráadásul a Falco saját tulajdonú cégünk, valódi teljesítménnyel, bajnoki címmel, bajnokok ligájában játszással, válogatott szombathelyi játékosokkal, városmarketing értékekkel. A Haladás is kiszolgál egy komoly szurkolói igényt, szerethető a csapat, de mégiscsak az NB2ben játszik. Ha nekik is lenne egy oligarcha-tulajdonosa, mint más csapatoknak, bizonyára előrébb lennének, de ennek a helyettesítését nem lehet elvárni egy várostól.
“...még soha nem volt egy olyan átvilágítás, amilyent most tervezünk.”
J.A.: A költségvetésért felelős alpolgármester nyilatkozataiból az derül ki, hogy az idei év - nem is olyan kicsi - nehézségei csak ráhangolódások: az iparűzési adó csökkenése a jövő évben érződik majd igazán. Van arra valami koncepció, hová nyúl majd a városvezetés?
N.A.: Egyrészt számolunk plusz bevételekkel, melyekért még meg kell dolgoznunk, másrészt ha még az idén levágjuk a sallangokat a működésről, a megtakarítások jövőre is jelentkeznek. A városi cégeknél - Szova, Távhő stb. - még soha nem volt egy olyan átvilágítás, amilyent most tervezünk. A helyzet tényleg komoly a városházán pénzügyekkel foglalkozó vezető szerint az elmúlt 25 év legnagyobb kihívása előtt állunk.
J.A.: Ez hogyan történik? Jön egy külső szakértő csapat?
N.A.: Igen, könyvvizsgálókkal, gazdasági szakértőkkel.
J.A.: A közelmúltban megszűnt a Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai központ. Mi van ennek a hátterében?
N.A.: Az utóbbi időben annyi történt, hogy kifizettük az igazgató bérét. Kiüresedett a működése, és nem is volt szándék az újraindítására. És ezt hasonlóan látta Balaicz Zoltán zalaegerszegi polgármester és maga Palkovics László miniszter úr is. Az együttműködés egyébként folytatódik, de más formában.
J.A.: Azért kérdezem, mert az utóbbi időben mintha kezdene kiéleződni a Szombathely-Zalaegerszeg gazdasági ellentét. Milyen a viszonya a zalai politikusokkal?
N.A.: A zalai kormánypárti politikusok saját megyéjükért lobbiznak, amit megértek, és a viszonyunk egyáltalán nem ellenséges. Azt tapasztaltam, hogy elég nyitottak, több kapcsolódási pontunk is van, ráadásul egy korosztály is vagyunk. Korábban volt egy elképzelés, hogy a szombathelyi mérnökképzés Zalaegerszegre költözik, talán az ELTE el is engedte volna, de mivel Szombathely és a cégeink egységesen kiálltak mellette, így végül is feladták ezt a tervet.
J.A.: De azért az érezhető, hogy Palkovics László és az erős lobbi miatt Zala megye irányába fújnak a kormányzati passzátszelek.
N.A.: Biztos, hogy van ilyen, de az is biztos, ha egy ellenzéki város eleget dolgozik, akkor szintén megkapja a lehetőségeket. A gépészmérnökképzés is az árral szemben maradt meg nálunk. De azért bízunk abban, hogy 2020-ben olyan kormányunk lesz, hogy nem kell háromszor annyit dolgoznunk egy egységnyi előrejutásért.
Szombathely és Budapest párhuzamos síneken?
R.Gy.: Szombathely és Budapest működése, működtetése között számos párhuzamosságokat látunk. Egyeztet Karácsony Gergely főpolgármesterrel?
N.A.: Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy ugyanazokra az élethelyzetekre ugyanazokat a reakciókat adjuk. Az is igaz, hogy a személyiségünk, gondolkodásunk és vezetési stílusunk is hasonló.
R.Gy.: A hírekből az jön le, hogy ön és Karácsony Gergely is vezéralakja a Szabad Városok Szövetségének. Mi is ez valójában?
