Miért lett pap?
Egyszerűen jól éreztem magamat a templom világában, légkörében. Szerettem ministrálni, az oltár körül szolgálni, megragadott a hangulat. Így hát azt éreztem, maradnom kell a templomban. És ennek már 65 éve, hogy ez a vágy, elhatározás, majd döntés a papszenteléssel valóság lett.
Emlékszik az első misére, amelyet Ön celebrált?
Emlékképeim vannak róla, hatalmas élmény volt egy csurig telt templom előtt szentmisét bemutatni az Úrnak. Gyönyörű volt!
A Szent Márton templomban tartott először beat miséket, ahol a hívek nagy örömmel fogadták ezeket de hamar áthelyezték a Kálvária templomba. Hogy élte meg ezt az ottani közösség?
Akikkel ezeket a gitáros miséket csináltam, elsősorban zenészek voltak, nem hívő emberek. Ennek ellenére szívesen és nagy örömmel csinálták, én azonban azt éreztem, hogy így ezt nem folytathatom tovább, a zene mögül hiányzik a mélyebb lelki tartalom, a hit.
Maradjunk a zenével való kapcsolatánál. Több interjúban is elmondta, hogy a beat misék legfőbb inspirációja egy Németországból kapott hanglemez volt. Ez esetleg megvan még?
Nincs. Nem is tudom már, hogy milyen lemez volt.
Egy korábbi pódiumbeszélgetésen említette, hogy zeneiskolába járt. Milyen hangszeren játszott?
Zongoráztam. Nagyon szerettem zongorázni, és elég magas szinten játszottam. Néha napi 5-6 órát gyakoroltam. Aztán Győrbe kerültem teológiára, ahol a konzervatórium tanára tanított orgonálni, így rengeteget orgonáltam a győri székesegyházban.
És ma még szokott játszani?
Nem. Kikopott az életemből.
Van a zenének valamilyen megkülönböztetett szerepe az Istennel való kapcsolatában?
Van. A zenével ki lehet fejezni azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket szavakkal nem lehet. A magyar dalra fakad, beleénekli a nótájába, ami a szívében van, legyen szó örömről, bánatról, keserűségről, bármiről. Ugyanígy van az Istennel való kapcsolatunkban is. Elénekeljük, ami a szívünkben van, őszintén, tisztán a Jóisten felé. Így azt is ki tudjuk fejezni, ami már a szavakon túl van.
A Kálvária templom híres arról, hogy vasárnaponként annyira tele van, hogy sokszor a templom ajtó előtt is állnak emberek, úgy vesznek részt a szentmisén. Mit gondol, miért?
Azt gondolom, hogy nagyon sokan keresik, hogy hogyan találkozhatnának az Úristennel. Persze benne van a történetben az is, hogy ez a fajta muzsika jobban leköti a mai embereket, különösen a fiatalokat. De a lényeg, hogy keresik a nyelvet, amivel fel tudják venni az Istennel a kapcsolatot, és én ebben szeretnék segíteni, megtalálni ezt a közös nyelvet az emberek és az Isten között.
Ön mindig erős közösséget tudott maga körül szervezni. Mit gondol, miért?
Szent II. János Pál pápa azt mondta, hogy a plébánia a közösségek közössége. Egy plébánia attól jó, hogy a közösségek önállóan, de egységesen működnek, mint egy test szervei. János püspöktől azt tanultam, hogy a pap a közösségépítés művésze. Nagyon igaza volt. Egy plébánia akkor működik jól, ha mindenki meg tudja találni azokat az embereket, akikkel tud együtt beszélgetni, imádkozni, kirándulni, táborozni, vagy csak időt eltölteni.
Mi az az alap, amire egy ilyen közösséget építeni lehet?
Az Isten szava és a közös akarat. Mindenkinek akarnia kell közösségben lenni. Az nem elég, ha valaki azt mondja, hogy hát engem meghívott a József atya, aztán nem akartam megbántani és jöttem. Elmagányosodó világban élünk, ahol mindenki rohan, és nincs idő semmire. Ugyanakkor az emberekben ott a vágy arra, hogy közösségben legyenek, közösen cselekedjenek, közös értékeket valljanak. Most például megszólítottak többen, hogy szeretnének lelki közösségben lenni, és megkértek, hogy segítsek egy új közösség megalapításában. Körülbelül tíz család vesz benne részt, akinek már kamasz gyermekeik vannak. Ha minden jól megy szeptemberben indul majd.
