„Fontos és különleges kiállítás, amelynek jelentősége messze túlmutat Szombathely határain.”
Ezt közel egy évvel ezelőtt írtuk 
„A Kádár-korszak legszebb évei” 2022. November 04. 13:09 a Szombathelyi Képtár Megtört progresszió című kiállításáról, amely a „Kádár korszak legszebb éveit”, azon belül is művészi törekvéseit mutatja be.
Így aztán teljesen áramvonalasan illeszkedik a kiállítás tárgyai közé az a csütörtök esti tematikus beszélgetés, amely a magyar színházművészet ezen rövid, de mozgalmas és különleges korszakát járja be.
A két vendég Jordán Tamás színművész, a Weöres Sándor Színház alapító-igazgatója és Szabó István színháztörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet egykori igazgatóhelyettese. A moderátor Ölbei Lívia újságíró.
Jordán Tamás már a megjelenésekor hatalmas tapsot kap, amely egyrészt azt jelenti, hogy a szombathelyi közönség még nem felejtette el, másrészt előrevetíti, ki lesz az est főszereplője.
A fő téma a Kádár-korszak „három T”-s kulturális rendszere (támogatott, tűrt, tiltott), azon belül is Aczél György, akiről a mintegy másfél órás beszélgetés leginkább szól.
Kiderül, hogy Jordán soha nem találkozott a Kádár-korszak erőskezű kultúrpolitikusával, csak az utasításaival, döntéseivel. Amikor Aczél 1991 végén meghalt, felkérték, hogy mondjon beszédet a temetésén, de visszautasította, mert nagyon negatív képet közvetített felé a környezete. „Ma már elvállalnám” – mondja Jordán, majd részletekbe menően beszél a hithű kommunista politikus életéről, aki nélkül bizonyára rosszabbul éreztünk volna magunkat a szocializmus alatt, merthogy valójában megvolt benne a vágy a művészetek iránt, ugyanakkor „rengeteg kárt okozott”.
Jordán Heller Ágnes jellemzését hívja segítségül, aki szerint a „sznobizmus” a kulcsszó. Aczél imádott a művészeti élet „nagyvadjai” között ténykedni, élete csúcspontja az lehetett, amikor felhívta telefonon Illyés Gyulát, hogy elmondja neki, meghalt Déry Tibor.
Szabó István elméletibb megközelítésből beszél az időszakról. Érdekes kérdés például, hogy az 1956-ot követő időszak vajon folytatása-e a Rákosi Mátyás nevével jelzett korszaknak, vagy valami új kezdődött. Az biztos, hogy a forradalom utáni konszolidáció kedvezett a művészeti életnek, ráadásul az egyetemek (az ELTE és a Műegyetem kiemelten) alapból nagyfokú szabadságot élveztek.
„Levegő, jaj, de jó, hogy élek!”.
Ezzel az akkori érzéssel jellemzi Szabó István a bonyolult és ellentmondásos Aczél-korszakot, amikor – részben a fiatal kritikusoknak köszönhetően - alapjaiban megváltozott Magyarországon a színházi élet, például ekkor kerültek a figyelem központjába az amatőr és vidéki társulatok.
A beszélgetésben kiemelt szerepet kap a 25. Színház és a Kaposvári Színház története, sikereik titka, különös tekintettel a hatalommal való viszonyrendszerre.
„Nem tudtuk, hogy milyen erősen politizálunk, csak sejtettük” –
emlékszik vissza azokra a különös évekre Jordán Tamás. Szabó István szintén arról számol be, hogy az akkori alkotók nem foglalkoztak politikával, egyszerűen csak jó műalkotásokat akartak létrehozni, és ez sikerült is.
A színháztörténeti szakember emlékeztet arra, amit mára elfelejtettünk: annak idején az állami rádió és televízió rendszeresen műsorra tűzött színházi közvetítéseket. Például a Kaposvári Színház 13 tévés és 13 rádiós közvetítést mondhatott magáénak, nem számolva az ismétléseket.
Itt adódott volna a lehetőség, hogy az akkori kulturális közeget összemérjük a maival, de a beszélgetés résztvevői ezt nem tették meg. Igaz, egy ilyen irány kisiklatta volna az este alaptémáját.
Az alapvetően tájékoztató beszélgetést Jordán Tamás alaposan feldobja fűszeres sztorijaival, visszaemlékezéseivel, humoros megjegyzéseivel, sőt a legvégére ízelítő is jut a Budapesten most futó „Bálint + Jordán = 160” című Molnár Ferenc-estből, így a beszélgetés néha egész közel kerül egy stand-up előadáshoz.
Fejezzük be ezt az írást azzal a névsorral, amit Jordán a beszélgetés elején felolvasott. Íme azok az emberek, akikkel összefutott az Egyetemi Színpadnál, amikor 18 éves volt:
Aczél Endre, Antall József, Bába István, Bacsó Péter, Báron György, Bródy János, Cseh Tamás, Darvas Iván, Demszky Gábor, Déry Tibor, Dés László, Debreceni Gábor, Eörsi István, Esterházy Péter, Fejes Endre, Göncz Árpád, Halász Péter, Hermann István, Hernádi Gyula, Hant Ferenc, Horgas Béla, Huszárik Zoltán, Jancsó Miklós, Jelenits István, Juhász Ferenc, Keresztúri Dezső, Király István, Kocsis Zoltán, Koncz Zsuzsa, Konrád György, Kormos István, Kornis Mihály, Latinovits Zoltán, Lator László, Lázár Ernő, Maár Gyula, Mádl Ferenc, Makk Károly, Markó Iván, Markó György, Melocco Miklós, Mensáros László, Nagy László, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Nemeskürty István, Orbán Ottó, Ortutay Gyula, Pege Aladár, Petri György, Pilinszky János, Presser Gábor, Ránki Dezső, Sándor György, Sándor Pál, Sára Sándor, Sebő Ferenc, Sinkovits Imre, Spiró György, Sükösd Mihály, Szabó István, Szakcsi Lakatos Béla, Szécsi Margit, Szinetár Miklós, Vitányi Iván, Weöres Sándor, Zsámbéki Gábor.
Maga a kiállítás „A Kádár-korszak legszebb évei” 2022. November 04. 13:09 2024. május 5-ig tekinthető meg a Szombathelyi Képtárban. Mindenkinek ajánljuk.