N.A.: Ez nem egy formális szervezet, hanem azoknak a városoknak a szakmai alapú, politikai együttműködése, akik hasonló élethelyzetekben vannak, és igyekeznek együtt kitalálni az irányt; legyen szó járványkezelésről, városüzemeltetésről, gazdasági kérdésekről vagy akár a kormánnyal szembeni közös fellépésről. Nem volt ez eltervezve, az élet hozta így. Például amikor a járvány első hulláma alatt a kormány olyan életszerűtlen döntéseket hozott, amelyek bajt okoznak az önkormányzatoknak és rajtuk keresztül a lakosságnak, akkor elég volt kiadni egy közösen egyeztetett nyilatkozatot, aminek mellesleg sok kormánypárti városvezető is örült, mert helyettük is kimondta valaki, amit nekik nem lehet.
R.Gy.: Ennek az együttműködésnek van egy olyan ígérete, hogy ezek a városok közvetlen uniós támogatáshoz jutnak Brüsszelből, a szokásos “szolgálati út” megkerülésével.
N.A.: Az anyagi forrás erőt és lehetőséget jelent. Az Európai Uniónak az egyik alapelve a szubszidiaritás, azaz hogy helyben, átlátható módon dőljenek el a dolgok. Nyilván Brüsszelből is jól látszik, hogy vannak kormányok, amelyek nem ebben, hanem nagyberuházásokban gondolkodnak, amiket aztán saját cégekkel tudnak elvégeztetni.
R.Gy.: Hol tart most valójában ez a folyamat?
N.A.: Nehéz megmondani, most próbálunk egy határozottabb irányt adni a népszavazási kezdeményezésekkel, amelyek jobban felhívnák a figyelmet a problémára, és erőt is mutatnának.
J.A.: Mindez nem a két Magyarország jelenséget erősíti? Hogy van egyszer az Orbán Viktor-féle Magyarország, és most kiépül a Szabad Városok Szövetségének Magyarországa, a kettő párhuzamosan létezik és a végtelenben találkoznak.
N.A.: És akkor legyen csak az Orbán-féle Magyarország? Kell lennie egy alternatívának, ami sok mindenkinek kapaszkodót jelent, aki úgy gondolja, hogy ez így nem mehet tovább.
“Ha nagyon erősek és ügyesek vagyunk, akkor is sokszor csak döntetlenre tudunk hozni meccseket.”
R.Gy.: Összességében mennyiben nehezebb az ellenzéki vezetésű városok helyzete?
N.A.: Ha nagyon erősek és ügyesek vagyunk, akkor is sokszor csak döntetlenre tudunk hozni meccseket. Az biztos, hogy nem igazságos a közpénzek elosztása. Teljesen nyilvánvaló például az elektromos buszok példája: nyolc város kapott ilyeneket, és egyetlen ellenzéki sincs közöttük. Az elvonások elvileg mindenkit érintenek, de a gyakorlatlan vannak, akik visszakapnak pénzeket, mások pedig nem.
R.Gy.: No de akkor miért éri meg ellenzéki polgármestert választani?
N.A.: Fordítsuk meg: szerintem olyan kormányt érdemes választani 2022-ben, amely nem tesz különbséget az önkormányzatok között, és értelmét veszti maga a kérdés is.
Megéri-e ebben az légkörben gesztusokat tenni?
R.Gy.: Budapesten díszpolgári címet kapott Tarlós István, Szombathelyen pedig Puskás Tivadar és Ipkovich György, Wagner András már korábban posztumuszként. Itt kell megkérdeznem: miért maradt ki a díszpolgárságból Szabó Gábor?
N.A.: Nem a polgármestereknek tettünk gesztust, hanem a szombathelyieknek, akik megválasztották őket, kétszer. Vagyis az első négy évi munkájuk alapján megkapták a második négy évre is a bizalmat. Megjegyzem, hogy Ipkovich György díszpolgárságát a Fidesz is megszavazta. Ez kapcsolódik ahhoz, hogy szeretnénk egy új politikai kultúrát megvalósítani, ami a teljesítményt értékeli politikai nézettőt függetlenül.