Tagja valamilyen nem vallásos közösségnek?
Nem, nem hívott soha senki. De ha már itt tartunk, szeretném megemlíteni az ökumenizmust, a keresztény vallásokkal való kapcsolattartást, amit viszont kiemelkedően fontosnak tartok. Én például együttműködöm az evangélikus lelkészekkel, mivel a Reményik Sándor Evangélikus Általános és Művészeti iskolában a katolikus gyermekek vallási nevelése, pl. felkészítés elsőáldozásra, bérmálásra az én feladatom. Kettő nagyszerű hitoktatóval dolgozunk itt. Minden hónap utolsó hétfőjén én tartom az iskola minden diákjának a reggeli áhítatot a szombathelyi evangélikus templomban. Jó velük együtt dolgozni.
Ha már felhozta az ökumenizmust, mit gondol az orosz ortodoxia és a Vatikán látszólagos közeledéséről?
Hajrá! Csinálják! Úgy gondolom, hogy akik a Könyv, vagyis a Biblia igazságait vallják, azok találjanak egymásra.
A muszlimok és a zsidók is a Biblia, avagy a Könyv vallásaiként hivatkoznak magukra. Hozzájuk is közelednie kell a katolikus egyháznak?
Van ilyen közeledés. Ferenc pápa volt az első pápa, aki valaha az Arab-félszigetre látogatott Abu-Dzabiba, egy vallásközi párbeszédre. A 60-as években a II. Vatikáni Zsinatra (1962-1965) meghívták a protestáns egyházak képviselőit megfigyelőként. Így kapcsolódott be a római katolikus egyház is a keresztények egységét szorgalmazó az ökumenikus mozgalomba, de megindult a párbeszéd a világvallásokkal is. Ez vonatkozik a nem katolikus, de keresztény egyházakra, és vonatkozik más vallásokra is. Fontos megtalálni a közös értékeket. Ugyanis minden vallásnak megvannak a maga értékei, amik mentén együtt kell működnünk, de legalábbis elismernünk egymás értékeit. Ahogyan még a II. Vatikáni Zsinatot összehívó szent XXIII. János pápa fogalmazott „ne azt keressük, ami szétválaszt, hanem ami összeköt”.
Szeretném, ha beszélnénk az európai kereszténység hanyatlásáról. Európában egyre fogynak a keresztény közösségek.
Ez tény. De hozzá kell tenni, hogy Afrikában, Dél-Amerikában és távol keleten pedig látványosan növekszik a keresztények száma.
A Kálvária templom ugyan virágzik, azonban a legtöbb magyar templom kong az ürességtől. Mi ennek a legfőbb oka? Mit kéne másként csinálni?
Azt azért nem mondanám, hogy kong az ürességtől, de kevesebben vannak és többnyire az idősebb korosztály látogatja a szentmiséket. Nagyon sokszor a külső eseményekre teszik a hangsúlyt. A vallásnak a lényege a Jóistennel való élő kapcsolat felépítése. Az ember alapigénye, hogy kapcsolatokat építsen Istennel. A személyek közötti kapcsolatépítés a magzat és az anya közötti kapcsolattal kezdődik. Aztán amikor a világra jön, a családjával alakul ki egy folytonosan bővülő kapcsolati háló, amelynek szerves része kell, hogy legyen az Istennel való kapcsolat. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az ember egy kapcsolati rendszer erőterében él. Kapcsolat önmagammal, kapcsolat az embertársaimmal és kapcsolat az Istennel. Ha ez a hármas erőtér működik, jól érzzük magunkat. Nem szabad bezárkózni önmagunkba, nem szabad ragaszkodni önmagunkhoz. Nyitottnak kell lenni Isten és az egész világ felé. A természetes és a természetfeletti világ felé is. Ezt kell megmutatni az embereknek, ez is a dolgunk.
Tehát egy lelki vezetőnek az Istennel való kapcsolatát kell szétosztania az emberek között?
Pontosan.
Ha ez a legfontosabb eszköze egy templomi közösség felépítésének, akkor sajnos ez Magyarországon sok papnak nem megy. Mit tudna nekik tanácsolni, hogy ők is ilyen közösségeket tudjanak formálni?
Ezt se merném igy általánosságban kimondani. Van, akinél jobban működik, van, akinél kevésbe. Kezdjünk el egymással foglalkozni. Mélyen határozzuk el, hogy a másikról csak jót gondolunk, mondunk. Fel kell fedeznünk egymásban az értéket, és segíteni kell, hogy a másik ezt az önmagában talált értéket kibontakoztathassa. Ebben kell segíteni az embereknek, ettől lesz egy templomi közösség is erős.
