Az apropót kívülről fújjuk, 1700 éve látta meg a napvilágot Savariában az a Tours-i püspök, akinek alakjában az európai identitástudat humanista értékrendjének megteremtőjét tisztelik. Vele született meg az igazságosság, a tolerancia, a szolidaritás és a segítségnyújtás eszménye. Ha van példakép tehát, akit a megosztott Európa ma a vállára vehet, akinek értékrendje követendő példa mindnyájuknak, az tényleg Szent Mártoné: az egyszerűség, a segítés, a szív hangja az övé.
Márton ünneplésére 2014-ben Szombathely nyílt drámapályázatot hirdetett, 48 pályamű érkezett a felhívásra, ezek közül aztán egy se nyert, illetve ötöt jutalmazott a zsűri. Közülük választották ki bemutatásra Szombath András drámáját, a hosszú című „Szivárvány havasán - Köpönyeg és palást”-ot. A szerző nem gyakorlott drámaíró, ez látszik, kevés dramaturgiai rutinnal bír, de problémaérzékenysége és nyelvezete, gondolatai miatt érdemes volt a bemutatásra.
Azért féltünk tőle, ettől a kötelező penzumként kiosztott Szent Márton darabtól, mint a tűztől.
Önmagában is jelzésértékű, hogy jóval kevesebb drámaírót ihletett meg a kanonikusnak tűnő téma, mint mondjuk pár éve a Weöres Sándor centenáriumra kiírt, kevésbé beszabályozott, műfajilag is megengedőbb pályázat. Így eshetett meg, hogy anno a Vitéz Mihály a WSSZ egyik legsikeresebb és legzamatosabb darabja lett, és az, hogy Szombath András moralitásdrámája sejthetően egészen más pályán mozog majd.
Azonban egy vállalható, tisztességes munka lett, pár pontban össze is szedtük a miérteket:
Az alap egy valós, lejegyzett életesemény: Márton 384-ben Bordeaux-ban először püspöktársaival együtt elítélte Priscillianust, a szabadon gondolkodó dúsgazdagból puritánná lett spanyol püspököt, mert sajátos nézeteket vallott. De utána azonnal útnak indult és Trierbe utazott a császárhoz, hogy közbenjárjon az eretnek érdekében, és személyes szabadságát biztosítsa.
Két helyszínen, Burdigala-ban (Bordeaux) és Treveriben (Trier) játszódik a cselekmény. Utóbbi helyszínre érkezik meg Márton, betoppan a császári palotába, mint Krisztus Jeruzsálem templomába, ahol a papi meggazdagodással, fényűzéssel és az elvilágiasodással találja magát szemben. Azt kell látnia, mint Jézusnak anno: egyháza a pénzre hajt, álságos, szemforgató és világi hatalomra vágyik, a császárt szolgálja a nép helyett.
Amennyire puritán Szent Márton, olyannyira egyszerű a vizuális körítés is.
Low budget költségvetéssel készült ez a darab, kétféle díszlettel, csuhákkal és római katonajelmezekkel. Külsőségeiben olyan, mint egy középkori templom előtt játszódó misztériumjáték, ahol a háttér maga a templom kőfala.
Jószerével, az egy-két mondatos statisztérián túl háromszereplős kamaradarabbal van dolgunk, látványos tömegjelenetek, színházi effektek nélkül. Jordánt már dicsértük, Martinus hű szolgáját és életrajzíróját még nem, ő Sulpicius Severus, azaz Kenderes Csaba, aki remekül megoldja az atyáskodó püspök mellett a tanítvány szerepét.
Császárként Trokán Péter tenyérbemászóan gusztustalan alak.
Egyedül a csillogó papi parókákon mosolygunk, zökkenünk ki, nem bírjuk ki, hogy egy-egy színészt meg ne csodáljunk újdonsült frizurájában. (Kelemen Zolinak ez úton üzenjük, remekül áll neki a hajzat:)
Puritán a legendás hírű Babarczy László (a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, Jászai-díjas) rendezése is, a cselekmény kevés, a szín kevés, maga a darab sem hosszú, párbeszédről párbeszédre haladunk benne.
Persze ne legyen kétségünk, ha nincs ez a Szent Márton évforduló és drámapályázat, esély sincs arra, hogy valaha is íródjon, csak úgy, egy ilyen tematikájú kortárs darab.
Vagy ha igen, garantáltan a fiókban marad. A mai magyar drámák nem ilyenek, nagyon nem. Azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy más társulat, ahol nincs Szent Mártonozás, műsorára tűzi. A cél persze nem is ez volt, hanem az, hogy a város intézményeként a szombathelyi színházban is megjelenjék a szent születésnapja, és terjesszék itt is az évfordulós igét. Ez sikerült, jobban is, mint hittük.
Pedig a város alig adott több pénzt erre a bemutatóra (ha jól emlékszem 6 milliót), mint egy evős-ivós libacombos-boros-sörös-gasztrofesztiválra. De a WSSZ ebből a szűkösre szabott keretből is megoldotta, nem izzadságszagúan, komolyra véve a munkát, tisztességgel.
Szereplők:
Martinus, Turonum püspöke/Jordán Tamás
Sulpicius Severus, Martinus tanítványa és életrajzának írója/ Kenderes Csaba e. h.
Magnus Maximus, a „császár”, valójában trónkövetelő/Trokán Péter
Hydatius, Emerita püspöke, Lusitania provincia metropolitája/Endrődy Krisztián
Ithacius, Ossonoba püspöke/Matusek Attila e.h.
Instantius, püspök, Priscillanus szövetségese/Kelemen Zoltán
Delphinus, Burdigala püspöke/Horváth Ákos
Héraiskos, püspök, Kopios/Avass Attila
Evodius, praefectus, a vizsgálat vezetője/Vass Szilárd
Nona, szolgálólány/Edvi Henrietta e. h.
Kincstárnok/Szabó Róbert Endre
továbbá: Németh Judit, Ostyola Zsuzsa, Németh Gyöngyi, Móri Csaba
Dramaturg: Barták Balázs
Zene: Melis László
Díszlettervező: Pilinyi Márta
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Korrepetitor: Falusi Anikó
Kellékes: Poór Éva
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Balogh Lívia
Rendezőasszisztens: Móri Csaba
Rendező: Babarczy László
A zenei felvételen közreműködnek a Nyugat-magyarországi Egyetem Zenei Intézeti Tanszékének hallgatói.
Bemutató: 2016. március 5. 19 óra, Nagyszínpad