R.Gy.: Ebben nincs bent az a veszély, hogy utólag legitimizálják azokat a hibákat is, amelyeket az előző vezetés elkövetett? Mintha akkor minden a legnagyobb rendben ment volna.
N.A.: Ezt nem mondjuk. Egy bizottság vizsgálja például a Zanati úti kerékpárút ügyeit, de vizsgáljuk a Sportliget és az Aréna utcai óvoda beruházásokat is. Ám azt is látni kell, hogy időnk és energiánk véges, életünk nem szólhat a bosszúról vagy a boszorkányüldözésről. Ráadásul az utolsó egy évben már mi voltunk többségben, így az átadás-átvétel nem volt egy éles vonal. Azt, hogy mi mások vagyunk, nem így szeretnénk megmutatni. Hanem például azzal, hogy bevonjuk a civil szférát, hogy átláthatóan működünk, hogy a cégvezetők tevékenységét a teljesítményük alapján ítéljük meg. Puskás Tivadar kétségkívül másban hisz, mind én, sok dologban nem értünk egyet, de ettől függetlenül hagyott nyomot a városban és a választók kétszer is bizalmat szavaztak neki.
R.Gy.: Nem lehet, hogy ez visszaüt ebben a politikai légkörben, ahol szó sincs megbékélésről? Nem valószínű, hogy Ipkovich György díszpolgár lett volna, ha a Fidesz győz Szombathelyen. A mai politika nem díjazza a gyengeséget.
N.A.: Ha most lennének a választások Szombathelyen, a felmérések szerint nagyon nyernénk, és nekem is ez a benyomásom, amikor az emberekkel beszélgetek az utcán. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes, de úgy tűnik, a város ügyei iránt érdeklődők díjazzák, hogy meg akarjuk oldani a problémákat, hogy más a stílusunk. Szerintem az emberek egy idő után érteni és értékelni fogják, hogy mit akarunk. Hogy más minőséget jelent az, aki nem a szembenállást hirdeti, akinek elege van ebből a politikai stílusból. Talán furcsa, hogy éppen mi akarjuk ezt visszahozni, de ez egy polgári város, polgári hagyományokkal.
Mi maradt meg a régi életéből?
R.Gy.: Kétféle vezető van. Az egyik az, aki a vállán visz mindent, míg a másik leosztja a feladatokat a csapatnak. Ön melyik csoportba tartozik?
N.A.: Én le tudom osztani a munkát, de át is akarom látni. A csapatom jól, keményen és kreatívan dolgozik, de ettől még a felelősség az enyém.
R.Gy.: A legtöbb döntéshozó buborékban él, a környezete leszűri az információkat, azokat engedi át, amelyek hízelgők vagy kedvezők. Ön milyen kontrollokat tartott meg, amelyek segítenek tájékozódni?
N.A.: Őszinte viszonyom van a környezetemmel: ha például kimegyek ezen az ajtón és a titkárságba érkezem, már ott figyelmeztetnek, ha látják rajtam a “nagy ember szindrómá”-t. Azt persze érzékelem, hogy az emberek óvatosabban fogalmaznak, amikor velem beszélnek, de igyekszem körbevenni magam olyanokkal, akik meg merik mondani a véleményüket. Abban is hiszek, hogy maga az irány sokat számít, én pedig tudom, kik azok az emberek, akiknek az iránytűje nem változik attól, hogy én most polgármester vagyok.
R.Gy.: Mi maradt meg a régi életéből?
N.A.: Kevés. Kutyasétáltatás. Az esti beszélgetések a családdal. A kisebbik lányom még otthon lakik, de néha olyan fáradt vagyok, hogy ülve elalszom a szobájában. Így változnak a szerepek.
Légy része az igazságnak! 2023. november 27-től december 11-ig tart támogatás-gyűjtő kampányunk. Ennek során 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni. Minden forint számít!