Ha jól értem, amit mond, akkor az ellenségeség mélyen keresztényietlen.
Így van.
Akkor mit gondol, a Hit Gyülekezete az nem keresztényi?
Nem ismerem őket, de az tény, hogy vannak benne olyan elemek, amiken én elcsodálkozom és úgy érzem, hogy másképpen kellene csinálni.
Sok interjújában elmondta, hogy milyen fontosnak tartja az egyház nyitottságát a fiatalokra. A fiatalok ma az interneten vannak, én magyar internetes tartalomból csak a Hodász András féle Papifrankót ismerem. Ön ismeri esetleg, és ha igen, mit gondol róla?
Hogyne. Annak idején is sokszor néztem. Hogy mit gondolok róluk? Számomra ezek a megnyilatkozások Istenről, egyházról hitelesek. Őszintén sajnálom Hodász Andrást. Úgy látszik nem tudta jól kezelni emberi dolgait.
Jónak tartja?
Az akkorit igen. Persze voltak benne túlzások. Például Hodász nagyon ragaszkodott a papi reverenda viseléséhez, szerintem ez elhagyható lett volna. Nem a ruha teszi az embert. Egyébként én nagyon sajnálom, ami vele történt. Emberileg meghasonlott önmagában, legalábbis én így látom.
Önnek is volt blogja, miért hagyta abba?
Igazából nem kaptam visszajelzéseket. Az embernek kellenek a pozitív megerősítések, amikből erőt tud meríteni, a blogommal kapcsolatban nem nagyon kaptam ilyet. így annyi dolog mellett ezt már nem maradt erőm csinálni.
Térjünk át a politikára. Mind az európai, mind az amerikai politika gyakran használja a kereszténységet egyfajta ideológai pallosként, amivel lesújt a politikai ellenfeleire. Mit gondol erről?
Ez hatalmas baj.
Tehát akkor ez nem tesz jót a kereszténységnek?
Nem. A politikusok persze lehetnek keresztények, de a kereszténység ne azonosuljon a politikával, hanem maradjon önmaga. Az egyháznak nem dolga beszállni a politikába, de annál inkább feladata a világiaknak. Mindez persze nem jelenti azt sem, hogy az egyháznak apolitikusnak kell lennie. Miért ne foglalhatna állást az embert érintő társadalmi kérdésekben. A katolikus egyháznak van egy gyakorlata erre vonatkozóan, a katolikus egyház társadalmi tanítása. Ezt az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején kezdte el XIII. Leó pápa a Rerum Novarum, azaz Új dolgok kezdete című írásával, amiben kő keményen leírja, hogy a munkások kizsákmányolása, a bérek visszatartása mélyen ellentétes a keresztény tanokkal. Ezt kell elérnie a politikusoknál az egyháznak, de úgy, hogy maga az egyház nem válik politikai szereplővé.
Akkor helytelennek tartja, hogy a Trump adminisztráció körüli szellemi holdudvar a keresztény integralizmust képviseli.
Nagyon rossz dolognak tartom.
Mit gondol, Magyarországon a kormány politikája nem nehezedik túlzottan az egyházakra? Nem jelent ez túl nagy kitettséget?
Én nem ezt tapasztalom. Rám soha senki sem helyezett nyomást, senki sem szólt, hogy miről beszélhetek és miről nem.
Mondok egy példát. Iványi Gábor köztudottan ellenzéki, az egyházához tartozó, egyébként éppen a szegényeket segítő szociális intézményeit szisztematikusan üldözi és ellehetetleníti a FIDESZ.
Nem tudom, mi van mögötte. Csak a felszínt látom, így nem tudok róla véleményt alkotni.
Mikor érezte magát a legközelebb Istenhez?
Amikor súlyos beteg voltam. Kémiai egyensúlyhiány lépett fel a szervezetemben és kórházba kerültem. Ekkor éreztem, hogy mennyire labilis az életem, egy biztos pont van, egy dolog tud biztonságot adni, az Úristennel való kapcsolat.
Volt olyan, hogy elbizonytalanodott a hitében, és azt érezte, hogy Isten magára hagyta? Ha igen, miért és mi segített?
Olyan volt, hogy lélekben messzire eltávolodtam a Jóistentől. Magával ragadott egy tevékenységi láz, amiből kimaradt az Isten. Akkor építettük fel a Martineumot, egy nemzetközi felnőttképzési szövetségnek voltam az alelnöke. Kaptam rengeteg egyházmegyei megbízást az ifjúsági szervezetek megalapításával, családpasztorációval kapcsolatban. Ez túl sok volt. Úgy éreztem, ahogyan merülök bele a mindennapi munkába, úgy válok egyre kiüresedettebbé. És akkor jött egy érdekes gondolatom. Kimentem Velembe, felmentem egy dombra, leültem egy fa alá, behunytam a szemem és hallgattam az erdő sóhajtását. És éreztem, hogy az erdő neszeiben és a távoli patak csobogásában feloldódnak a feszültségeim. És akkor megéreztem, hogy engem körülölel az Isten. Ezzel a végtelen szeretetéből, ami a teremtett világban van, és ebből az energiából, ami a teremtett világból árad, én is részesülök.
Kiemelte XIII. Leó pápa szegénységgel való kapcsolatát. Ebből arra következtetek, hogy jó véleménnyel volt Ferenc pápáról.
Nagyon is.
Ön szerint mi Ferenc pápa legfontosabb öröksége?
Figyeljetek a legszegényebbekre. Az egyház nem tudja megoldani a szociális problémákat, nem is ez a feladata. Az egyes államok feladata, akik törvényeket tudnak hozni a szegénység felszámolására. Az egyháznak az a dolga, hogy segítsen, ahogy tud. A legegyszerűbb embereknek, az ő nyelvükön, az ő igényeiknek megfelelően.
Azt látjuk, hogy Európában a katolicizmus a politikai jobboldal szövetségese. Amerikában és Dél-Amerikában viszont inkább egy baloldalias eszme fűződik hozzá. Lehet ennek ahhoz köze, hogy az európai katolicizmus haldoklik, míg a dél-amerikai tömegeket képes megszólítani?
Dél-Amerika egyes országaiban igen nagy a nyomor. XIV. Leó pápa is és Ferenc pápa is mindig kiálltak az elnyomottak mellett, és a diktatúrák ellen. Én nem csatolnám az egyházat egyetlen ideológiához sem, az egyházat azok képviselik, akik Jézus Krisztust képviselik. Ő pedig a szegényeket képviselte.
Nem régen volt a vasmiséje a Székesegyházban, tehát 65 éve gyakorolja a papi hivatását. Mire tekint vissza a legnagyobb örömmel, büszkeséggel?
Én nem a büszkeség szót használnám, hanem inkább azt próbálom megfogalmazni, hogy miért is vagyok hálás. Megcsináltam a Martineumot, a Kálvária templom a közösségek temploma lett a maga számos közösségével. A legfontosabb, hogy együtt tudok-e működni az Istennek a rám vonatkozó akaratával. Isten egy végtelen erőforrás. Ha tudtam élni az erejével, akkor jól csináltam. Neki ugyanis megvan a konkrét elképzelése a személyről, a társadalomról. De szabadok vagyunk, csinálhatjuk a dolgainkat jól, rosszul. Elutasíthatjuk az akaratát vagy mellé is állhatunk. Nekem remélem sikerült az utóbbi.
Van bármi, ami a papi hivatása miatt kimaradt az életéből?
Annak idején nem volt lehetőségem a hittudományi főiskola után tovább képezzem magamat, mert azonnal megbízatást kaptam. Azonban ezt azóta is igyekszem magánszorgalomból pótolni. Tartja magát a mondás, miszerint a jó pap is holtig tanul. Ez az én esetemben igaz.
Pár éve volt egy autóbalesete. Ez elindított Önben valamilyen gondolkodási folyamatot az életről?
Ez egy hatalmas trauma volt. Az elsődleges feladatom az volt, hogy rendbe jöjjek pszichésen. De ez egy alkalom is volt arra, hogy újra gondoljam az életemet, és átgondoljam, milyen helytelen dolgokat cipelek még magammal, hogy aztán elhagyhassam azokat.
Kér valamire időt az Istentől, hogy be tudja fejezni?
Talán azt, hogy mindenkivel, Istennel és az emberekkel harmonikus kapcsolatban éljek. Észrevegyem, hogy kinek, hogy tudok segíteni imával, biztatással, jó tanáccsal. Azt is kérem, ha a Kálvária közösségei jól működnének, és egy élő plébániát az utódomnak.
